Zöld húsvét

Forrás: tumblr gif / Részlet Zöld hentes film

Zöld Tojás

Eredetileg a húsvét amolyan tavaszünnep. Az éledező és zöldbe boruló táj, a harsogó színek, a napfény és a dagadó tavaszi szellők mosolyt csalnak felnőtt és gyerek orcájára. Patetikus? Na jó, akkor annyit mondok, hogy kicsit kevesebb antidepresszáns is elég már.

A létező összes (pogány) húsvéti hagyomány valahogy a termékenység körül forog. Nem is finnyáskodom hát a sok heteronormatív és pajzán utalás miatt. Mit utalás?! Tök direkt! Nyulak, kiscsirkék, locsolók meg a barka… mind egy irányba mutat. A természet és annak lágy öle, mely befogadja a nyuszik tojásait. Elég bizarr, ha jobban belegondolunk! De most a zöld húsvétról és nem az emancipált húsvétról kell írnom. Majd jövőre.

A másik húsvéti narratíva a szenvedéstörténet. Bűneinket magára vette. Csütörtök, péntek, szombat… nagy kő elgörgetődik – harmadnapra feltámadott.

Festjük a tojást, várjuk a locsolókat, megvesszük a sonkát. Az ünnepekre való készülődés mindig jó alkalom arra, hogy elfilózzunk olyan témákon, amire amúgy ritkán jut idő, energia. Festjük a tojást és közben beszélgetünk. Szóval van ez a két történet: az újjáéledő természet és a bűneiket magára vevő Krisztus.

Oly nehéz nekem nem a klímaváltozásra gondolni mostanában! Amikor ezek a fiatalok – Fridays for Future – a parlamentek és minisztériumok előtt szerte a világon azt harsogják, hogy nem várnak tovább. Azt üzenik nekünk: elég volt a bénázásból, a hosszadalmas és sehova sem vezető, időhúzó vitákból. Tudható mit kell tenni, hát tessék elkezdeni, de azonnal! Dühösek, mert tudják, hogy ennél is sokkal durvább jövő vár rájuk. Persze mi sem gondoltuk gyerekként, hogy lesz majd egy olyan március tizenötödikénk, amikor minden előzetes figyelmeztetés nélkül, hóvihar miatt ragadunk az utakon. Hogy eltolódnak, vagy itt-ott kimaradnak évszakok. Hogy poloskák lepik el a lakásainkat. Mi nem sejtettük. Ezek a fiatalok viszont már pontosan tudják. Tudják, hogy rájuk még ennél is durvább vár. Olvasták a tudományos jelentéseket.  Biztosak lehetnek benne, hogy a jövő nem lesz olyan, mint most. Még olyan se lesz! Dühösek, mert látják rajtunk a tehetetlenséget. Érzik minden porcikájukban, hogy ez az ő bőrükre megy. „What do we want? Climate action! When do we want it? NOW!” – kántálják. És amikor ezt teszik derűsek, vidámak, együtt vannak. Élvezik a közösséget. De nagyon dühösek és joggal. És azt akarják, hogy legalább ne csesszük el   még jobban.

Az első olyan világmozgalomnak lehetünk szemtanúi, ami a generációk közötti igazságtalanságra hívja fel a figyelmünket. Mi bűnözünk, de ők fognak megfizetni érte.

Húsz év múlva is készülünk a húsvétra, ami akkor is a tavaszi napéjegyenlőség első holdtölte utáni hétvégéjére esik majd. Abba azonban nem lehetünk biztosak, hogy ez milyen évszakra esik majd, milyen virágok nyílnak és lesz-e barka. Jó lenne, ha a barka lenne a legnagyobb bajunk. Jobban mondva az Ő BAJUK.

Zöld Tekla