Nem így képzeltük. Az volt a terv, hogy március 8-án elindítunk egy tavalyihoz hasonló boldog és színes nőhónapot, egy Dajer melletti kampánnyal, ismét számos férfi vendégszerző felkérésével. Utóbbi maradt, de támogatásra és figyelemre most nem mi szorulunk, hanem például azok az ukrán és orosz nők, akik saját eszközeikkel harcolnak a háborúban. Az biztos, hogy a közösségi oldalak és a világsajtó tudósításai révén a nők háborús médiareprezentációja a szemünk előtt változik, a nők a hadviselésben és a békés, civil ellenállásban egyaránt ott vannak. Nekik is köszönhetően a jelenlegi háború nemcsak az emberi gonoszság és korlátoltság sötét bugyraiba enged bepillantást, de a bátorság, a szolidaritás és a humánum felemelő, inspiráló történeteivel is találkozunk. Sárosi Péter írása.
Igaza van a bestsellerírónak, Yuval Noah Hararinak, aki nemrég azt írta, hogy Putyin ezt a háborút már elveszítette. Hiába arat ugyanis katonai diadalt, hosszú távon ez nem elég. A nemzetek történeteken alapulnak, és a jelenlegi háború annyi történetet és legendát teremtett az ukrán nép számára, hogy azokat még hosszú időn keresztül fogják átadni egymásnak a következő generációk. Például a Kígyó-szigetet életük árán védő ukrán katonákét, akik dacosan odavetették az őket fenyegető oroszoknak: „Orosz hadihajó, menj a faszba!”. (Még ha később ki is derült, mégsem haltak meg.) Vagy Zelenszkij elnökét, aki humoristából lett a világ egyik legnépszerűbb politikai vezetőjévé, és valóságos médiasztárrá vált Nyugaton.
A nőket tradicionálisan inkább a háború passzív áldozataiként ábrázolják. A nők mint aktív ellenállók jóval kevesebb elismerést kapnak. Bár a hagyományos nemi szerepek oly sok fronton megdőltek már az elmúlt évtizedekben, a honvédelemben még mindig nem tekintenek a nőkre egyenrangúként. Ukrajnában a rendkívüli jogszabályok értelmében csak a férfiakra vár kötelező sorozás, a nők szabadon elhagyhatják az országot. Ebben a kérdésben a közvélemény sem egységes. Mégis sok bátor nő áll ki az agresszor ellen, kockára téve a saját biztonságát, szabadságát, esetenként a puszta életét is. Bár sokak szerint a nőknek tulajdonított erényekkel – gondoskodás, ellátás – nem fér össze az ilyen szerep, de ezek szerint a nők szerint ők is éppen úgy az otthonuk és családjuk védelmében teszik ezt, mint a férfiak.
Az ukrán First Lady, Olena Zelenszka egyenesen úgy fogalmazott Instagram- posztjában, hogy dicsőség illeti meg azokat az ukrán nőket, akik „az ellenállás arcává” váltak. És nemcsak a fegyveres erőknél szolgáló nőket emelte ki, de azokat a civil anyákat is, akik kénytelenek a gyermekeiket borzasztó körülmények között, óvóhelyeken megszülni, nevelni, etetni a háborús állapotok közepette – „akik biztosítják, hogy az élet menjen tovább”. Zelenszka maga éppúgy megtagadta, hogy elhagyja az országot, mint a férje, és Kijevben maradt a gyerekeivel együtt.
A világsajtót bejárják a képek azokról a civil lányokról és asszonyokról, akik Molotov-koktélokat gyártanak vagy életükben először fegyvert fognak a kezükbe, hogy megvédjék az otthonukat. A The New York Times Twitter-oldalára is kikerült Julia, a tanárnő, aki soha nem gondolta, hogy valaha harcolnia kell, de most ő is önként jelentkezett.
Az ellenálló nők közül az egyik legismertebb Kira Rudik parlamenti képviselő, aki kalasnyikovot ragadott és beállt önkéntesnek.
Az ukrán honvédelemben már évek óta fontos szerepet játszanak a nők: ők adják a hadsereg 22%-át (az USA-ban csak 14%-át). A hadseregen belül azonban még mindig jelentős diszkriminációval kell szembenézniük. A szovjet időkből örökölt rendszerben a nők hivatalosan nem teljesíthetnek harctéri szolgálatot. Bár a gyakorlatban sokan közülük mesterlövészek vagy felcserek, a szolgálati lapjukon szakácsnőként vagy takarítóként szerepelnek. Többek között ezt mutatja be az című 2017-es dokumentumfilm is, amely hat olyan női katona történetét beszéli el, akik részt vettek a kelet-ukrajnai harcokban.
