Bátorságok fényképei – Csoszó Gabriella kiállításáról

Gabi kiált. Gabi kiáltása a mi kiáltásunk is, hiszen például a szólásszabadság korlátozása, az oktatás- és a kultúrpolitika problémái miatt a Dajer is felemeli a hangját, de személyesen is részt vettünk azon a megszámlálhatatlanul sok tüntetésen, amelyekről a falra került fotók is tudósítanak. Gabi kiállít. Gabi kiállítása kicsit a mi kiállításunk is, hiszen Gabi a Dajernak is szerzője, itt megjelent Én hősöm fotósorozatai ha halkabban is, de a példaképek kiválasztásával ugyanezekért a dolgokért kiáltanak. Öröm, hogy írhatunk erről a szimbolikus helyen, Rajk László egykori műtermében még május 8-ig látható kiállításról, amelyet Ferge Zsuzsa nyitott meg, s amelynek bővebb anyagából most hétvégén saját ellenállási-kordokumentum-fotókönyvet is összeállíthatnak az érdeklődők. És öröm, hogy ismét egy új szerzőt üdvözölhetünk. Gellér Judit írása.

Az egyik fényképről egy molinó hátoldalát nézve a GÁSROTÁB, vagyis a BÁTORSÁG szó inverzét betűzöm. És ez a visszafelé olvasott szó sok szempontból fontos egy – hírekkel és álhírekkel, Coviddal, klímaválsággal, háborúval, és sok minden mással sújtott – kifordított világban. A kép nézőpontja kijelöli a fotós pozícióját: nem távolról szemlél, az eseményeknek nem külső pásztázója, hanem belső és aktív részese. Ahogy a képek szereplői sem passzív résztvevők, hanem véleményükért kiálló és kiáltó cselekvők. A nézőknek pedig – habitus és vérmérséklet szerint – a szembesülés lehetősége adatik. Épp ezért bátor a kép készítője, bátrak a képeken szereplők, de bátornak kell lennie a nézőnek is, aki Csoszó Gabriella KIÁLTÁS ! Befejezetlen – FreeDoc képek című kiállításán jár.

Csoszó Gabriella képző- és fotóművész, oktató és aktivista fényképeivel hosszú évek óta először lehet kiállítási helyzetben találkozni, ez azonban nem jelenti azt, hogy ne készített volna képeket. Sőt. FreeDoc című folyamatosan gyarapodó archívumában több mint 90000 fénykép számlálható. Ezek a fényképek nem művészeti intencióval, de nem is pusztán riporteri attitűddel készültek. Szándék szerint ezeknek a képeknek az a célja, hogy független nézőpontból, hitelesen tájékoztassanak, hozzáférhetők és – a szerzővel való egyeztetés után jogdíjmentesen – felhasználhatók legyenek, ezáltal is segítve az alapvető emberi jogokért és igazságosabb társadalomért folytatott küzdelmet. A képeken civil szervezetek és mozgalmak által szervezett demonstrációk, tiltakozások, társadalmi megmozdulások eseményei láthatók. 

Gabival a választások előtti pénteken, egy nyugatos, sokszínű és demokratikusabb világ víziójával, még optimistán beszélgetünk a kiállítótérben. Bár alkotói tevékenységét számos díjjal és alkotói-kutatói ösztöndíjjal is elismerték már, az, hogy sok éve nem állított ki, éppolyan állásfoglalás részéről, mint az, hogy milyen témák foglalkoztatják. A kiállítás egyfajta visszatérés a művészeti színtérre, mégsem egy államilag fenntartott intézménybe, hanem az ArtDepartment nevű, Rajk László építész, látványtervező, művész egykori műtermében kialakított független és szabad kiállítótérbe, a Paulay Ede utcában. A helyszín három térrészre tagolódik, így a fényképekből – és ezáltal az elmúlt évek tüntetéseinek, akcióinak eseményeiből is – három téma válik hangsúlyossá: a szólásszabadság, az emlékezetpolitika, valamint az oktatás- és kultúrpolitika problémái.

Fontos elgondolni, hogy a budapesti események, tüntetések sokakhoz csak és kizárólag technikai képeken keresztül jutnak el. Emlékszem egy gyerekkori barátom szavaira: ti csak ott buliztok az Oktogonon – mondta, mivel eljönni egy-egy ilyen eseményre nem tudott. A tájékoztatás, a szólásszabadság és ebben a fényképek ereje és szerepe különösen fontos, s ezt Gabi már bő egy évtizede felismerte. Azon kívül, hogy aktivistaként és fotósként vesz részt a demokráciáért felszólaló eseményeken, 2000-ben elindította a Kontakt Fotóművészeti Kurzusok című oktatási programját is, mely társadalmi kérdésekre keresi a művészet és fotográfia eszközével a válaszokat, Fotózás és aktivizmus című programjában pedig hajléktalan aktivistákkal dolgozott együtt.

