Untitled 13

Kaja a hűtőben, apátokkal kapolcsozunk! Csók, anyu

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy 40 felett végleg elvesztettük kamaszkorunk legszebb nyarait, sőt általában a nyarainkat is. Mert 10 után már bealszunk vagy mert fáj a derekunk a polifonon alvástól? Van megoldás,  csak jól kell tudni választanunk és fel kell készülnünk! Ebben van segítségünkre a már rutinosan fesztiválozó családanya, Móra Gabi írása, a végén szubjektív fesztivál-ajánlóval!

Negyven felett fesztiválozni? Egyedül? Azt meg minek? Szerintem nagyon is érdemes. Elmondom hogyan. Először is, fesztiválozni jó. Mert ha jól választasz, akkor nem a tömeg, meg a kosz, meg az árak fognak megmaradni örök emlékként, hanem az az áradó szeretet, ami minden fesztiválozót eltölt valamilyen oknál fogva. Arra a néhány napra mindannyian virággyerekek leszünk, kortól, nemtől, minden mástól függetlenül. És mivel manapság minden bokorban és minden nyári hétvégén fesztivál terem, nem lesz nehéz megtalálni azt, ami illik hozzánk. Dübörög a szezon, még nem késő dönteni.

Az olyan kérdések, hogy de hát a gyerekek, meg de hát a férjem, meg de hát a felelősségteljes munkám, nyugodtan mehetnek a levesbe, három-négy napot tutira meg lehet oldani. Szerintem az se akadály, ha épp egyik barátnő se ér rá, az imént említett áradó csí miatt pillanatokon belül lesz kör, ami befogad, ha egy kicsit is nyitottak vagyunk. Én nem ismerkedem túl könnyen, de ilyen körülmények között nekem se szokott öt percnél tovább tartani. Előbb-utóbb szembejön egy ismerős, akinek van egy barátja, akiknek vannak haverjai és így tovább… Persze könnyen lehet, hogy az este nem azokkal fejeződik be, akikkel elkezdődött, de hát nem ez az egyik varázsa a dolognak?

Manapság persze már körültekintőbben szervezek, mint húszévesen. A nagy tömeget például már nem bírom, a Szigetnek a közelébe se megyek, de a lehetőségek tárháza még így is végtelen. Nekem fontos, hogy aludni tudjak, így a sátrazást már ritkán vállalom be, de a legtöbb fesztiválon ez sem akadály. Azt is érdemes megnézni, hogy milyen a várható közönség-összetétel. Engem nyomaszt, ha csupa nálam sokkal fiatalabbal vagyok, ezért keresem az olyan helyszíneket, ahol mindenféle korosztály fellelhető.  Persze ebből is adódhatnak vicces helyzetek.

A múltkor egy húszéves fiúval beszélgettem az egyik helyszínen, aki említette, hogy jön majd az anyukája. Mondta azt is, hogy hány éves, de bennem valahogy nem tudatosodott a dolog. Majd megjelent egy dögös nő, aki pont nem úgy nézett ki, mint bárkinek az anyukája, hanem mint bármelyik csaj, akivel lógni szoktam. Generációk, ha találkoznak, ugyebár. Kicsit szíven ütött a dolog, de megvolt az a jó oldala, hogy az „anyuka” kifejezetten jó fejnek bizonyult, a fél estét együtt buliztuk át ezután.

A választásnál a programkínálatból érdemes kiindulni, még akkor is, ha a fesztiválevolúció egyenes következménye, hogy a kiválasztott koncertek és egyebek tört részére jut el az ember lánya, leginkább egy gigantikus kocsmaként használjuk ezeket a bulikat. De azért teljesen mellélőni nem érdemes. Nekem például nagy bánatom, hogy bármennyire is oda vagyok Ozoráért, nagyon szeretem a hangulatát, a környezetet, az ott lévő embereket, mindent, azt a zenét viszont nem bírom. Egyszerűen fizikailag nem tudom elviselni, ami ott szól, még az élőzenés színpad környezetében sem.

Ozorához kötődik az egyik miért-nem-sátrazom-fesztiválon élményem is. Tavaly történt, hogy csak egy napra mentem látogatóba és nagy örömömben, hogy ott lehetek, víz helyett is pálinkát ittam. Így az este egy viszonylag korai pontján totál kiütve menekültem a sátramba, ami sajnos nem volt elég messze a nagyszínpadtól. Részegen persze majdnem mindegy volt. De 4 óra múlva arra ébredtem, hogy a mellkasomban dübörög a goa, és nagyon rosszul vagyok. A visszaalvásnak innentől lőttek. Egy óra múlva kimásztam a sátorból, és elkezdtem vánszorogni fel és alá. Hűvös volt és nedves minden, így leheverni se tudtam jó darabig sehová. Körülöttem mint a zombik mászkáltak a különböző cuccoktól pörgő vagy lejövőfélben lévő hippik. Még két órát bírtam, aztán felkeltettem a férjem, hogy szenvedjen velem. Nem volt túl önzetlen cselekedet, belátom, de addigra én is úgy éreztem, hogy élőhalottá változom és hamarosan leválnak a végtagjaim is. Valahogy túléltük.

