Amikor három évvel ezelőtt létrehoztuk a Dajert, a témák jellegét jelző rovatok (hideg dajer, dunszt, búra alatt, tupír, stb.) között komolyan felmerült egy kifejezetten férfiaknak szóló, ondolál rovat lehetősége is. Aztán elvetettük, mondván melyik pasi fog szívesen nyitogatni egy Dajer című magazint és inkább abban bíztunk, hogy idővel lesz annyi visszatérő női olvasónk, akik majd ajánlanak cikkeinkből férjnek, szeretőnek, barátnak, apának, fiúnak is. Tudható az is, amit a szakemberek sem győznek eléggé hangsúlyozni, hogy intim egészségügyi és mentális problémák, nehéz témák esetén különösen igaz, hogy a férfiak sokkal nehezebben nyílnak meg és kérnek segítséget, mint a nők. Ezért nem túlzás, hogy sokszor sorsfordítók, de akár életmentők is lehetnek a hozzájuk közelálló nők ajánlásai. Nálunk a prosztatarákban szenvedők 30%-a már daganatos áttétekkel kerül orvoshoz, míg ez az arány Európában 10-15%. Ötven felett elengedhetetlenek a rendszeres szűrések. Ez az írás egy született nőimádó, életvidám férfi tollba mondott története, akinek adódott egy kis problémája…Oror Szan jegyezte le, s nem kizárt, hogy sorozat lesz belőle.
Képzeld el, hogy rájössz, prosztatarákod van, és a környezetedben épp most halt meg két ember ugyanebben. Az egyik nem rapid módon, a másik viszont egy év alatt. Azt is képzeld el, hogy orvosként tökéletesen tisztában vagy az összes dologgal, ami ezzel jár, találkoztál vele a munkád során, biztattad az embereket, elmagyaráztad nekik, hogy nem szabad a keserűségbe belesüppedni, csak a jövőre kell koncentrálni, nem kell foglalkozni vele, hogy a sugárkezelés, a kemoterápia, a hormonterápia milyen következményekkel jár, hanem a jövőbe kell tekinteni. Minden megajánlott terápiát fel kell vállalni, mert mindegyik segít a túlélésben. A rákkal való küzdelemben ugyanis az egyetlen dolog, amivel foglalkozni szabad, az a túlélés. Aztán amikor túléltük, lehet azon filozofálni, hogy mi hogy van, hogy úristen milyen változások következnek be, amiket majd kezelni kell, de addig el kell jutni.
Na, amikor ezt belesulykolod a pácienseidbe, és akár évek múlva is felhívnak és megköszönik, hogy doktor úr, csak azért éltem túl ezt az egészet, mert akkor ezeket mondta, és erőt adott, meg életbizalmat, meg mit tudom én micsodát, akkor te magad meg úgy mész bele a saját műtétedbe, hogy már az életedről is lemondtál. Magadnak hiába mondogatod ugyanazt, amivel másokat meggyőztél, mert nem hiteles. Amikor másnak mondod, az nem a te problémád, hanem az övé, és te segíteni akarsz neki. Könnyen adsz tanácsokat, sőt el is hiszed, amit mondasz, mert erőt akarsz adni. Az elesett embert segíteni csak hittel lehet, de saját magadnak ugyanezt meggyőzően előadni gyakorlatilag lehetetlen. Szóval betegként te már a végrendeletedet írod és azon gondolkodsz, hogy ha túl is éled a műtétet, akkor is biztosan meghalsz egy-két éven belül, tehát rövid távú menetrendet állítasz be magadnak. Ilyenkor az elintézendő „bakancslista” nem olyan tételekből áll, hogy el akarok menni a Machu Pichura, hanem hogy a házat kire hagyd, a pénzt hova tedd, a gyerekeket még gyorsan el kell intézni, hogy jó helyzetben legyenek, és ha kipusztulsz a világból, akkor nélküled egy-két dolog még működjön, például a vállalkozásod, hogy ezzel a családodnak egy kis burkot csinálj, amiben tovább tudnak élni. Valaki sajnos még erre sem képes, csak lefekszik, és nézi a plafont, mintha már meg is halt volna.
