Dash Khatami: Jelenetek engedély nélkül

A kiállítást megnyitja Csoszó Gabriella, a McDaniel College óraadó oktatója / Digital Photography

Ez a munka a megélt tapasztalatokból, az emlékekből és a mai Irán politikai valóságából született. A fotográfia eszközeivel próbálok utat találni a dokumentarizmus és a személyes vallomás közötti törékeny határon, ahol a test egyszerre válik tanúvá és bizonyítékká.

A projekt három, egymásba fonódó vizuális szálból áll.

Az első egy tüntetés túlélőjének sebzett testére fókuszál: a fiatal nő hegei az állami erőszak lenyomatai. Ezek a képek nem hatásvadászok, sokkal inkább a túlélés néma szívósságával és az ellenállás árával szembesítik a nézőt. A test itt a trauma és a dac színtere.

A második sorozat Irán őslakos közösségeinek portréin keresztül a jelenlétet, az identitást és a folytonosságot hangsúlyozza. Szemben a hivatalos narratívákkal, amelyek gyakran elhallgatják vagy egybemossák ezeket a csoportokat, e portrék célja az egyéni méltóság visszaállítása, minden arcot saját kulturális és történelmi kontextusába helyezve.

A harmadik egység szimbolikus, a hiányt megragadó tájképekből áll. Köztük egy sivatagban hagyott, fáslikkal körbetekert, haldokló tehén képe jelenik meg metaforikus önarcképként. A kirekesztettség, a sebezhetőség és a rákényszerített szenvedés érzését hordozza, miközben a zord környezetben való kitartásra is utal. Itt a táj nem díszlet, hanem a történet aktív szereplője.

Ezek a képek egy töredezett, mégis összeálló történetet mesélnek az erőszakról, az önazonosságról és a túlélésről. Alkotóként egyszerre vagyok megfigyelő és résztvevő – engem is ugyanazok a körülmények formáltak, amelyeket megmutatni igyekszem. A munka nem ad kész válaszokat; arra hívja a nézőt, hogy maradjon meg ebben a kényelmetlen állapotban, váljon tanúvá, és kérdőjelezze meg a rendszereket, amelyek létrehozzák ezt a valóságot.

Dash Khatami 28 éves iráni művész, jelenleg Budapesten él. Iránban angol irodalmat tanult, most pedig a McDaniel College Budapest művészettörténet és szabad bölcsészet (Studio Arts) szakos hallgatója.
Alkotói gyakorlata a fotográfiában gyökerezik, amelyet kezdetben autodidakta módon, munkája során sajátított el, majd tudását egy iráni szakmai egyetemen és számos nemzetközi kurzuson mélyítette el. Munkáira saját élményei és a társadalmi-politikai környezet hatnak a legerősebben. Képeiben a dokumentarista látásmód szimbolikus és konceptuális elemekkel keveredik, miközben az identitás, az erőszak, az emlékezet és a túlélés témáit kutatja.

—————————————————————-

The exhibition will be opened by Gabriella Csoszó, Lecturer at McDaniel College / Digital Photography.

This body of work emerges from lived experience, memory, and the political reality of contemporary Iran. Through photography, I attempt to navigate the fragile boundary between documentation and personal testimony, where the body becomes both witness and evidence.

The project includes three interconnected visual threads.

The first focuses on the wounded body of a protest survivor—a young woman whose physical scars carry the imprint of state violence. These images do not seek to sensationalize, but rather to confront the viewer with the quiet persistence of survival, and the cost of resistance under systems of control. The body here becomes a site of both trauma and defiance.

The second series presents portraits of Indigenous people of Iran, emphasizing presence, identity, and continuity. In contrast to dominant narratives that erase or homogenize, these portraits aim to restore individuality and dignity, situating each subject within a broader cultural and historical context.

The final visual element consists of landscapes marked by absence and symbolism. Among them, the image of a dying cow—bandaged and abandoned in the desert—functions as a metaphorical self-portrait. It reflects a sense of displacement, vulnerability, and imposed suffering, while also pointing to endurance in a harsh and indifferent environment. The landscape is not merely a backdrop, but an active participant in the narrative.

Together, these images form a fragmented yet interconnected story about violence, identity, and survival. They reflect my position as both observer and participant—someone shaped by the same conditions I attempt to depict. Rather than offering clear answers, the work invites viewers to sit with discomfort, to witness, and to question the structures that produce such realities.

 

Dash Khatami is a 28-year-old Iranian artist currently based in Budapest. He studied English Literature in Iran and is now completing his degree in Art History and Studio Arts at McDaniel College Budapest.

His practice is rooted in photography, which he initially learned through hands-on experience with peers while working as a photographer. He later expanded his technical and conceptual knowledge through a professional photography program at an Iranian vocational university, as well as multiple online courses in photography, videography, and editing.

Khatami’s work is deeply influenced by his personal experiences and socio-political environment. His images often explore themes of identity, violence, memory, and survival, blending documentary approaches with symbolic and conceptual elements.

curator and mentor: Gabriella Csoszó