Hogy a nők végre elhiggyék, képesek tenni magukért – interjú az endometriózisról

Felmérések szerint az endometriózis a nyugati világban a termékeny korban lévő nők mintegy 10%-át érinti – vagyis Magyarországon több mint 200.000 ember (és rajtuk keresztül további százezrek) életét határozza meg. Az utóbbi években legalább már egyre többet lehet hallani erről a korábban részben talán tabuként elhallgatott vagy egyszerűen csak (fel) nem ismert kórról, ami rengeteg fizikai fájdalommal és láthatatlan pszichés károkkal jár. Keresnyei Klára jógaoktatóval, aki maga is endometriózissal él, Szalontai Szonja beszélgetett a betegségről és a tünetmentes élet lehetőségével kapcsolatos személyes tapasztalatairól. Mindezt annak apropóján is, hogy Pécs után hamarosan Budapesten is lehetőség nyílik kipróbálni a módszerét.

Dajer.hu: Te mikor és hogyan szembesültél azzal, hogy endometriózisod van?

Keresnyei Klára: Nálam hét évvel ezelőtt derült ki, hogy a tizennyolc éves korom óta fennálló különböző problémáimat tulajdonképpen az endometriózis okozza. Előtte nagyon sokszor jártam orvosnál ezzel a dologgal, több műtétem és vetélésem is volt a gyerekeim születése között, csak nem tudtuk az összefüggéseket. Az életem első közel 40 évét folyamatos alhasi fájdalmak közepette éltem meg, amire egyszerűen azt mondták, hogy ja, hát ez a női lét ilyen, van, akinek jobb, van, akinek rosszabb, és úgy tűnik, nekem a rosszabb jutott. Aztán amikor hét éve összeállt a kép, hogy mi ez, akkor kezdtem el azon dolgozni, hogy mit csináljak, hogy ne fájjon, és hogy ne újuljanak ki az összenövések.

Dajer.hu: Azt gondolom, hogy ma már sok nőnek van alapinformációja az endometriózisról, de összefoglalnád azért, hogy mi ez a betegség?

K.K.: Az endometriózis lényege (és most nem orvosi meghatározást mondok, mert nem vagyok orvos), hogy a méhnyálkahártyát alkotó ún. endometriumok kiszabadulnak a testüregbe, és a különböző szerveken megtelepednek. Még csak nem is feltétlenül a felszínen, hanem be tudnak hatolni például magába a bélfalba vagy a petefészekbe, és ott ugyanúgy viselkednek, mint a méhben, tehát megduzzadnak és aztán véreznek, idővel pedig elszaporodva mindenféle összenövéseket okoznak. Attól függően, hogy az endometriózis hol van, lehetnek enyhébb vagy súlyosabb következményei, nagyon komoly fájdalmakat, sokaknál akár meddőséget is okozhat, vagy nálam például bélösszenövés, majd abból egy életveszélyes bélelzáródás alakult ki. De vannak olyan nők, akiknek véraláfutások jelennek meg a bőrük alatt. Nem tudom, hogy ezt mennyire tudod, de nagyon sokszor azokon a helyeken jelenik meg au endometrium, ahol fájdalmassá vagy lehetetlenné teszi a közösülést, olyan hüvelyi csomók alakulhatnak ki, amiktől egyszerűen nem megy a szex. Gondolj bele! Vagy aki babát szeretne, és nem tud teherbe esni? Vagy képzeld el, hogy egy hónapban tíz napon át nem vagy működőképes a fájdalomtól. Eleinte úgy tűnik, hogy a tünetek kapcsolódnak a menstruációhoz, később már az ovulációhoz is, és aztán a sokadik műtét után jellemzően már semmihez sem kapcsolódik, csak rendszeresen fáj. És egyre több, a szexuális életét még nem élő tizenéves lánynál is diagnosztizálják.

Dajer.hu: Úgy tűnik, mintha ez is egy modern kori civilizációs betegség lenne, nem?

K.K.: Ez nagy kérdés, hogy eddig csak nem volt látható, nem ismerték fel, vagy korábban tényleg nem volt ennyi. Ezt nem tudom. Mindenesetre azt gondolom, hogy valószínűleg van egy komoly környezeti oka, de erre nincsen bizonyítékom.

Dajer.hu: Abból, amit elmondtál – és igazából nem is mentünk bele a durva részletekbe –, az is érzékelhető, hogy ez a betegség és a szövődményei meg a tünetei nagy mértékben rontják az életminőséget. Gondolom, ez az egész az önértékelésre meg az önképre is erősen kihat.