Én ebből a szempontból jó eset vagyok, szóval elterveztem, hogy még két évig élek, és ebben a két évben mit csinálok. Kivéve az első évet, mert ez ugye oda van baszva, mert a műtét után be fogok pisilni, ki se fogok tudni menni a lakásból, pelenkában fogok járni, és utána kinőnek a csöcseim. Ja, és természetesen a férfiasságomat is elvesztem. Minden, ami létezik, már eleve szar lesz, és egy rettentő világ fog eljönni. Na, mindebbe belenyugodva az ember bevonul a műtőbe, majd kihozzák, felébred, és kurvára fáj mindene, és nem foglalkozik semmivel, csak hogy hagyják békén.
Miután az ember ezeken átmegy, gyorsan kivágják a kórházból, és otthon a fájdalmon túl először is azzal szembesül, hogy tényleg lépten-nyomon bepisil. Hogy mi lesz a férfiasságával, azon egyelőre ne is rágódjunk, annak ellenére, hogy olyan speciális hatórás műtéten esett át, ami megadja a lehetőségét, hogy azért lesz még belőle valami. Szóval kijössz, és azon kezdesz filozofálni, hogy na, a bevizelésnek milyen stádiumait fogod átélni. Mondhatom, hogy nagyon nehéz úgy elindulni valahová, hogy figyelembe kell venned, bepisilsz-e vagy sem, sőt az egész életedet át kell szervezned, mert a hólyag rezervoár csökken, és ennek megfelelően egy vécétől vécéig tartó életritmusnak kell beállnia. Ehhez eddig ugye nem voltál hozzászokva, de ez már a múlt. Most olyan izmaidat kéne működésbe hoznod, amikről azt se tudtad, hogy léteznek, és miközben egy speciális tornával fejleszted őket, természetesen be fogsz pisilni. Iszonyatos erő kell hozzá, hogy ez ne törjön le, de nincs mese, csinálni kell. Ez már önmagában egy fejlődési folyamat. Természetesen előfordulhat, hogy az idősödő nőkre jellemző kis elcsöppenések továbbra is megmaradnak, ami egyébként az idősödő férfiaknál ugyanúgy fennáll, de nőknél ennek anatómiai okok miatt nagyobb a frekvenciája, mely anatómiai okok most nálad is kialakultak, sőt, miután a két záróizomból egyet elvesztettél, kicsit még nagyobb hendikeppel indulsz. Akik heves szexuális előéletet tudhatnak magukénak, mint én is, azok szerencsésebbek: nekik ezek az izmaik edzettebbek.
Na, és ekkor kezdődik a sugárterápia, ami egyébként egy csodálatos terápia, viszont a környező szerveket aktív gyulladásba hozza, ráadásul kicsit összenöveszt mindent, ami azt eredményezi, hogy az egyik szervrendszer telítettsége magával hozza a másik szervrendszer izgalmát is, amitől az lesz, hogy ha pisilned kell, akkor szarnod is kell, ha szarnod kell, akkor meg pisilned is. Kegyetlen. Az a legjobb, ha meg se mozdulsz. Elmész a kezelésre, aztán hazaszaladsz, és beköltözöl a vécére. Ez a tuti, mert az egész annyira erős görcsökkel jár, hogy úgyse tudnál mást csinálni.
Mindeközben pedig már folyik a hormonterápia is, a csodák csodája. Először is a hasadba beadnak egy injekciót, ami két hétig fáj, de az első héten úgy, hogy feküdni se tudsz, és ez csak a kezdet, mert ami kialakul a hormonterápia hatására, na az az igazi önismereti utazás!
Egyszer csak azt veszed észre, hogy a nadrágjaid nem mennek rád, mert a segged annyira átalakult, de annyira átalakult, hogy az képtelenség. Én magamról mindig azt gondoltam, hogy fenékideál vagyok, mert a nők odavoltak a focista típusú idomaimért. Hát ennek vége. És amikor kijössz a zuhanyból, és teljesen véletlenül meglátod magad az előszobai nagytükörben anyaszült meztelenül, kikerekedik a szemed, mert hirtelen azt hiszed, hogy egy nőt látsz a tükörben. A csípőszélességed megnő, körte alakot öltesz, és női formákat kezdesz növeszteni. Nem is tudom, ez a testképzavar non plus ultrája. Hihetetlenül borzasztó. Úgyhogy javaslat mindenkinek: pucéran a tükör elé ilyen problémák közepette nem megyünk! Soha! Törölköző magunkra csavarva, köntös, a legjobb, és csak így közlekedünk, mert különben nagyon furcsa dolgokkal fogunk szembesülni. Hát a combomra nem megy föl a nadrág, holott a hormon hatására már nincs is combizomzatom!
