Papa, higgy nekem! – interjú az orosz propagandamédia működéséről

Egy Ukrajnában élő férfi idős édesapjának magyarázza telefonon, hogy amit ők Oroszországban hallanak a háborúról, az mind hazugság. Megrázó, ahogy többször is kéri az apját, higgyen neki. Többek közt ez a felvétel is szerepel azon az oldalon, amelyre nemrég Bihari Ágnes figyelmét hívták fel, és aminek tartalmát átfutva az orosz propaganda által berendezett párhuzamos valóságban élő oroszok és a mostani háborús helyzetről őket értesíteni akaró ukrajnai rokonaik kilátástalan kommunikációjáról lehet képet alkotni. Úgy tűnik, az ukránok sokszor hiába mondják a propaganda által átmosott fejű orosz rokonaiknak, hogy háború van, igazi véres háború, és hogy az oroszok bombázzák őket, az oroszországiak nem hisznek nekik. Szerzőnk többek között erről is beszélgetett egy fiatal, orosz média-szakemberrel, Anasztaszija Csukovszkajával, aki közel egy évtizede Magyarországon él.

Anasztaszija Csukovszkaja: Már 9 éve lakom itt Budapesten, producer és médiatréner vagyok egy oktatási programokkal foglalkozó nemzetközi IT-cégnél. Régen, amikor még Moszkvában éltem, a Дождь (Dozsgy – Eső) nevű televíziónál dolgoztam, annál, aminek a munkatársai kb. két hete élő adásban jelentették be, hogy kormányzati nyomásra abba kell hagyniuk a műsorkészítést.

dajer.hu: Annak a csatornának elég színes története van. Mondj valamit arról, hogyan láttad belülről? Már csak azért is, mert az orosz tájékoztatásról, a dezinformáció terjedéséről, a propaganda hatásáról is szeretnélek kérdezni.

A. CS.: A 2010-es évek elején, amikor Oroszországban éppen egy reményteljes időszakot éltünk,  két őrült (na jó, két őrülten kreatív) újságírónő – Natalja Szindejeva és Vera Kricsevszkaja – összefogott és alapított egy televíziót, ami a változás mellett kötelezte el magát. Az orosz médiapiacon szinte egyedüliként valódi híreket sugárzott, többnyire élő adások formájában. Mindnyájan, akik ott dolgoztunk, nagyon fiatalok voltunk és nagyon optimisták. Én voltam a tévé egyik producere, ott ismertem meg a férjemet is, aki ugyanott dolgozott zeneszerzőként. Minden generációból néztek minket, egyre népszerűbbek lettünk, izgalmakkal teli, boldog időszak volt, de nem tartott sokáig. Amikor elkezdődtek a tüntetések Moszkvában a 2011-es választások valószínűsíthető elcsalása miatt, meg aztán amikor kitört a botrány a Pussy Riot Megváltó Krisztus Székesegyház-beli akciója miatt, egyre erősebb lett az elnyomás, és ezt mi is megéreztük a televíziónál. Először kikerült a csatorna-szolgáltatók kínálatából a tv, és csak kábelen adhatott, majd egy, valószínűleg ránk szabott új törvénnyel elvágtak a reklámbevételeinktől. Később, amikor egy műsort követő botrány után a tv stúdiójának helyet adó régi gyárépületből is ki lettünk rúgva, a műsorkészítés egy időre be kellett, hogy költözzön a tv igazgatónőjének a lakásába. Mi a férjemmel egy idő után úgy döntöttünk, elhagyjuk Oroszországot és Budapestre jövünk. A két gyerekünk már itt született. Nem volt egyszerű a letelepedés, de akkor, 9 évvel ezelőtt még mindig sokkal könnyebb volt, mint amilyen most lenne.

dajer.hu: A mostani tragikus ukrán helyzet hogyan hat rád?

