Csoszó Gabriella: A méltóságról

Csoszó Gabriella fotós, tanár és aktivista gondolatai és képei az emberi méltóságról, a január 31-i Női Flotta-beszélgetés és az utcai kiállás tapasztalatából.

Háromnegyed ötkor sietve köszöntem el mindenkitől. Fel kellett állnom, félbe kellett szakítanom a gondolatokat, amikben éppen elmélyültünk volna. Sietnem kellett: fotózni indultam egy tiltakozásra, amit pont aznapra, a roma emberek méltóságáért szerveztek. Tiltakozni egy szégyenteljes kijelentés ellen, amit Lázár János tett alig egy hete. Nem ismétlem meg a szavait – nem akarok több teret adni a gyűlöletnek.

Különös kettősség volt ez: épp csak felálltam a Dajer által szervezett nyilvános beszélgetésről, amelynek központi témája szintén ez volt: a Méltóság. Sűrű nap, sűrű időszak. Ömlik ránk a propaganda, a lejáratás és a megszégyenítés pedig a mindennapjaink részévé vált.

Hetek óta forgatom magamban ezt a szót. Próbálom megfejteni, mit jelent számomra. Elvesztettem-e már valaha? Kellett-e harcolnom érte? Egyáltalán: jól használom? Arra jutottam, hogy a méltóság számomra szorosan kötődik ahhoz, amiért és ahogyan a képeimet készítem.

Mielőtt elindultam volna a beszélgetésre, feljegyeztem magamnak, szerintem mikor élhetjük meg valóban a méltóságunkat:

● amikor nem vagyunk kiszolgáltatva
● amikor dönthetünk a sorsunkról
● amikor bízhatunk a környezetünkben
● amikor elismernek és elfogadnak
● amikor emelt fővel viselhetjük a sorsunkat
● amikor szabadon élhetünk.

Elsőre talán általánosításnak tűnnek ezek a sorok, szinte mindegyikbe bele tudnék kötni, annyira vágytam az árnyalásra. Éreztem, ahogy a mélység iránti igény és a kavargó élmények feszülnek egymásnak bennem. Kerestem egy biztos pontot, egy egzakt kapaszkodót, ezért megnéztem a szó hivatalos értelmezését.

A definíció szerint a méltóság az emberi lény veleszületett, elidegeníthetetlen értéke, amely független származástól vagy képességektől. Egyszerre jelent önbecsülést, erkölcsi tartást és a mások iránti tiszteletet. Meglepődve konstatáltam a jelentés egy másik rétegét is: a társadalmi rangot, címet, pozíciót. Ez utóbbi eszembe sem jutott. Számomra a méltóság nem a rangról, hanem az emberi mivoltról szól.

A beszélgetőtársaim felkészültsége segített helyükre tenni a fogalmakat, és rájöttem: megtaláltam a kulcsszót a munkámhoz. Ha eddig megkérdezték, mit fotóztam az elmúlt tizenöt évben – mit jelent az a százezer kocka, amit tüntetéseken és demonstrációkon készítettem –, azt feleltem: a demokráciát védtem, az alapvető jogokért való küzdelmet dokumentáltam.

Most már hozzáteszem: az emberi méltóságért küzdöttem.

Mert bár a toldozott-foldozott Alaptörvény szavai elvileg garanciát jelentenének, a valóságban az éjszakai rendeletek és a vita nélküli törvénykezés kiüresítették ezt a védelmet. Ma Magyarországon sem jogi, sem erkölcsi értelemben nem védik hatékonyan a méltóságunkat. Az állam, amelynek keretet és biztonságot kellene adnia, a saját hatalmát építi a mi integritásunk árán.

Hogy mit jelent itt az integritás?

Személyes önazonosságot: Hogy ne kelljen megalkudnod, ne kelljen „kettős nevelésben” élned (mást gondolni és mást mondani). Ha az állam rákényszerít a megalkuvásra, a belső egységed, azaz az integritásod sérül.

Emberi méltóságot (sérthetetlenség): Az az elv, hogy az egyén nem egy eszköz a hatalom kezében, hanem egy önálló, sérthetetlen egész. Amikor a propaganda megbélyegez csoportokat (például a roma embereket), akkor ezt az egységet bontja meg: azt sugallja, hogy ők „kevesebbet érnek”, tehát az emberi integritásuk nem érinthetetlen.

Morális tartást: Az a képességed, hogy hű maradj az elveidhez a külső nyomás ellenére is.

Ebben a rendszerben az állampolgári méltóságunk olyan sok ponton sérül, hogy felsorolni is nehéz. Arra jutok: az emberi méltóság olyan, mint a víz vagy a levegő. Ha nincs, ha fogyatkozik, ha szennyezik, az olyan alapvetést sért meg, ami minden mást is magával ránt. Nélküle nincs életben tartható társadalom.