Az izmok tehát rapid sorvadásnak indulnak, de elfogynak, tényleg, és zsírpárnák kerülnek a helyükre, olyan helyeken, ahol egy normális testfelépítésű férfin soha egy milligrammnyi zsír nem lenne. A combtöveken belül egy férfinál nincs háj! Nincs háj! És mégis mi van? Kétmaroknyi háj mindkét oldalon, hogy amikor leülök a vécére, szét kell raknom a lábam. Borzalmas élmény, de hát ez van. És itt szembesülni lehet azzal, hogy egy nőnek mennyivel többet kell dolgoznia egy edzőteremben, mint egy férfinak. Sokkal többet. Ha egy nő kellemesen izmos akar lenni, az iszonyatos munka. Egy egészséges férfinak a tesztoszteron rögtön építi az izmait, ha kicsit rádolgozik, nem kell agyonnyomorgatnia magát. Most nekem is, mint a nőknek, sokkal többet kéne dolgoznom, hogy közelítőleg visszanyerjem az eredeti formámat, de egyelőre még nem bírok. Már nem elég az, hogy hetente egyszer elmegyek focizni, meg egyszer squasholni, meg egyszer egy kicsit emelgetek súlyt, futok, vagy még annyit se. Ha most mindennap nem fogok elmenni edzeni, akkor buttie leszek, ezzel szívat a nagyobbik lányom. A kislányom meg azt mondja, hogy apa, te egy vén szatyor vagy. De azt nőkre mondják, mondom neki. Hát azért. Ez a válasz. Jujjj!
Ja, és persze, a cicik. Hormonális szinten fejlődéstanilag a férfi nőből fejlődik ki, ami persze nagyon sematikus megfogalmazás, de tulajdonképpen a női nemi hormonokból képződnek a férfi nemi hormonok. Férfi nemi hormonok híján elkezdődik a férfitest elnőiesedése, ami az emlőnövekedést is serkentheti. Ez nálam ugyan még nem állt be, de nem elképzelhetetlen. Mindig tapogatom magam, hogy nem nőtt-e, de egyelőre ezzel nincs probléma, ugyanakkor megértem, aki férfiként ezt nem bírja feldolgozni.
Ezek után, csemegeként, a klimax típusú közérzeti ingadozások pedig maguk a pusztulat. A kedélyed hullámzik, az egyik percben fázol, a másik percben olyan meleged van, hogy mindent levennél, a harmadik pillanatban meg úgy izzadsz, mint a kacsa, de mintha vízben lennél. Egy perc alatt képes vagy olyan szinten lefőni, hogy az alsóruhád is csuromvizes. Ezt nagyon nehéz követni. Persze mindent meg lehet szokni, de ha ez elkezd idegesíteni, és nem tudod túltenni magad rajta, akkor rettenetes. Én hipochonder vagyok, ezért nem is néztem utána a várható tüneteknek. A véletlenre bíztam, hátha nem jelentkezik semmi, úgyhogy eléggé meglepett az első ilyen klimaxos hőhullám. Először azt hittem, hogy lázas vagyok, utána azt hittem, hogy elkaptam a Covidot, utána azt hittem, infarktusom van, mert már mintha kicsit a karom is zsibbadt volna, sőt még az agyvérzéssel is kokettáltam, mert mintha az arcom is zsibbadt volna már. A második ilyen rohamnál jöttem rá, hogy klimaxolok, és ez a hormonkezelés hatása. Nagyon-nagyon nehéz. Ha belegondolok, hogy egy nő életfolyamatának ez természetes része, akkor mélyen együttérzek, és erre kérem a férfitársaimat is. Legyenek türelmesek, és tájékozódjanak arról, mit is él át a párjuk.
