Óvakodj a városi serpáktól!

Attenborough állítólag nem vállalta a megfigyelésüket, mert túl kockázatosnak tartotta, hogy velük érintkezzen. Sőt, sokáig senki nem akart beszélni a létezésükről sem, de mára már ellepték a városokat, szinte mindenhol ott vannak. Galaxis útikalauz és menekülőútvonal-tervezés nagyvárosi serpákhoz.

(Kép: facebook/Manoprogram.hu)

A városi serpa*  legfontosabb ismertetőjegye, hogy amint kilép a házból, azonnal elkezd cipelni, igazából máris teherrel indul útnak, ellentétben a Himalájában élő serpával, aki a faluban találkozik a megrendelővel, majd megköti az üzletet és elmegy a csomagokért. A városi serpán mindig van egy biocsomag** is, ha szerencséje van, akkor csak egy, de emellett árut tartalmazó csomagok cipelésére is kitűnően alkalmas.

Testi leírása: kicsit görnyedt, enyhén szagos, verejtékező homlok, kényszeredett mosoly. Többnyire a fal mellett közlekedik, mert tudja, hogy a rajta lévő csomagok könnyen kisodorhatják a főútra és kibillenthetik egyensúlyából,  hirtelen megállásra kényszeríthetik, esetleg a mellette haladó, már nagyobb biocsomag nekimehet, amitől a vizesedő bokája azonnal bekékülhet. Erre az ütközési lehetőségre különösen odafigyel. Miért? Mert szintén a testi adottságaiból és a munkájából fakadóan már van visszere, aranyere, végbélsérve, tyúkszeme és lumbágója. Ezeket a fájdalmakat háborús veszteségekként könyveli el.Sőt, ha netán eljut egy orvosig – mert olyan is van -, akkor az ott lévő kiöregedett serpa (róluk is azonnal) orvosnő hangosan hisztériázik, hogy ide betegek járnak és nem városi serpák. Ezt túl lehet élni, lám, ő is végigcsinálta, és ha ő sem kapott segítséget, miért adjon, ezért őt nem fizetik…

Igen, vannak kiöregedett városi serpák is, de óvatosan kell velük bánni, mert sokszor ellenségesek. Valószínűleg a sok cipeléstől és nyaki meszesedéstől a hosszú távú memóriájukkal is gond lehet, mert elfelejtették, hogy ők is ugyanilyen kiszolgáltatott helyzetben voltak anno. Úgy érzik, az élet adta kézműves pofonokat mindenkinek tűrnie kell.

Figyelem, létezik hamisítvány serpa is! Reklámokban, plakátokon látható, és csakis fizetségért hajlandó pár órára eljátszani – fúj, elkurvult vagy sosem volt serpa – a cipelést. A társadalom ezekkel a reklámokkal szeretné az utcai mászóknak*** hirdetni a serpaságot mint életformát. Ne dőljetek be a kampánynak, az ál-serpa komoly pénzt kap ezért a munkáért!

De térjünk vissza a mi városi serpánk leírásához! Tehát, ha mi, utcai mászók figyelmesek vagyunk, akkor észrevehetjük, hogy ezek a cipelők, bár próbálnak észrevétlenek maradni, sokszor csordába verődve mozgolódnak az utcákon segítve egymásnak, sőt ha például jönnek kifelé  a postáról és meglátnak egy sietős öltönyös utcai mászót, akkor előreengedik, hiszen neki bizonyára sok a dolga, biztos a társadalomért, a közért dolgozik.

Most nem szeretnék arról beszélni, hogy ha egy városi serpa lakást keres, mondjuk két biocsomaggal, akkor… hát igen, ebbe bele se menjünk, legyen ez az ő baja.

Mit tegyél, ha éppen utadat keresztezi egy ilyen elcsigázott városi serpa, és látod, hogy segítségre lenne szüksége?

Nos, ha nincs napi fölösleges 180 perced vagy végeztél városi antropológiát, akkor semmit – inkább haladj tovább, mert amíg lepakol és megkeresi a zsákjában lévő játék katicabogarat, és elmeséli a gondolatait, addig neked értékes perceid mennek el. Annyit tehetsz, hogy szótlanul összeszeded a körülötte szétszóródott tárgyakat, visszaadod neki vagy eldobod, de ne állj vele szóba, mert a problémája hosszú és érdektelen lehet számodra.

De vigyázz, nehogy felidegesítsd valamelyik birkalelkű városi serpát! Ahogy az egyik nagyobb biocsomag mondta: „veled senki nem mer kikezdeni, anya, mert olyankor olyan vagy, mint egy TNT bomba, mikor robban”.

városi serpa* – anyuka

biocsomag**- gyerek

utcai mászó*** – utca embere

Weis Gizella