Csajok kapitány szerepben 7/2. – Ne fütyöréssz már annyit!

Idén negyedik alkalommal rendezi meg a Swimathon adománygyűjtő kampányt és eseményt a Ferencvárosi Közösségi Alapítvány. A kampányban 7 helyi kötődésű ügy javára gyűjtenek adományt hétköznapi és ismert emberek 4 héten át, cserébe nyilvánosan vállalva egy-egy személyes úszás-kihívást, amit június 16-án teljesítenek a Kőér utcai uszodában. A „véletlen” úgy hozta, hogy idén mind a hét csapat kapitánya nő. Őket hívjuk fel e sorozat keretében, és megkérdezzük: hogy vannak?

Balogh Eszter, a Csillagkórus Egyesület vezetője – akinek két fia, Bendegúz és Nimród is úszik a Swimathonon – a Bluegrass for Blue programért kampányol csapatával, ami egy őszre tervezett blues-nap megrendezéséből kíván támogatni autistákat. Talán Jolán érte el tőlünk telefonon. (Fotó: Dienes Ádám)

dajer: Kutyaugatást hallok. Utcán vagy, vagy miben zavarlak meg éppen?

BE: Ülök a kertünkben, nem zavarsz. Bár éppen két dolgot csinálok párhuzamosan, de ez nálam normális. Éppen előkészülök egy rendhagyó iskolai énekórára. Ennek az a lényege, hogy barátaimmal együtt, könnyűzenei témákkal próbáljuk motiválni a diákokat és vonzóbbá tenni az ének-zene oktatást. A másik egy könyvszerkesztői munka, amivel szintén haladnom kell.

dajer: Kezdjük a zenével! Azért csináljátok, hogy ne legyen az énekóra dögunalmas, vagy a lyukas órával egy szinten? Bevallom, ebben a pillanatban nekem Szokolay Sándor Névcsúfolója jut eszembe, ami a maga idejében lehet vicces volt, ma nem tudom, mit szólnak hozzá a fiatalok…

BE: Itt a legfontosabb célunk az, hogy a gyerekek megérezzék a spontán együttzenélés örömét! Viszünk hangszereket is, amit a srácok is megszólaltathatnak, de a program java meglepetés, szóval erről nem fogok többet elárulni.

dajer: De te énektanár vagy eredetileg?

BE: Majdnem, én eredetileg agrármérnök vagyok, Gödöllőn végeztem. Akkor még azt hittem, hogy lovakat fogok tenyészteni. Később végeztem el tanárképzőn az ének szakot. Jelenleg ugyan tanítok pár helyen, GNM színitanoda, Csillagkórus, de hagyományos iskolákban már csak így, ahogy meséltem.

dajer: Mi a mondás, amikor bejelentkeztek egy énekórára? Mert gondolom, nem azt mondjátok a helyi énektanárnak, hogy megpróbáljuk érdekesebbé tenni az óráját…

BE: Betemetjük a könnyű-és komolyzene közötti árkokat! (nevet) Itt van például a saját Csillagkórusom, amelyik egy amerikai népzenei műfajra épül, a Bluegrassra, és rengeteg benne a játékosság, a hangszeres játék, az éneklés lehetősége, a gyerekek ezerféleképpen megszerethetik általa a zenét.

dajer: És mi a másik dolog, amivel foglalkozol ma a kutyaugatás közben?

BE: Szerkesztője vagyok a Könyvmolyképző Kiadónak. Most éppen az Üvegtrón fantasy-sorozat sokadik darabját készítjük elő, nagyon várják már a rajongói.

dajer: Mindig ennyi dolgot csinálsz egyszerre?

BE: Mindig csinálok valamit, én így érzem jól magam. Apukám bábszínházi rendező volt, anyukám tanár. Én egy szem gyerekként azt láttam, hogy otthon halál nyugalom és biztonság van, de ők folyton ötletelnek valamin. Ezt hoztam. A kreatívkodást és a segítést. Mindig olyat szeretek csinálni, amit élvezek, és amivel, ha lehet, segítek is valakinek. Itt vannak például a kutyáim, ők is menhelyi kutyák voltak, tudatosan választottam őket. De ilyen a mostani tervünk is, hogy a Mozaik Egyesület javára szervezzük ezt az őszi bluegrass-napot, ha már énekelünk, zenélünk.

dajer: Lassan kezd kirajzolódni egy folyton dudorászó, szent asszony képe…

BE: Szent az aztán nem vagyok, de tényleg folyton dudorászom az időm nagy részében, vagy fütyülök, anyámék mindig mondták is gyerekkoromban, hogy ne fütyörésszek már annyit!

dajer: De tegyük fel, hogy elfáradsz. Hogy kapcsolsz ki?

BE: Elmegyek kajakozni vagy lovagolni. Van két lovam, ennyi lett az eredeti szakmai tervből, és olykor Bakonybélben lovagolok.

dajer: Ki fog derülni, hogy még indián is vagy, a legendás Cseh Tamás-féle indiántáborban?

BE: Közel jársz az igazsághoz, az indiánoknak köszönhetem a bakonybéli kötődésemet.

dajer: És a Csillagkórus és a bluesgrass közös története hogy kezdődött?

BE: Tanítottam a ferencvárosi Kőrösi Csoma Sándor Kéttannyelvű Általános Iskolában, amikor jött egy felkérés egy kerületi kórustalálkozóra, ahova mindenkinek vinnie kellett egy VIP vendéget is.  Pintér Zsolt barátom, a Rackajam mandolinosa, és zenésztársa, Apáti Ádám lettek az én VIP-vendégeim, akikkel gospelt énekeltünk az angolul tudó tanítványaimmal. És annyira élveztük a közös muzsikát, hogy azóta sem hagytuk abba. Ennek már nyolc éve. Aztán az öt éve indult Cseh Tamás Programnak köszönhetően támogatást nyertünk az első lemezünkre, aminek a mentora és kiadója Gryllus Dániel lett. Most karácsonykor pedig megjelenhetett a második lemezünk, „Megérkezett” címmel.

dajer: Kanyarodjunk rá végül a Swimathon kampányotokra! Hogy vagytok most ebben?

BE: Huh, sokkal fárasztóbb, mint amire előtte számítottam! Mert viszem én a zászlót szívesen, ha nem kell folyton hátranéznem, hogy jönnek-e a többiek is utánam. De most látom, hogy vannak, akiket még motiválnom, lelkesítenem kell a csapatban, hogy nyomja meg kicsit a saját gyűjtését. És hát az ismerősöknek is jeleznem kell, hogy itt bizony nem elég a lájk, itt adományokat várunk, bármekkorát is! Néha picit visszavet az emberek közönye, de aztán meg szárnyakat ad egy-egy jó történet, mert végül mindig kiderül, hogy rengetegen akarnak segíteni. Mondjuk, amikor váratlanul idebiciklizik egy  hozzám egy nyolcvanegynéhány esztendős evezőstárs, hogy „Eszterkém, itt van egy kis támogatás, kérlek, fizesd be a jó ügyre!”  – és beadja a kerítésen.

A Swimathon 2019 kampányban, a Bluegrass for blue programért úszó Csillagkórus csapatát itt lehet támogatni, egy két perces bankkártyás fizetéssel. A program részletes bemutatása itt érhető el.

 

A dajer.hu a Swimathon 2019 – női szempontú –  médiatámogatója.

www.swimathon.hu