Öt órára érek a Kossuth térre. Több százan állunk a hidegben és a szemerkélő esőben. Sokan vécékeféket tartanak a magasba – szinte abszurd válasz ez a gyalázatos miniszteri mondatokra. A demonstráció szimbóluma egy Lázár portréját mintázó kefetartó lesz.

Hallgatom a beszédeket. De én tizenöt éve nemcsak a szavakat rögzítem a tüntetéseken, hanem azt, ami mögöttük van. Nem a szónoklatokat archiválom, hanem azt, amit látok, átélek és tapasztalok. A küzdelem megtörténtét fényképezem. Az arcokat, a jelenlét súlyát, a tiltakozás bizonyosságát. A kiállást, a dühöt, az erőt. A tényét annak, hogy nincsenek egyedül azok, akik nem törődnek bele a jogfosztottságba és a megaláztatásba. Azokat fotózom, akik képesek kiállni magukért és másokért – a közös méltóságunkért.

Bár a népharag és a közös kiállás hatására Lázár végül bölcsebbnek látta bocsánatot kérni, tudjuk: ez önmagában kevés. Ez a gesztus nem változtat azon a hatalmi gyakorlaton, amely az elnyomásra épül, és amely a megosztottságunkból húz hasznot. De egy pillanatra legalább vissza kellett venniük a gőgből és az arroganciából.

Állok az esőben, hallgatom a beszédeket, és arra gondolok: igen, itt kell lennünk egymás mellett. Tudnunk kell, hogy a másik méltósága nekünk is fontos. Mert ez az odafordulás ad esélyt a változásra. Akkor kell megálljt követelni, amikor a szavak már ölnek és alázhatnak – mert a szavakat tettek követik. A magyar történelem pedig épp elég terhes bizonyossággal szolgál
arra, hová vezet, ha hallgatunk.

A tüntetésen egy ponton elhangzik a kifordított mondat, amelynek mély, katartikus igazsága van:

„Ne féljetek cigányok, megjöttek a magyarok!”

Csoszó Gabriella további fotóit a tüntetésről ITT nézhetitek meg, az Iványi Gáborról készült képriportja az Én hősöm sorozatban az alábbi linken megtekinthető: Én hősöm: Iványi Gábor – fotósorozat

Cikkünk megjelenésének napján, azaz február 9-én hétfőn tartották meg Iványi Gábor büntetőperének előkészítő ülését a Pesti Központi Kerületi Bíróságon. A Magyar Evangéliumi Testvérközösség vezető lelkészének csoportosan elkövetett hivatalos személy elleni erőszak vádja miatt kell bíróság elé állnia. Az ügyészség novemberben két év felfüggesztett börtönbüntetést kért Iványira, és vádat emelt Gurmai Zita, Donáth Anna, Szél Bernadett, Herényi Károly és két társuk ellen is. A lelkészt és az ellenzéki politikusokat azzal vádolják, hogy erőszakkal akadályozták meg a NAV pénzügyőreit 2022 februárjában, amikor előre be nem jelentett razziát tartottak az Iványi által vezetett Oltalom Karitatív Egyesület Dankó utcai székházában. A lelkész a tárgyaláson nem vallotta bűnösnek magát.

——————

A szerzőről:

Csoszó Gabriella (1969) Budapesten élő és dolgozó fotós, képzőművész, tanár és aktivista. Munkásságát a 2000-es évektől a társadalmi és politikai kérdések, a szólásszabadság és a kirekesztett közösségek láthatóvá tétele határozza meg. Fotográfiai sorozatai rendszeresen szerepelnek hazai és nemzetközi kortárs művészeti kiállításokon; több rangos külföldi ösztöndíj nyertese (New York, Berlin, Lisszabon). 2010 óta fotóival és részvételi művészeti projektjeivel hátrányos helyzetű társadalmi csoportok küzdelmeit dokumentálja. FreeDoc Archívuma művészeti és társadalmi archívumként is működik. Oktatóként a Kontakt Fotóművészeti Kurzusok alapítója, és tanít az ELTE Média és Kommunikáció Tanszékén, a McDaniel College-ban, a Képzőművészeti Egyetem Intermédia Tanszékén.

A képek a szerző tulajdonát képezik, melyek a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény alapján jogvédelem alatt állnak.

💜 A Női Flotta a Dajer Alapítvány modellértékű, országosan is adaptálható közösségépítő programja.
📍 Kövesd a további eseményeket a www.dajer.hu/ oldalon, vagy iratkozz fel a hírlevélre.