Bár a kiállítás már az előcsarnokban megkezdődik, számomra az első döbbenetet az emeletre érkezve látható, 2011-es dátummal induló lista jelentette. Az apró betűkkel szedett jegyzéken több tucat tüntetés címe és időpontja tűnik fel. A felsorolást olvasva eszünkbe juthatnak az elmúlt bő tíz év politikai eseményei és az arra adott válaszok: a civil megmozdulások. Sokak számára jelentősek, sokak számára már kissé össze is mosódnak ezek az események, melyik évben mi is történt, igen, akkor ott voltunk, ó, nem, erre nem is emlékeztem, hmm, hogy ez is volt…

Rögtön az első teremben látható az ikonikussá vált fotó a leragasztott szájú srácról, a Népszabadság megszüntetésekor. A szimbolikus kép egyszerre utal a cenzúrára és az öncenzúrára, a magyarországi sajtó gazdasági-politikai helyzetére, az egyik oldalon túl-, a másik oldalon alulfinanszírozottságára, függőségeire és függetlenségére – és ez még csak 2016-ban volt. A bejárattól balra eső teremben az Eleven Emlékmű projekt eseményeiről készült érzékeny képek láthatók.

A 2014-ben életre hívott közösségi kezdeményezés célja egy „ellenemlékmű” létrehozása, »a budapesti Szabadság térre tervezett, majd megvalósított „A német megszállás áldozatainak emlékműve” elleni tiltakozássorozat civil egyesületek által szervezett, részvételiségre és nyilvános párbeszédre építő köztéri akciósorozata« volt. A személyes- és családtörténetek a nagy narratívákkal szemben mesélnek, beszélnek a történelemről. A harmadik és egyben az egyik legfontosabb téma a minőségi oktatás kérdése, amiért rengeteg tüntetést és megmozdulást szerveztek az elmúlt években. Ezek közül talán a Színház- és Filmművészeti Egyetem átalakítása ellen tiltakozó mozgalom vált a legismertebbé. A harmadik terem leginkább az e mozgalomból kialakult FreeSZFE Egyesület eseményeire fókuszál és annak szellemiségét követi, ezúttal is szimbolikusan, hiszen ebben a helyiségben (vagyis a mostani kiállítótérben) is zajlottak órák, akciók, megbeszélések, ezért emléktérként is funkcionál. A kiállítást Rajk László Magyarország alaptörvényéből hiányzó paragrafusairól készített frottázsai kísérik. 

A fényképek egyszerű installálása, mozaikszerű elrendezése egy-egy faliújsághoz hasonló, nincs bennük kronológia, s ezáltal úgy fonódnak egymásba, ahogy az emlékek mosódnak össze a különböző eseményekről. Csoszó Gabriella képsorai azt mutatják meg, hogy hányféleképp lehet tenni és cselekedni a rendszerváltás szellemiségének fenntartása érdekében, az azóta eltelt évek kétharmadában. Bátran. Inverzben.

! KIÁLTÁS ! Befejezetlen – FreeDoc képek – Csoszó Gabriella fotókiállítása Rajk László akcionista kommentárjaival

Nyitva: 2022.03.24. – 2022.05.08. Megnyitotta: Ferge Zsuzsa (szociológus)

Helyszín: Art Department – Paulay Ede utca 19.

Megtekinthető: csütörtök, péntek 14:00 – 19:00 vagy bejelentkezéssel: artdepartmentspace@gmail.com; +36 20 941 4167

A kiállítás záró eseménye a Tavaszi Fesztivál nyitóhétvégéjén a FreeDoc – Kötetlen! AKCIÓ ! – ahol a látogató önmaga állíthatja össze szabadon (az egykori szamizdatok mintájára) FreeDoc-könyvét.

Hamarosan pedig itt a Dajeron hallhattok egy podcastot  három, hozzánk közel álló fotóssal, Csoszó Gabriellával, Bihari Ágnessel és Fábián Évivel!

Tetszett ez az írás?!
Ha igen, kövess bennünket a Facebookon, Instagramon, iratkozz fel a Youtube-, Podcast– vagy Spotify csatornánkon!