„A lépcsőnél minden egyes alkalommal, amikor le- vagy felmegy, elismétli, hogy itt szaladt be a gyíkocska.” Édes Pál apablogja.
Kettőn áll a vásár 2. – Ezt így hogy?
A középső lányom — jelenleg tizennyolc — gyerekkorában irtózott a rovaroktól.
Egyszer egy százlábú átfutott éjjel az arcán.
Sokáig úgy emlékezett rá, mintha álmában történt volna.
Az anyjával valójában sosem voltunk együtt igazán.
Csak ezt egy ideig nem mondtuk ki.
Egy meleg kora nyári napon leültem a gépéhez, hogy megnézzek valamit egy blogon, és
automatikusan ráböktem egy elmentett jelszóra.
Megnyílt előttem egy blog.
Rólunk szólt.
A kislányomat következetesen Vakarcsnak hívta benne.
Engem meg nagyjából mindenféle lúzernek.
Kimentem a konyhába.
A tűzhelynél állt és főzött.
Ahogy meglátott, rögtön érezte, hogy nagy a baj.
Csak annyit kérdeztem tőle:
„Ezt mikor akartad elmondani?”
Lehajtott fejjel visszakérdezett:
„Akkor most szakítunk?”
Nem válaszoltam.
A második lányom már úton volt akkor.
::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::
Szia anya!
Már útközben az kérdezgeti az anyjától, és fel is kell hívni engem: megyünk máskor is az
apához?
Ami nála azt jelenti, hogy jönnek-e a kertbe, a kisházba, a zümikékhez, a játszó szobába.
Abba a kis mindenségbe, amit ismer.
A lépcsőnél minden egyes alkalommal, amikor le- vagy felmegy, elismétli, hogy itt szaladt be a gyíkocska.
Nálam azonnal beveti magát a játszószobába.
„Szia anya.”
És bezárja az ajtót.
Fogja a kezem: keressünk valami jót!
(…)
Aztán a tényleges búcsúzkodásnál beesik az ágy mögé.
Nagy a riadalom.
Sírás.
Ölelkezés.
„Ez mi ez?” – mutatok fel egy szamarat.
Egyetlen szipogással kászálódik az ölből.
„Szia anya.”
Tiém
Beleveti magát Süni a zümikék világába.
Nem vagyok egy nagy természetbúvár apa, de azért elteszek neki néhány természetes halállal halt bogarat meg zümikét.
Hogy őket nem csapjuk le.
Nézi őket nagyon komolyan.
– „Visszateszed a helyére!” – utasít.
A nagyobb bogarakhoz azonban szeret visszatérni.
Azok valahogy nem számítanak zümikének.
Rendnek kell lennie.
Újabban, ha nincs velem, akkor is küldök neki egy-egy zümikés videót. Rózsabogarat,
lepkét vagy csigát. Hadd lakja be távollétében is ezt a kis világot.
Előkeresteti a légycsapókat.
Hogy a zümikék elleni védelem tökéletes legyen.
Mindenhova vinni kell őket.
Útközben újra és újra rögzíti:
– Az a tiéd!
– Ez az enyém!
Megvan a közös vadászathoz a közös felszerelés.
Küldetés az életünk.
Aztán persze mindig az enyémet használja, hogy vaktában csapkodjon.
– Tiém.