A. CS.: A férjemmel együtt mindketten rettenetesen le vagyunk sújtva, a fájdalomtól szinte összetört a szívünk. Nem is tudok úgy beszélni erről, hogy ne fakadjak sírva. Február 24-én, amikor a háború kitört, munkaügyben épp Moszkvában voltam. Budapestről hívott a férjem, és elmondta mi történt. Azonnal felültem egy gépre, mert sejtettem, hogy rövidesen nem lesznek járatok, amikkel ki lehetne jutni az országból. Itt Pesten aztán azt vettem észre, hogy valahogy összezavarodtam. Kognitív problémáim lettek, rossz buszokra szálltam fel, furcsa dolgokat csináltam…Az hozott ki ebből az állapotból, hogy elkezdett csörögni a telefonom, ismerősök ismerősei kerestek azzal, hogy vonaton ülnek és mindjárt megérkeznek Ukrajnából Magyarországra, és hogy tudnék-e segíteni. Sokan ismernek, és ez a kapcsolati tőke most jól jött, elkezdtem dolgozni vele.

Szállást biztosítunk a férjem zenekari próbatermében. A hangszerek helyére matracokat fektettünk, ágyneműt és ételt szereztünk. Ott 8 ember fér el, de megszerveztünk egy hálózatot, amiben ma már 30 olyan cím szerepel, ahol pár napra megpihenhetnek a menekülők. Ezek között vidéki helyek is vannak, amik jól jönnek akkor, ha valaki nem Budapesten át akar eljutni valahova. Londoni és amerikai barátaink a pályaudvarok közelében Airbnb-ket és hotelszobákat fizetnek.

A társaságunk sokféle emberből áll, oroszok és ukránok is vannak köztük, és bár lehet, hogy akadnak, akik most nem annyira barátságosak egymással, mint korábban, de alapvetően segítik egymást – nélkülük mi sem tudnák éjszakánként 8-20 embert elszállásolni.

Húsz napja non-stop szervezzük a továbbutazásokat, a ruha- és gyógyszerbeszerzéseket. Ez segít abban, hogy ne bolonduljak meg.

Mostanában több moszkvai újságíró barátunk is elhagyta az országot. Mármint azok, akiknek vannak olyan papírjaik, amikkel valahova be is tudnak lépni. A nemrég hatályba lépett törvénytől tartanak, mely szerint akár 15 évet is kaphat az, aki nem a hivatalos nyelvezetet használja, és kimondja az igazat a háborúról. Ráadásul a legtöbben csapot-papot otthagyva, pénz nélkül jöttek el, mert a szankciók miatt nem működnek a bankkártyáik. Ez az egész iszonyatos.

dajer.hu: Van orosz ellenzéki diaszpóra Magyarországon?

A. CS.: Az az igazság, hogy ezek a dolgok nem annyira nyíltak. Nekem szerencsére már állandó tartózkodási engedélyem van, de ha bevándorló vagy egy országban, akkor nem keresed a feltűnést. Tudod, bármi megtörténhet. De azért a Facebookra mindig kiírom, amit gondolok.

dajer.hu: A Facebook legújabban már tiltva van Oroszországban. És aki meg akarja kerülni az államilag ellenőrzött csatornákat, az Oroszországban és Ukrajnában is a Telegram-ot használja.

A. CS.: Igen, főleg a Messengerhez hasonló chat funkcióját használják, de egyéb csatornái is vannak, amin különféle közösségek szervezhetik magukat, és a felhasználók anonim kommunikációját VPN biztosítja. Fut rajta egy hírcsatorna is, a Medusa, ami folyamatosan frissül. Akik ezt létrehozták, korábban csináltak Oroszországban egy Facebook-szerű közösségi oldalt is, a VK-t, de azt a kormányzati trollok szétverték. Úgy tudom, hogy a Telegram-ot Dubaiban hostolják. Ezért van az, hogy  Putyinék nem tudnak vele mit csinálni.

