Bár a Dajerben időről-időre írunk olyan nőkről, akik az ún. STEM szakmák (Science, Technology, Engineering, Mathematics) kiváló képviselői, s akik olykor nem a tudásuk, képességeik miatt érzik hogy nem feléjük lejt a pálya, az tagadhatatlan, hogy a mi generációnk nem digitális bennszülöttként él és dolgozik. Ez egy adottság, amely néha még az olyan nyitott, örökké tanulni vágyó, sokoldalú szerzőnket is próbára teszi, mint Moscu Katalin építész, akrojógi. Kati ezúttal mint egy kisvállalkozói blog szerzője osztja meg velünk kalandjait és kínjait a digitális univerzum számára zord vidékéről. Szigorúan nem szakértői cikket írt róla, miközben most is keresi a flow-t, csak sehol sem találja…
Blogot írok, ami a kézzel való naplóírás vagy személyes szösszenetek megosztásának emelt fokozata. Nincs ebben semmi ördöngös, gondolná az ember lánya: az én generációm blogot írt a gyerekkori traumákról, a párválasztásról, az egészséges életmódról, az otthonszülésről, a szoptatásról, a gyerekhordozásról jekána módra, az öko-betétről és a mosható pelenkáról, a gyógynövénygyűjtésről, vidékre költözésről, válságról, válásról, egyszülőségről, menopauzáról, egyszóval: mindenről. Jómagam is azt a felületet használom, amit az ötvenesek nemzedékéből sokan: könnyű regisztráció, szép, tiszta oldal, szemet nyugtató betűtípus, pasztellszínek. Ujjbegyeim suhannak a klaviatúrán, szinte maguktól szaporodnak a bekezdések. Igyekszem igényesen, személyes hangvétellel írni. Szeretek blogot írni, vagy legalábbis azt hittem, amíg be nem vállaltam egy kisvállalkozás blogbejegyzéseinek megírását.
Azt gondoltam, hogy nem sokban különbözhet a hagyományos blogírástól, hiszen csupán néhány képpel megtűzdelt szöveg összeállításáról van szó, ráadásul ugyanabban a programban, amiben eddig is dolgoztam, egy számomra otthonos témakörben. Továbbá nem idegenek tőlem a profibb képszerkesztők sem, tehát kevés dolog foghat ki rajtam. De milyen keservesen tévedtem!
Forrás: SundayReading-WritersDiaries. Ullstein Bild / Getty
Először is: a blog egy ’fül’ a vállalkozás honlapján. A honlapot valamikor valaki akkurátusan megtervezte, beállította a képfelosztást, a margókat, fej- és lábléceket, a betűtípust és -méretet, mindezt úgy, hogy elsősorban az online vásárlást szolgálja. Belenéztem a blog-részbe; különösebben nem tűnt fel semmi, csak hogy a betűtípus nem a legkényelmesebb hosszabb szövegek olvasására, illetve hogy idétlenül apró. Sebaj, gondoltam, könnyen átállítom és barátságosabbá teszem.
Ahogy azt Móricka elképzelte… Vagyis a programot megalkotó tervező. Amikor először léptem be a szerkesztőbe, elhűltem, pedig higgyétek el, absztraháltam eleget tervező koromban. Oké, biztattam magam, kitapasztalod az algoritmusokat, s két bejegyzés után gurulni fog. Lendülettel megírtam a 6000 karakteres szöveget, kiválasztottam (ahogyan azt megsúgták nekem) 8 képet, és nekiálltam betördelni. Zökkenőmentesen haladtam, a képekkel picit bajlódtam (túl nagyoknak és nehezen formázhatóknak tűntek), de eljutottam egy kielégítő változathoz, megnyomtam az ’alkalmaz’ gombot, majd az előnézetre kattintottam. Megfagyott bennem a vér. Az egész úgy nézett ki, mintha betűket és képeket hajigáltam volna egy turmixgépbe, majd kiöntve a pépet, egy nagy átlátszó pohár falán keresztül szemlélném az eredményt. Hiányoztak a bekezdések. A cím háromszor akkora volt, mint a szöveg. Az alcímek hol itt, hol ott bukkantak fel, mindenféle törvényszerűséget mellőzve. A sorok úgy tapadtak a képekhez, mintha nem létezne keret. A képek és betűk viszonyáról pedig A teve és a patkány című Felső-Indus vidéki mese jutott eszembe: az előbbiek óriásiak voltak az utóbbiakhoz képest.