A hormonterápia a konkrét testi tüneteken túl még azt váltja ki, hogy a férfiember nemi vágya megszűnik. Nagyon különös érzés, de mivel az ember nemi szervrendszere nem működik, egy idő után ez tulajdonképpen teljesen érdektelenné válik. Egyébként ugyanezt a terápiát alkalmazzák a pedofilok kémiai kényszerkasztrációja esetén is. És azt kell mondjam, működik. Nagyon érdekes. Ugyanúgy megnézem a nőket, de nem fűződik tovább a fejemben a gondolat, a műalkotás esztétikai vizsgálatánál megállok.
Én egyébként szerencsésnek mondhatom magam, mert elég jó az öniróniám, és ezt a részét a dolognak fel tudom viccként fogni. Már azzal sem foglalkozom, hogy meghalok, nem halok meg, azt már rakjuk is félre, hogy átalakul a testem, hogy a kedvenc öltönyeimet egyben már nem tudom felvenni és a közérzetem meglehetősen rossz, de még mindig ott van a férfiasság kérdése. Hogy ha most akár visszajönnek valamilyen szinten a szexuális képességeim, akár nem, mennyire érezhetem magam férfinak, tekintetbe véve, hogy impotens vagyok. Hiszen az ondóvezetékem el van vágva, az ondóhólyagom és a prosztatám el van távolítva, a heréim körülbelül mogyoró nagyságúra sorvadtak, ami már önmagában borzalmas érzés. Nem azt állítom, hogy a here mérete mérvadó, de azt, hogy valaki tökös gyerek, nem véletlenül mondják így, és képzeld el, hogy te most töketlen gyerek vagy, töketlenné váltál, mert neked már nem tökeid vannak, hanem földimogyoróid, és az örökítőanyagod is megszűnik létezni, sőt megszűnt maga a folyamat is, amiért mindezekre szükséged volna. Ha ezt figyelembe veszed és összhangba hozod a kérdéssel, hogy férfinak nevezheted-e magad egyáltalán, vagy mennyire vagy férfias, vagy hova pozicionálod magad ebben a helyzetben… Mindezzel szörnyen nehéz szembesülni. A legjobb, ha bele se gondolsz. Egyébként nem is biztos, hogy belegondolsz, mert miután nemi vágyad nincsen, nem ez határozza meg a férfias lényedet. Ezzel viszont meg kell tudnod barátkozni, mert különben rettenetes zugokba tévedhetsz.
Hiába, azzal főzünk, ami van. Nyersen megfogalmazva, ha áll a faszod, és azzal vágtatsz előre, mint egy fej nélküli lovas, akkor mással nem kell foglalkoznod. Ha ez nincsen, akkor azonnal előtérbe kerül az összes többi kötelezettséged, a családfenntartás, a társadalmi pozíciód, az apafunkció, mindaz, amihez nem kellenek szexuális képességek, elkezded keresni a férfiasságod további lehetséges kritériumait, és rájössz, hogy összességében a férfi szexualitáson túli jellemvonásai nem kell, hogy ezzel a folyamattal csorbuljanak. Valójában egyetlen dolgot kell figyelembe venni: hogy pszichésen mennyire hat rád ez a dolog. Ha nagyon rád ül, akkor a hétköznapjaid effektivitására fog negatívan hatni, mert nem hiszed el, hogy ugyanaz vagy, aki voltál, és ugyanarra vagy képes, még ha fizikai értelemben nem is. De ezt bármilyen más csonkoló esemény elő tudja idézni. Ha magadból bármit elveszítesz, már nem leszel ugyanarra képes, mint azelőtt, de ez nem kell, hogy rosszul befolyásolja a mindennapjaidat. Az élet olyan, amilyen, el kell fogadni. Ha férfinak érzed magad, így is férfi maradsz, bármennyire elnőiesedik a tested, ha meg nem érzed magad férfinak, akkor lehet bármekkora a heréd, csak egy kis pöcs leszel.
Tetszett ez az írás?!
Ha igen, kövess bennünket a Facebookon, Instagramon, iratkozz fel a Youtube-, Podcast– vagy Spotify csatornánkra!