Az orosz invázió elleni harcban számos katonanő rendkívüli bátorsággal állt helyt, többen az életüket is feláldozták. Mint például Irina Cvila, ukrán tanár és író, öt gyermek édesanyja, aki önkéntesként csatlakozott az ukrán hadsereg egyik alakulatához, még 2014-ben. Fotókkal és szövegekkel dokumentálta a Kelet-Ukrajnában zajló háborút, könyvet is írt „A háború hangjai: veterántörténetek” címmel. Az invázió megindítása után, 2022. február 25-én életét vesztette a Kijev környéki harcokban.
Nemcsak a katonák között találunk példákat a putyini agresszióval szembeni helytállásra, fegyvertelen civilek is hihetetlen bátorságról tesznek tanúbizonyságot. Közülük globális népszerűségre tett szert az ismeretlen ukrán nő, akit sokfelé csak úgy emlegetnek, Sunflower Seed – vagy csak Sunflower – Woman (a napraforgómagos/napraforgós nő). Egy Herszontól nem messze található településen videózták le, amint két állig felfegyverzett megszálló orosz katonával elegyedett szópárbajba, fegyvertelenül.
Ukrainian woman confronts Russian soldiers in Henychesk, Kherson region. Asks them why they came to our land and urges to put sunflower seeds in their pockets [so that flowers would grow when they die on the Ukrainian land] pic.twitter.com/ztTx2qK7kB
— UkraineWorld (@ukraine_world) February 24, 2022
A nő nem hagyta magát zavartatni attól, hogy bármikor lelőhetik. Elküldte a fenébe a katonákat, sőt azt tanácsolta nekik, hogy tegyenek napraforgómagot a zsebükbe: így amikor meghalnak, napraforgó nőhet belőlük. (A napraforgó Ukrajna nemzeti szimbóluma, és jelenleg az ellenállásé is.)
A napraforgómagos nő másokat is megihletett, például a kínai illusztrátort és képregényrajzolót, Yuumeit.
Putyin számára még aggasztóbb lehet, hogy a saját hátországában is egyre nagyobb az elégedetlenség a háborúval szemben. Bár Oroszországban mindenki büntetőeljárást kockáztat, aki az utcára vonul tiltakozni, mégis több ezren fejezték ki nemtetszésüket nyilvánosan. Március 6-ig több mint 4300 tüntetőt állított elő a rendőrség.
Köztük két kisgyerekes anyuka, Jekatyerina Zavizion és Olga Alter, akik a gyermekeikkel virágot próbáltak elhelyezni az ukrán nagykövetségnél, béketranszparensekkel a kezükben. A rendőrök az egész családot előállították. A világsajtót bejárták a képek a rács mögött ülő gyerekekről, a videón az is látható, ahogyan az anyuka próbálja nyugtatni a halálra rémült kislányát.
A rendőrök azzal fenyegették meg a szülőket, hogy megvonják tőlük a felügyeleti jogot és állami gondozásba veszik a gyerekeket.
Szintén nagy médiavisszhangot váltott ki Jelena Oszipova esete. A 76 éves szentpétervári festőművész az elmúlt évtizedben az összes Putyin-ellenes tüntetésen részt vett a maga készítette transzparenseivel. Oszipova természetesen a háborúellenes tiltakozásokból sem maradhatott ki, és „Fiam, ne menj a háborúba!”, „Katona, dobd el a fegyvered, és akkor leszel igazi hős! Ne lőj!” feliratú táblákkal haragította magára a rendőrséget. Március 2-án az atomfegyvereket ellenző és békét sürgető transzparenseivel együtt vitték el a rohamrendőrök egy tüntetésről.
Egyelőre még nem látjuk, hogy végződik majd ez a háború, és mi lesz a sorsa Ukrajnának vagy Putyin tekintélyelvű rendszerének. Egy valami biztos: azt a világot, amit eddig ismertünk, örökre megváltoztatja. És változik az is, ahogy a nőkre tekintünk a háború viszonylatában: nem csak passzív áldozatként, hanem az aktív ellenállás arcaiként láthatjuk őket. Ezek a bátor nők – legyen katonák, politikusok vagy egyszerűen csak anyák, akik nem hajlandók csendben tűrni az agressziót és kiállnak az otthonukért, a szabadságukért – jelentősen hozzájárulnak ehhez.
Tetszett ez az írás?!
Ha igen kövessen bennünket a Facebookon, Instagramon, iratkozz fel a Youtube-, Podcast– vagy Spotify csatornánkon!
Ez is érdekelhet
-
Mit akar és mire képes az inkluzív marketing? – podcast a Sokszínűségi hónap keretében
-
Bátorságok fényképei – Csoszó Gabriella kiállításáról
-
A jó kompromisszumok robotosa – Választási anzix
-
Papa, higgy nekem! – interjú az orosz propagandamédia működéséről
-
Én ilyen összefogást soha életemben nem láttam, sehol – Jelentés a határról