sargaborso

Fotó: Müllner Dóra

Több tiszteletet a sárgaborsónak!

Biztosan vannak sokan, akik ezt címet elolvasva megborzonganak, felhúzzák a szemöldöküket, és értetlenkedve lapoznak is tovább. Ők azok, akiknek emlékeiben egy seszínű, beton keménységű főzelék képe él a sárgaborsóról. Pedig a sárgaborsó egy flexibilis, odaadó, segítőkész alapanyag, ráadásul divatos szóval élve, már-már szuperfood is, hisz tele van mindenfélével, ami szervezetünk számára igen hasznos. És végül, de egyáltalán nem utolsó sorban, még olcsó is. Aztán persze ki tudja mit hoz a szuperinfláció, szóval még most érdemes betárazni belőle – javasolja Müllner Dóra ebben  a kis húsvét utáni, sonkalére is gondoló, konyhai szösszenetében.

Dajer_Tamogatom

 A cikk címéül választott szlogen néhány héttel ezelőtt született, amikor Péter Anna újságíróval beszélgettem evésről, ízekről, na meg persze az életről. Volt egy pont, amikor ahhoz a hovege.hu-ra írt cikkéhez érkeztünk, amiben összerakott egy heti étrendet, bevásárlólistával úgy, hogy ne kerüljön többe a menü 10.000 forintnál. És ezen a listán is bizony előkelő helyen szerepelt a zöldborsó megszárított, külső maghéjától megtisztított idősebb testvére, a feles borsó, igen, a sárgaborsó. És igen, ők nem csak rokonok a zölddel, hanem ők bizony egy és ugyanaz a hüvelyes, csak épp más életszakaszban. És amit nem eszünk meg sem zsengén, sem mélyhűtve, sem konzervben zölden, abból lesz utána a mindig és mindenhol kapható sárga. Persze jól  tudom, hogy ennyi azért még nem elég ahhoz, hogy valaki a homlokára csapjon és rohanjon szárított borsót venni. De most jön még csak a java, hiszen a sárgaborsó számtalan módon elkészíthető. 

sárgaborsó nyersen

 

Kezdjük talán a legaktuálisabbal, a sonkalében főtt sárgaborsó főzelékkel. Tudom, hogy számtalan helyen főnek ma a bablevesek, de érdemes egyszer ezt is kipróbálni. Már csak azért is, mert ennél egyszerűbben elkészíthető étel a világon nincs. Egy dolgot kell itt is megtenni, mint a babnál, minimum egy éjszakára beáztatni.  És érdemes a sárgaborsónál is figyelni, mert nem mindegy, hogy mióta száraz az a borsó. Ha nem régen vettük, és nem járunk közel vagy már hagytuk el a best before dátumot, akkor bőven elég egy éjszakára áztatni, de nem árt meleg vízben kezdeni, egy bővizes átmosás után. Másnap reggel átöblítjük, és ha azt látjuk, hogy élénk sárgák és már meg is duzzadtak a borsószemek, akkor mehet rá egy újabb adag friss hideg víz egészen addig, míg a fazékba nem kerül. Ha már kicsit öregebb a borsónk, akkor pedig újra forró vízzel folytassuk az áztatást és a főzésnél is legyünk türelmesek.

Amikor elérkezettnek látjuk az időt arra, hogy feltegyük a főzeléket, akkor ha van kedvünk, kockázzunk fel egy nagyobb fej vöröshagymát, egy  kis zsiradékon – ha van, és általában akad a sonka főzővizének tetején egy vékony zsírréteg, akkor azt szedjük le  – és ezen pirítsuk üvegesre a hagymát.

IMG 1216 scaled e1650386948442

 

Ezután mehet bele a borsó, én ilyenkor kétszer-háromszor átkeverem, de épp csak annyira, hogy átmelegedjenek a borsószemek. Jöhet a sonkalé, amit persze fontos kóstolni, hogy tudjuk mennyire sós, mennyire füstös, és ahhoz képest mérjünk hozzá még vizet, ha kell. Másfélszer bőven ellepheti a folyadék a borsót, és ezután egy jó ideig nem történik más, mint hogy főzzük. Figyeljünk arra, hogy pótoljuk az elpárolgott folyadékot, egy-két ujjnyi mindig legyen a borsó fölött, és még akkor is, amikor úgy látjuk, hogy már magától pürésedni kezd. IIyenkor azért időnként keverjük át, mert könnyen odakap. Ezen a ponton már elkezdhetjük kóstolgatni és tesztelgetni magunkat, hogy mennyire szeretnénk puhára főzni. Ebben a verzióban én egészen addig főzöm, amíg teljesen besűrűsödik, és akkor is bátran maradhat rajta még folyadék, mert másnapra azt is bőven beszívja. A végén még ízesíthetjük mustárral, mehet bele akár pirospaprika is, de akár vihetjük csípősebb irányba is egy kis chilivel. 

És ráadásnak még az is van, hogy éppúgy, mint a töltött káposztánál vagy éppen a húslevesnél itt is jár főzés közben az én idő. Ami itt azért annyi, amennyit a sárgaborsó gondol. Lehet, hogy ez kicsit furán hangzik, de amikor már sokadszorra főz az ember sárgaborsót, rájön a titkára, és ismeri majd minden rezdülését. És már pontosan tudom, hogy mikor ad időt egy könyvhöz, mikor csak egy jó zuhanyhoz, vagy éppen hány sorozat rész fér bele két kavarás és vízfeltöltés közt. 

A ráadás után pedig jöjjön egy kis kecsegtetés, mert egyszer majd azt is elárulom, hogy hogyan készítek belőle jó fűszeres, kicsit csípős dhalt vagy éppen humuszt. Amit, ha valaki ezeket szereti, akkor vágjon bele  –  csicseriborsó és vöröslencse helyett  – sárgaborsóval!

sargaborso zaro

Fotók: @Müllner Dóra

 

Tetszett ez az írás?!
Ha igen kövessen bennünket a Facebookon, Instagramon, iratkozz fel a Youtube-, podcast– vagy Spotify csatornánkra!

Dajer_Tamogatom