Forrás: https://www.theseoupcycler.com/
Mit tesz ilyenkor az egyszeri blogíró? Elkezd itt-ott változtatni, összefüggéseket keresni, kicselezni az ormótlanságokat, míg végül (nem is érti pontosan hogyan) megszületik az elfogadható változat. Mi tagadás, büszke voltam magamra, ami addig tartott, amíg végig nem söpört a szövegemen egy SEM (search engine marketing) keresőmarketinges, és elmondta, hogy SEO (search engine optimization = keresőoptimalizálás) szempontból a blogbejegyzés egy ̶f̶a̶b̶a̶t̶k̶á̶t̶ nagy piros karikát sem ér (ami, gondolhatjátok, vérgáz). Néztem a szőke, harmincéves, kedves és segítőkész marketinges Vicike arcát, és éreztem, hogy a hisztérikus sírás kerülget. Vicike megnyugtatott, hogy ez nem nagy kunszt, kicsit átírja a cikket, és meglátom, rögtön zöld lesz az a karika. Meg is mutatta, hol kell a SEO-szempontokat beállítanom és ellenőriznem. Aztán írt egy nagyon hasznos listát arról, mitől lesz egy blogbejegyzés SEO-barát. Ekkor jöttem rá, hogy a szövegközpontú blogírás távolról sem SEO-kompatibilis.
Kezdjük ott, hogy úgy tartják: egy kép többet ér, mint ezer szó, a szavak pedig csupán kísérői a képanyagnak. Az ideális blogcikk 2100 karakter, de ha hosszabbat írsz, jobb SEO-rangsorolást kap. Csak aztán győzd tagolni a szöveget. Mert ha túl hosszúak a bekezdések és nincs elegendő alcím benne, unalmassá válik, és elveszted olvasóid 90%-át. Használj kulcsszavakat, melyeket organikusan helyezel el a szövegben. Számomra, attól kezdve, hogy valamit tudatosan, végtelen figyelemmel tervezek el, az már nem organikus. Sebaj, elég, ha annak tűnik! Sőt, kimondottan jó, ha laza, spontán stílusban tűzdeled a szövegbe a kiemelt szavakat, mert az vezeti a szemet, nem a talpas betűk – az már elavult. A designos karakterek ütősebbek. Csak találd meg, honnan állítod be a tördelő-margót, azon belül a karakter-listát, és a program rendelkezzen betűvastagítási opcióval. Adjunk a szöveghez releváns linkeket, minél többet. A cél nem az, hogy a bloglátogató olvasson, hanem hogy minél többet kattintgasson össze-vissza (a végén azonban mindig vissza). Szerkessz a szöveghez meta-leírást: keresőprogramokban ez jelenik meg a cím alatt. A címnek, a meta-leírásnak, de még az url-nek (Uniform Resource Locator = egységes erőforrás-helymeghatározónak) is tartalmaznia kell a kulcsszót, de lehet akár több kulcsszavad is.
Ha eddig nem fagyott beléd a lelkesedés, következhet a képek betördelése. Ötnél nem kevesebb, de ha már nyolcnál több, akkor azokat a szöveg végére kell tömbösíteni. A képek nem lehetnek túl nagyok (sem méretben, sem felbontásban), mert lassítják az oldal betöltését, de kellőképpen tisztáknak kell maradniuk, hogy részleteikben is élvezhetők legyenek, ha egy lelkes rajongó ránagyít a hiper-szuper képolvasó telefonjával. Mert nem csupán számítógép-képernyőn vagy táblagépen kell jól mutatnia a bejegyzésnek, hanem okostelefonon is. Az előbbi kettő vízszintes, az utóbbi függőleges, és még véletlenül sem hasonló képaránnyal rendelkezik, de te ügyesen, organikusan fésüld össze. Mert optimalizáló program még nincs. Vagyis biztosan van, jó pénzért. Mert ebből is üzletet faragtak. Az alap-programok nem tudnak mindent, illetve csak annyit tesznek számodra lehetővé, amennyi felcsigázza a kreativitásodat, de rögtön utána a bosszúságodat is. Ha tudsz színes alcímet szerkeszteni, nem tudsz karaktert választani. Ha állíthatod a betűméretet, vigyáznod kell, mert az nemcsak a blogra vonatkozik, hanem rögtön szétdobja a gondosan megszerkesztett eladási felületet is. Továbbra is mindent absztrahálnod kell, mert a blogolvasó nem azt látja, amit szerkesztesz, hanem amivé azt a program alakítja. Az a program, ami megosztott képernyőn mutatja a szerkesztési és olvasási területet, nem a kisvállalkozód zsebének való.