K.K: Igen, ez nagyon fontos, hogy ez az egész nemcsak fizikai szinten okoz problémát, hanem ez egy nagyon mély lelki válság is, amikor egy állandó tehetetlen fájdalommal vagy egy állandó tehetetlenségérzettel szembesülsz. És nagyon fontos lenne, hogy ebből ki tudjunk törni.

Dajer.hu: És te mire jutottál, amikor több évtized után végre megkaptad a diagnózist, és volt egy műtéted?

K.K.: Az az alaptapasztalat – ami most már nemcsak a sajátom, hanem a tanítványaimé is hozzáadódik –, hogy az endometriózis műtéti úton nagyon jól orvosolható egy bizonyos ideig. De a másik tapasztalat meg az, hogy ha műtéti utat használunk, akkor ezt újra és újra igénybe kell venni. Ezzel együtt is nagyon fontos látni, hogy ezek a műtétek egyrészről rendkívül produktívak, mert ott abban a pillanatban megszüntetik a fájdalmat, megszüntetik az összenövést, tehát nagyon fontos, hogy ez elérhető. Utána viszont nem gondoskodunk önmagunkról, úgymond. Mert például azt, hogy ezek az összenövések kialakuljanak – ez az egyik alaptapasztalatom – egy nagyon finom mozgással, illetve egy nagyon tudatos tartással meg lehet előzni, vagy legalábbis nagyon erősen le lehet lassítani. Nekem most van egy hétéves „túlélésem” a műtétem óta úgy, hogy nincsen semmilyen problémám.

Dajer.hu: Tulajdonképpen mi ez a módszer, amit egyéni munkában és a rendkívül megnövekedett igény miatt most már csoportos kurzus formájában is csináltok?

K.K.: Én azt tudom megmutatni, hogy a saját tapasztalatom alapján hova lehet eljutni. De ez nem jelenti azt, hogy ez „a” megoldás, hanem ez egy lehetséges megoldás, ami nekem (és most már, úgy tűnik, többeknek) működik. Mindaz, amit tanítok, az az én sokéves, nagyon komoly jógatapasztalatomból indul ki, de valójában a tanítás a saját megélt gyógyulásom és gyógyításom tapasztalata. Igazából közösen alakítottuk azokkal a nőkkel, akik endometriózis és PCOS (policisztás petefészek szindróma, a szerk.) problémákkal jöttek hozzám, és egyénileg dolgoztam velük. Szerintem ez mindig egy közös munka. Folyamatos önreflexió és reflexió azokra, akik velem dolgoznak. Tehát a jóga rendszeréből indul ki, de valójában ez nem jóga abban az értelemben, hogy akkor kellene csinálni, amikor az illető úgymond jógázik, hanem arról szól, hogy a mindennapi életben hogyan tudok jól kapcsolatba lenni a saját testemmel.

Dajer.hu: Ez a gyakorlatban mit jelent?

K.K.: Az alapelv, amit alkalmazunk, a jógának az a rendkívül alaposan kidolgozott és strukturált alapelve, hogy teret kell létrehozni, nyitni kell és meg kell találni az egyensúlyokat. Innen ered minden. Hogy a medence és a bordakosár helyzete hogyan viszonyul egymáshoz, és  hogy a kettő közötti tér tud-e puha lenni. Ez a legegyszerűbb leírása annak, amit itt csinálunk. Igazából arra tanítjuk meg a nőket, hogy ezt a teret hogyan kell tartani – úgy általában, és nem akkor, amikor jógáznak.

Dajer.hu: Tehát akkor lehet azt mondani, hogy amit át tudsz adni, meg amire meg tudod tanítani a hozzád forduló nőket, az egy olyan módszer, amivel magukért tehetnek annak érdekében, hogy komfortosabb, fájdalommentes vagy tünetmentes legyen az életük? Vagy te hogyan fogalmaznád meg? Nem akarom a szádba adni a szavakat.

K.K.: Igen, ez a legfontosabb, ahogy megfogalmaztad: hogy tehetnek magukért. Ugyanis egy endometriózisos és egy PCOS-s nő az tehetetlen. Ez egy nagyon-nagyon gyakori megélés, hogy tehetetlen vagy, önmagadért szinte semmit nem tudsz tenni. És ez egy iszonyatosan nehéz dolog. Nekem évekbe telt, mire elfogadtam azt, hogy nem tudom magamat megmenteni vagy megóvni valamitől, ami bennem van, és rajtam kívülálló erők szabályozzák. Ez nagyon-nagyon nehéz érzés volt.