dajer.hu: Az információ valódisága iszonyatosan fontos kérdéssé vált. Választásokat dönt el, politikai hatalmat biztosít vagy dönt meg, háborúk kimenetelét határozhatja meg. Hihetetlen, hogy emberek tömegei látszólag milyen könnyen manipulálhatók. Csak azért nem hitetlenkedek jobban az oroszországi átlagember megvezetettségén, mert ismerem valamennyire a magyarországi médiahelyzetet – a mi megyei lapjainknak vagy a köztelevíziónknak a  működésével mára gondolom már te  is tisztában vagy.

A. CS.: Igen, az oroszországi propaganda hatása ezekben a hetekben nagyon élesen megmutatkozik, de ez nem mostanában kezdődött. Van egy személyes élményem ezzel kapcsolatban. Minden évben lemegyünk az előszezonban a Balatonra egy hotelbe, és ez az egyetlen hely és alkalom, amikor nézek tévét, az orosz állami csatornát. Amikor 2015-ben, tehát a kelet-ukrajnai háború kitörése után bekapcsoltam a Balatonon az orosz állami csatornát, szinte kizárólag az ukránokról hallottam – hogy az ukránok így meg úgy, hogy az nem is igazi ország, hogy Jelcin végzetes hibát követett el,  amikor aláírta a Szovjetunió feloszlatásáról szóló egyezményt, hogy az ukránok fasiszták és így tovább. Emlékszem, nevettem és kiírtam a Facebook-ra, hogy milyen tehetségesek ezek ott az állami tévénél, nekem nem lenne ekkora fantáziám kitalálni ilyesmiket. Ez hét éve volt.

Ma már nem nevetek, mert ez működik. A propaganda működik. Mesélik nekem a menekültek, hogy amikor ültek az óvóhelyen és mondták telefonon az oroszországi rokonaiknak, hogy mi a helyzet, ők nem hittek nekik. Nem hiszik el, hogy oroszok bombáznának ott. Elképzelhetetlennek tartják. Érdekes megfigyelni, hogy működik a manipuláció.

Most, hogy a gazdasági szankciók miatt eltűntek vagy megdrágultak Oroszországban az áruk, az a putyini mondás, hogy ez azért van, mert az ukránok, meg az amerikaiak gyűlölik az oroszokat és azt akarják, hogy szenvedjenek. Folyamatosan táplálják azt, hogy nyugatról  jön a gyűlölet, a támadás, hogy meg kell védeni a hazát.

dajer.hu: A technika fejlődésével a háborúk is változnak, hogy azt ne mondjam, fejlődnek. Az, ami most Ukrajnában zajlik, ha nem is tartalmaz új elemeket, mindenesetre újabb szintre emelt néhány gyalázatos eszközt. A propagandának, az álhíreknek, a megtévesztésnek és manipulációnak, úgy tűnik, minden eddiginél fontosabb szerepe lett. Az invázió nem csak földön, vízen és levegőben történik, hanem a kisajátított, leuralt tömegkommunikációs csatornákon is. Mit lehet ez ellen tenni?

A. Cs.: Ukrajnában vagy különféle  európai országokban élő, többségükben főleg fiatalabb emberek egymástól kérnek segítséget a neten ahhoz, hogy hogyan kommunikáljanak az oroszországi, főleg kisebb településeken élő, idősebb rokonaikkal, hogy hogyan lehetne hatni rájuk, felnyitni a szemüket. Ebből a szempontból az ukrán-orosz vegyes családok helyzete a legrosszabb. Szörnyűségeket hallani gyerekeiket megtagadó, Putyin-hívő oroszokról. Nem akartam hinni a szememnek, amikor ilyen üzenetváltásokat olvastam. De nem szabad feladni, egyszer minden hazugságra fény derül.

Tetszett ez az írás?!
Ha igen, kövess bennünket a Facebookon és az Instagramon!