Forrás: https://www.theseoupcycler.com/
Az első SEO-szerkesztésemen 19 órát dolgoztam, a végén pedig elsírtam magam. Rájöttem, hogy nem tudok blogot szerkeszteni, elképzelhető, hogy írni sem. Majd ismét elhívtuk Vicikét, aki gyorsan megmutatott ezt-azt, de ő sem tudott mindent, úgyhogy elment tanácskozni egy programozóval. Aki azt mondta, hogy amit én szeretnék, lehetetlen. Vagyis nem tudok képeket szövegbe ágyazni. Nem annyit, és nem úgy, ahogy én szeretném. Inkább tömbösítsek galériába, tegyem fel őket kettesével-hármasával, mert az minden felületen jól mutat. Vigaszul (jó sok pénzért) kicsit megnövelte az alapkarakterek méretét.
Úgyhogy megtanultam fordítva felülni a lóra. Előbb kiválogatom a képeket, tömbösítek, aztán kiszámolom, hány bekezdésbe tudom az illető tömböket csinosan befoglalni, és annyi részre (alcímre) tagolom a szöveget. Végül megírom a szöveget, de nagyon vigyázok a bekezdések hosszára. Az elsőt mindig bepróbálom. Olyan, mint egy sakkjátszma. Az, hogy mivel indítok, eldönti, milyen módszerrel aratok sikert. Csakhogy itt nem a mesterséges intelligenciával versenyzek, hanem programozók által megalkotott szövegszerkesztők merevségét próbálom kijátszani. Időnként eljátszom a gondolattal, mekkora flow lenne mindezt analóg módon megszerkeszteni. Kivágni a képeket, ráragasztani egy papírlapra, körbeírni kézzel vagy akár hagyományos írógéppel is. Képaláírásokat tenni a képek alá! Pontosan oda, ahova én akarom.
Forrás: https://www.womenwritefunny.com/
Leginkább az a bajom, hogy ezek a szerkesztő-programok nem engem szolgálnak, hanem az én képzelőerőmet szorítják rettenetesen merev keretek közé, ahol viszonylag kis eszköztárral kell megtanulnom látszólag könnyedén variálni. Az absztrahálás ebben az esetben csak lebutítással működik. S még azt mondják, hogy a műszaki fejlődés elképzelhetetlen dimenziókba repít vagy szárnyakat ad a képzeletnek! Persze, egy frászt, igazából jól lefaragja a fantáziád. Az első húsz nekifutás csattanós, s az összes utána következő is csak bizonyos magasságban tartható. Bízom benne, megérem azt az időt, amikor egy képernyőasztalon, ceruzával a kezemben mindent felrajzolok egy felületre, behúzom az alkotórészeket, megadom a betűformát, a program pedig szemem láttára varázsolja gyönyörű információs felületté a mondanivalóm: címekkel, bekezdésekkel, kulcsszavakkal, képekkel, animációkkal, filmekkel, hiperlinkekkel, képaláírásokkal. Nekem pedig csak az lesz a dolgom, hogy apró ceruzavonásokkal szépítgessek rajta. Szóljatok, ha van már ilyenetek. Rögvest jövök blogot írni.
Végül, aki szeretne elmélyedni a SEO rejtelmeiben, annak ezt a cikket ajánlom.
Tetszett ez az írás?! Ha igen, kövess bennünket a Facebookon és az Instagramon!
“A tartós hullámnak ára van!”, 2021. március 8. óta alkalmi vagy akár havi, rendszeres támogatással is hozzájárulhatsz a magazin fennmaradásához! Köszönjük.