„Egy tér, ahol önmagam lehetek” – a Női Flotta története belülről

A következő írás a Női Flotta tagjainak projektzáró kérdőívére adott, szabad szavas válaszaiból született. A sorok egy közös hanggá állnak össze: egy női közösség élménye, emlékei, felismerései és jövőbe mutató gondolatai rajzolódnak ki bennük.

Hazatalálni egymáshoz – egy női közösség története

Amikor először beléptem a térbe, még senkit nem ismertem.
Színes, mozgékony, életteli, csillogó szemű nők voltak körülöttem.

És mégis – azonnal tudtam, hogy helyem van itt.

A Női Flotta számomra nem egy programsorozat volt.
Hanem egy tér. Egy megtartó, biztonságos közeg, ahol valami nagyon régi és nagyon ismerős dolog történt újra:
nők kapcsolódtak egymáshoz.

„Egy meleg otthon, ahova vissza-vissza térhetek.”
„Nem vagyok egyedül.”
„Kapocs.”

A pillanatok, amik megmaradnak

Nehéz egyetlen élményt kiemelni.

Ott volt a kör, amikor középre léptem, és tudtam, hogy megtartanak.
Ott voltak a world café beszélgetések, ahol idegen nők nyíltak meg egymásnak mélységekig.
Ott volt a méltóságról szóló kerekasztal, ahol valami nagyon fontos lett kimondva.

És ott voltak a könnyebb, mégis felszabadító pillanatok is:

– a Duna-parti beszélgetések
– a „nem evezés” a Rómain
– az, amikor csak együtt voltunk, kötetlenül

„Az őszinte beszélgetések.”
„Egy új barát.”
„Ismeretlenekkel beszélgetni – és már nem félni.”

Amikor alkottunk – és közben valami bennünk is megmozdult

Meglepő módon sokunknak a kollázskészítés lett az egyik legemlékezetesebb élmény.

„40 éve csináltam ilyet utoljára – és most nagyon élveztem.”
„Közösen alkottunk – és ez felszabadító volt.”

A Klimax party pedig sokaknak valódi áttörést hozott:

„60 felett is lehet vadító piros ruhában megjelenni.”

És a mozgás…

Beer Gyöngyi gyakorlatai, a szomatikus jelenlét, az a fajta testbe érkezés, amit sokan így írtatok le:

„Teljesen lehozott a zaklatott állapotból.”
„Egy másik minőségbe kerültem.”

Volt, aki rajzolt, volt, aki beszélgetett, volt, aki csak figyelt – de valójában mind alkottunk.

Ami bennem változott

Nem egyik napról a másikra.
Nem hangosan.
Hanem lassan, belül.

Egyre többen fogalmaztuk meg:

– jobban figyelek magamra
– meghúzom a határaimat
– kimondom, amit gondolok
– vállalom az érzéseimet

„Páros lábbal őrködöm a határaimnál.”
„Nem akarom elrejteni, ha fáradt vagyok vagy jól érzem magam.”
„Méltósággal viselem a koromat – és ettől szabadabb vagyok.”

És talán ez a legfontosabb:

nem lettünk mások – inkább közelebb kerültünk magunkhoz.

Mit jelent számomra a Női Flotta?

Egy szó?

Sok szó született:

közösség
kapcsolódás
láthatóság
szabadság
önazonosság
remény
sisterhood

De ha egyet kellene választanom, talán ez lenne: megtartó erő.

Ami működött – és amit még lehet erősíteni

Ami nagyon erős volt:

– a hangulat: könnyed, elfogadó, befelé figyelő
– a nyitottság: „csak beesve is helyem van”
– a bizalom: gyorsan és mélyen kialakul

„Partnerien viszonyulnak hozzám.”
„Nem csak kiszolgál, hanem bevon.”

Ugyanakkor néhány fontos jelzés is érkezett:

Kapcsolódás mélyítése
Többen éreztük, hogy jó lenne több idő egymás megismerésére, kisebb csoportokban, személyesebben.

„Kevés volt a valódi közeledés lehetősége.”

Gyakoriság és ritmus
Sokan vágytunk rendszeresebb találkozásokra:

– havi vagy kéthavi alkalmak
– kisebb, spontán események

Kommunikáció
Volt, aki több kapcsolattartást szeretett volna a találkozók között:

– több hírlevél
– több visszajelzés arról, mi történik (pl. cikkek, podcastok)
– kevésbé egyirányú kommunikáció.

Hogyan tovább?

A Női Flotta számomra nem lezárult.
Inkább elkezdődött.

Egy olyan közegként, ahol:

– lehet alkotni
– lehet beszélgetni
– lehet csak lenni
– lehet kapcsolódni

És talán újraéleszteni valamit, ami régen természetes volt:

„Olyan, mint a régi fonók – amikor a nők együtt voltak és alkottak.”

És ami megmarad

Nem a programok.
Nem az alkalmak.

Hanem az érzés:

hogy van egy hely,
ahol látva vagyok,
ahol kapcsolódhatok,
ahol egy kicsit szabadabb lehetek.

És hogy ez nem csak ott létezik.

Hanem bennem is.