„Azt hittem, nekem már legfeljebb az unokák maradnak. Aztán jött egy harminc évvel fiatalabb nő. A tetoválásait idővel megszoktam. A műkörmeit kevésbé” – Lúzerapa-blog a Dajeron. Az idősíkok kezdenek váltakozni, az évszakok is. Édes Pál magába tekint.
Kettőn áll a vásár 1.
Mi lesz
Megláttam a kertben egy sziszkígyót.
Süni mostanában teljesen oda van a kígyókért.
Nemrég egy döglöttet nézett olyan elmélyülten a telefon kijelzőjén, hogy még a
cumizásról is megfeledkezett közben.
Rohantam a telefonomért, hogy videózzak neki egy igazit.
Mire visszaértem, a kígyó eltűnt.
Megtorpantam, hogy mégis hogyan kerültem én ebbe bele.
Pedig már nem nagyon akartam gyereket.
Azt hittem, nekem már legfeljebb az unokák maradnak.
Aztán jött egy harminc évvel fiatalabb nő.
A tetoválásait idővel megszoktam.
A műkörmeit kevésbé.
Meg főleg azt nem, hogy nem volt saját illata. Naponta váltogatta.
Reggelente a korán kelő Sünivel bolondoztunk, hogy hagyjuk aludni az anyját.
Mire felébredt, már túl voltunk mindenen.
Kávét csináltam neki.
Fürdőköntösben feküdt a nappaliban, a gyerek meg csúszott-mászott a játszószőnyegen.
Minden nap ugyanazt kérdezte tőlem.
Bele se kellett néznie a naptárába.
„Elmondhatom, hogy mi lesz?”
És mindig az lett.
Egészen a szétmenésünkig.
Meg utána is.
::::::::::::::::::::::::::::
Anya hol van?
Strand.
Közös program.
Az anyja jön-megy.
Hogy hagyjon minket.
Intézkedik, fizet, wc-re megy, beszerez valamit, aztán megint visszatér.
Elvagyunk.
Homokozás.
Polip.
Ló.
Repülő.
Csúszda.
Nagy séták.
A vízzel még csak ismerkedik.
De valójában az egész nap leginkább azzal telik:
„Anya hol van?”
Itt.
Ott.
Amott.
Mindjárt jön.
Apa hol van?
Nézzük egymást a gyerekkel.
Videóapa ismét.
Ő fürdik.
Én is.
A videóhívásoknak kezd kialakulni valami saját koreográfiájuk.
Ő általában a kádban ül, pocsolja magát, mutogatja a játékait, én pedig közben előadok
valamit. Bogarakat mutatok, telefonokat, légycsapókat, kisházat, szarvasjárást. Ami
éppen eszembe jut, vagy amit éppen kér.
Most éppen fürdünk.
— Apa, fürdessz?
Közös fürdés. Kamerán keresztül.
Aztán már csak kakaó és alvás lesz neki.
Bepróbálkozom az altatóval.
— Apa mosdik, anya főz, együtt lenni jó.
Nagyon tetszik neki.
— Még egyszer!
Elénekelem még egyszer.
Aztán még egyszer.
Közben belekavarodok az ég a tűznél a víznótát fütyülbe, valahol elveszem benne, és
már én sem tudom pontosan, mi következik.
Halandzsázok.
Ő rögtön kiszúrja.
— Apa, a fürdőset!
Még egyszer.
Éneklek.
Valahogy szomorúan.
Mert tudom, hogy ez az utolsó videóhívás egy darabig.
Pár nap múlva elutazik az anyja.
Utána hosszú szünet.
A következő találkozás már személyesen lesz.
Valamikor később.
Aztán egyszer csak megkérdezi:
— Anya, hol van az apa?
Az anyja szerint mostanában folyton ezt kérdezi.
És mondja neki a szokásos válaszát:
— Apa a házában van.
Süni komolyan belenéz a kamerába.
Nem szól semmit.
Mintha nem a helyet kérdezte volna.
Hallgatunk.