Két évvel ezelőtt meg egy isten háta mögötti fesztiválon voltam a litván tóvidéken. Csak sátrazni lehetett, gondoltam mi történhet három nap alatt, ennyire azért vagyok még laza. Az erre kijelölt hely szemben volt a nagyszínpaddal, de viszonylag nagy távolságra, így nem aggódtam. Nem tanulmányoztam alaposan a programot, mert semelyik név nem mondott nekem semmit, de azt azért láttam, hogy a nagyszínpad is extrém sokáig megy, hajnali négykor még kezdődött koncert. Itt is viszonylag hamar belefáradtunk a mulatozásba, kettő körül már a hálózsákomban voltam. Nyugtáztam, hogy jól hallható a nagyszínpad, de sebaj, valami északi asszonykórus nyomja éppen, füldugóval pont jó lesz altatónak. Két óra múlva arra ébredtem, hogy átváltottak hörgős metálra, dupla hangerőn. Kissé értetlenül virrasztottam, próbáltam megérteni a programszervező észjárását. Nem sikerült.

Vannak nekem személyes kedvenceim is, más-más okból. A Fishing on Orfű igazi szívem csücske. Ott van az a gyönyörű környezet, az orfűi tóval, meg a Panoráma Camping, ami nem véletlenül kapta a nevét. Na, ez az a hely, ahol aztán tényleg minden korosztály képviselteti magát, a tiniktől az ötvenesekig mindenki jelen van szép számban. Zeneileg az összes magyar kicsit is alternatív, kicsit is népszerű zenekar fellelhető. A tó körül jócskán van szállás, de nagyon észnél kell lenni, ahogy a jegyek, ezek is pillanatok alatt fogynak el. És ami fontos: az étel és az italkínálat is széles, van minden finomság, a Borfaluban jobbnál-jobb pincészetek, a kajasoron minden jó. Nem kell senkinek félretennie a gourmand énjét.

Kis helyszíneken bámulatos dolgokat lehet találni, a falunapokból kinőtt fesztiválok környékén érdemes szétnézni. Ezek általában sokkal nyugodtabbak, barátságosabbak, mint a nagy fesztiválok. Nincs akkora pörgés, de itt is legalább annyira közvetlen mindenki.

Hozzám a vajdasági Dombos Fest áll nagyon közel. Ez egy kis faluban, Szabadkától nem messze található, a program főképp világ- és népzene, a környezet varázslatos. A falu szélén van egy félhold alakú katlan, amit egy 20 m magas löszfal határol, este fényfestéssel teszik még szebbé. A vajdasági magyarok pedig mintha egész máshogy állnának az élethez, mint az itthoniak. Elmesélni nem tudom, gyertek és nézzétek meg.

A szállás problémás, alig van a faluban és a környékén, és eddig a sátrazás sem volt megoldott, de állítólag idén kialakítottak erre valami helyet. Étel-ital szintén korlátozott, de ide nem azért megy az ember, hanem az életérzésért.

Összefoglalva, negyven, sőt ötven felett sem késő, csak másképp csináljuk. Én például pakolom a kisbőröndömet (nem a hátizsákot), viszek elég tiszta ruhát, meg pénzt (bankkártyát), elfoglalom a kényelmes kis szobámat, amihez ideális esetben saját zuhanyzó is tartozik, és amikor kedvem tartja beslattyogok a fesztiválterületre. Ott átlényegülök, kortalanná válok, elengedem az egészséges életmódot, csak élek, mintha nem lenne holnap. Sodródom egyik társaságtól a másikig, nem kell aggódnom, hogy bántani fognak, mindenki szeret. Aztán amikor elegem lesz, akkor elbattyogok aludni, szép kényelmesen. Ha szerencsém van, akkor közben reggel lett, és már a napfelkeltét is megnéztem. Az egyetlen veszélye a dolognak, hogy amikor hazamegyek, támad a fesztivál- depresszió, mint gyerekkorunkban a tábor vége utáni szomorúság. De már ezért is megéri.

Szubjektív fesztivál-kalauzom így a végére:

  • Dombos Fest, július 11-14, Kishegyes, Vajdaság, Szerbia
    dombosfest.org
    Gyorsan-gyorsan, még épp odaértek!
  • Babel Sound, július 15-21, Balatonboglár
    fesztival.babelsound.hu
    Javarészt ingyenes világzenei őrület a Balaton partján. A legjobbak a késő esti jammelések.
  • Művészetek Völgye, július 19-28, Kapolcs-Taliándörögd-Vigántpetend
    muveszetekvolgye.hu
    Ha nem akarsz a legnagyobb rumli kellős közepében lenni, akkor erősen javaslom Taliándörögdöt bázisnak. Nyugisabb, békésebb, mégis igazi fesztiválhangulattal.
  • Ördögkatlan, július 30-augusztus 3, Nagyharsány-Kisharsány-Villánykövesd-Beremend
    ordogkatlan.hu
    Ugyanaz, mint a Művészetek Völgye, csak kisebb és barátságosabb, több színházi programmal.
  • Ozora Festival, július 29-augusztus 4, Ozora-Dádpuszta
    https://ozorafestival.eu/
    Ahogy a gyerekeim mondták varázsfesztivál, csak kicsit túl sok a goa. Nagyszínpad 0-24h-ig szól.
  • Méra Világzenei Csűrfesztivál, augusztus 1-4, Méra, Kalotaszeg, Románia
    meraworldmusic.com
    Igazi falusi fesztivál, erős autentikus népzenei programokkal.
  • Samsara Festival, augusztus 6-11, Siófok-Töreki
    https://www.facebook.com/samsarafestivaleurope/
    Ugyanaz, mint Ozora, csak kisebb, kevesebb a goa és több a jóga.

Tetszett Önnek ez az írás?! Ha igen kövessen bennünket a facebookon, youtube-on  és az instagramon!