És amikor nem tudsz tenni magadért, és ki vagy szolgáltatva egy rendszernek, többek közt például az egészségügyi rendszernek is, akkor az egy rendkívül erős hierarchiában a legalsó szintet jelenti számodra.

Az orvos–beteg kapcsolat jellemzően ilyen hierarchikus természetű, itt pedig ráadásul leggyakrabban egy férfi orvos–nőbeteg kapcsolatról van szó, ami persze akár normálisan is működhetne, de az esetek döntő többségében nem erről van szó. Hanem van a nagy tudású szakember – akinek adott esetben még nagyon sokat is fizetsz, csak hogy bekerülhess hozzá –, és akkor ő megoperál, és ezzel mintegy megoldotta a problémádat. Tehát innen nézve ebben a történetben te egyáltalán nem vagy potens, nem vagy cselekvőképes. Mondok erre egy példát, hogy szerintem többek közt mi azzal a baj, ha az ember – bárki – egy teljesen alárendelt és passzív szerepbe kényszerül a saját testét illetően, sokszor olyan módon, hogy még csak kellő információja sincsen arról, hogy mi fog vele történni, nemhogy ráhatása. Valamikor talán Svédországban csináltak egy felmérést a császármetszés utáni regenerálódásról, arról, hogy azok a nők, akik úgy tudják, hogy keresztben átvágják a hasizmukat, és azok, akik – a valóságnak megfelelően – tudják, hogy nem vágják át, azok mennyi idő alatt épülnek föl. Akik jól tudták, azoknál sokkal rövidebb volt a gyógyulás. Tehát az nagyon fontos, hogy legyen például elég információm arról, hogy mi fog történni velem. Egyébként nem akarom feltétlenül kihegyezni erre a hierarchiaviszonyra, mert az orvosi módszerek rendkívül fontosak.

Igazából tudod, hogy mit akarok, Szonja? Azt, hogy a nők végre elhiggyék, hogy képesek tenni magukért.

Van ez az angol szó, a „capable”. Azt szeretném, hogy minden érintett nő elhiggye, hogy van olyan, ahol ő képes arra, van rá potenciája, hogy ne csak szenvedjen vagy elszenvedjen. Ez a dolognak a lényege, hogy ő képes legyen tenni, cselekedni önmagáért. És hogy legyen rálátása arra, hogy igenis van lehetősége. És azt is gondolom, hogy fontos jogunk, hogy ennek tudatában legyünk. Hogy ha valaki megpróbál erről tájékozódni, legyen joga megtudni, hogy ő cselekvőképes, potens ebben a kérdésben, és hogy ő nem egy tehetetlen áldozat.

Dajer.hu: A gyakorlatban meg, gondolom, az a protokoll, hogy van a laparoszkópia, amikor a hasfalon ejtett apró nyílásokon keresztül távolítják el az endometriumot, vagy ha kell, feltáró műtét, és akkor utána még hormonkezelést is adnak?

K.K.: Elég különböző, de igen, nagyon sokszor látom ezt. Az orvos felírja azt a bizonyos gyógyszert, leállítja a menstruációdat, és akkor onnantól kezdve nincs probléma, valószínűleg. De valójában nem oldotta meg a problémádat, az megmarad ugyanúgy. Rendkívül fontos lenne, hogy legyen az endometriózisnak egy kevésbé „beavatkozó” jellegű kezelése, ami a mozgástudatosság felől indul ki, kvázi mozgásterápia. Nekem a svédországi gyakorlatról van bővebb információm – ott is megcsinálják a szükséges műtéteket, de fontos kezelési mód a mozgásterápia. Van mozgásterapeuta, aki kifejezetten arra tanítja meg a beteget, hogy ő maga mit tud tenni a testéért.

Dajer.hu: És lényegében mondhatjuk, hogy te is valami hasonlót csinálsz? Miből áll a te módszered?

K.K.: Arra törekszünk, hogy megtanítsuk az alapokat. Tulajdonképpen arra tanítjuk meg a nőket, hogy ezt a területet, a kismedencei részt hogyan mozgassák. Ebben vannak többek közt jógagyakorlatok, van hasmozgatás és vannak légzőgyakorlatok. De ezeken a gyakorlatokon keresztül igazából az érintett szervek és testrészek idegrendszeri kapcsolódását mélyítjük, vagyis leegyszerűsítve, ennek az agyi területnek a növelésén dolgozunk.

Tehát például amit tanítok, az az, hogy te hogyan kapcsolódj össze mondjuk a medencéddel. Először is azt nézzük meg, hogy hogyan tudod a csontos struktúráidat úgy elhelyezni, hogy az a lehető legkevesebb terhet rója a belső térre; milyen az állás, ülés, fekvés. A másik, ami nagyon fontos, hogy a medence terében hogyan tudod a rossz tartásból már kialakult feszültségeket oldani. Erre tanulunk technikákat. A harmadik szint az, hogy ezt a teret, hogyha merev és nem jól mozdítható, milyen gyakorlatokon keresztül lehet nyújtani, ellazítani, nyitni. Ez az egyik legfontosabb dolog. Aztán megismerünk olyan gyakorlatokat, amelyek konkrétan fájdalomcsillapító hatásúak, akár egy menstruációban is. Volt olyan tanítványom, aki endometriózisműtét előtt jött el hozzám, és azt tanultuk meg, hogy a műtét utáni fájdalmait hogyan tudja oldani majd. És nagyon cuki volt, utána hosszú levelet írt, hogy mennyire hálás, merthogy tényleg sikerült neki a gyakorlatokkal elmulasztani a fájdalmat.

Dajer.hu: Van olyan célotok, hogy az endometriózis vagy az összenövések, nem tudom, kioldódjanak vagy megszűnjenek? Lehetséges ez?

K.K.: Ha netán lehetséges is, én ezt nem tudom megcsinálni. Tehát nálam ilyen célok nincsenek, ilyet nem ígérek. Én úgy látom, hogy ami már kialakult, azt te nem fogod tudni megszüntetni. Mindenesetre a saját példám azt bizonyítja, hogy az összenövések kialakulását jelentősen lehet lassítani vagy megelőzni, és lehet fájdalommentesen élni. De én napi szinten gyakorolok.

Dajer.hu: Akkor ez feltételezi, hogy amit a tanítványaid elsajátítanak nálad, azt ezek szerint rendszeresen kellene…

K.K.: Ezt nem „kellene”, hanem nincs más út.

Dajer.hu: Aha, értem. Meg azt is érteni vélem, hogy van a megtanultaknak olyan része, amit folyamatosan alkalmazni kell – de van olyan része is, hogy igen, szánd rá azt a napi tíz vagy nem tudom hány percet a gyakorlásra?

K.K.: Egy klasszikus történettel válaszolok, jó? Felkeresi a tanítvány a mestert: „Mester, én már olyan régóta járok hozzád, miért van az, hogy még mindig nem világosodtam meg?” Erre a mester: „Hát fiam, hányszor jársz egy héten?” „Háromszor.” „És hány nap is van egy hétben?” „Hát hét.” „Na, akkor hármat lépsz előre, négyet hátra. Hát mégis, hogy haladnál már előre?”

Tehát igen, tulajdonképpen amit csinálok, az úgy tűnhet, hogy kvázi egy csapda. Mert olyan, mintha azt mondanám a nőknek, hogy ha idejöttök, elmúlik. De nem. Attól, amit csinálunk, az változik meg, hogy ura leszel a saját életednek, és innentől ez lesz az életed. Sokkal egyszerűbb bekapkodni a gyógyszert. Vagy  sok pénzért megműttetni magad, és akkor ezzel úgy érezheted, hogy te beleraktad az energiát, amitől joggal várhatod el, hogy  megtérüljön.

Dajer.hu: És akkor azt gondoljuk, hogy ezt huszárosan megoldottuk…

K.K.: Igen. Csakhogy a gyakorlatban meg az történik, hogy az illető eljön hozzám, megtanulja, hogy mit kéne csinálni, és akkor kiderül, hogy ezt csinálni kell. Azt gondolom egyébként, hogy az információnak és az önrendelkezésnek van egy rohadt nagy ára. Például az, hogy neked olyat is kell csinálni, ami nehéz. Viszont cserébe te magad irányítod az életedet. Szerintem ez így működik. Van, aki hajlandó megfizetni ezt az árat. És akkor megtette magáért a legtöbbet, amit megtehet. Nem tudok ennél jobbat kívánni senkinek.

Fotók: Hubay-Németh Natália

Keresnyei Klára jógaoldala itt található. A pécsi órák mellett hamarosan Budapesten is elindulnak a PCOS, endometriózis és fájdalmas menstruáció mozgásterápiája foglalkozások, az első, április 15-i alkalom Facebook eseménye itt érhető el.

Tetszett ez az írás?!
Ha igen kövessen bennünket a Facebookon, Instagramon, iratkozz fel a Youtube-, Podcast– vagy Spotify csatornánkon!