Konfliktus-megoldások az életben és a színpadon – interjú Gönczi Dorkával 

Gönczi Dorka igazságügyi válási és párkapcsolati mediátorként dolgozik oldalán párjával, Varga Zsolttal. Közösen indították útjára mediátori szakmájuk során szerzett történeteikből összeállított improvizációs estjüket Válótársas címen 2019-ben. Azóta több előadásuk is született, és időközben egy 20 fős színházi társulatuk is. A váláson kívül számos más konfliktust szülő helyzettel is foglalkoznak  a színpadon. Gönczi Dorkával beszélgettünk a szakmáról, színházról, emberi kapcsolatokról és generációkról. Keresztes Fanni interjúja.

Dajer: Röviden elmeséled nekünk, hogy hogyan indult a karriered? 

Gönczi Dorka: Az eredeti végzettségem szerint pedagógus vagyok. Az egyetem után úgy alakult az életem, hogy a végzettségemnek megfelelően kommunikációval kezdtem foglalkozni, teljesen indirekt módon, aztán egyszer csak jött egy lehetőség: felvettek az akkor még létező Malévhoz piackutatónak. Ez volt az a pont az életemben, ahol egyre erősebb lett a kommunikációval való tevékenységem, munkám. Kisiskolás koromtól kezdődően sokan mondták, hogy jól tudok beszélni, érvelni, így talán ezzel érdemes lenne kezdeni valamit. Mindeközben  egyszer csak jött egy merőben új élethelyzet, elváltam. A válás során találkoztam a mediációval én is. Akkor határoztam el, hogy én ezt a szakmát szeretném mélyebben is megismerni. Később a társammal, Varga Zsolttal mind a ketten elvégeztünk egy mediációs képzést, és így mediátorok lettünk. Akkoriban a szakma még nem igazán volt elterjedt vagy széles körben ismert Magyarországon. Aztán egyszer csak, már a tizedik jubileumi évünket ünnepeltük a pályán, gondoltuk, hogy jó lenne valamit készíteni ennek apropóján, hiszen  megannyi mediációs történetünk volt addigra. Arra jutottunk, hogy csinálunk ebből valami kis válogatást, és hosszas agyalás után végül kitaláltuk, hogy legyen ebből a tíz év tapasztalatából egyetlen egy alkalomra egy színházi előadás.

Így született meg a Válótársas? 

Pontosan. Tisztán emlékszem a napra: 2019. január 24-én volt az első színpadra lépésünk. Ott ültem a színpadon, és közben végig azt éreztem, hogy én soha többé nem akarok színpadra lépni. Egybeolvadtam az alattam lévő fekete kanapéval és az „itt sem vagyok, ezt bokszoljátok le nélkülem” érzéssel  voltam ott az alkotótársaimmal együtt. Az előadás után szinte azonnal megérkeztek az első visszajelzések, és kiderült, hogy óriási igény van erre a műfajra és erre a témára, és megdöbbentő volt, hogy mennyire szerette a közönség azt az estét. Eltelt hét év, most már a 600. előadás felé tartunk a társulatunkkal, az összes előadásunkat egybevéve. Közben tulajdonképpen az életem egyik részében mediálok az ügyfelekkel, a másik részében színházi előadásokat viszünk színpadra, amelyben Zsolttal együtt mi vagyunk a forgatókönyvírók, a játékmesterek és az ötletgazdák is egyszerre. 

Milyen előadások közül válogathatnak most a nézőitek?

A Válótársas volt az első, aztán ebből született a Munkatársas, ami munkahelyi konfliktusokon alapul. Később felmerült az igény, hogy pedagógusoknak is játsszunk, így született meg a Pedagógus Munkatársas, amit előszeretettel hívnak pedagógusnapra. Később arra gondoltunk, hogy mi lenne, ha csinálnánk egy előadást a generációs különbségekről, így 2025-ben debütált a Kortársas, ezt követte az Xmas Rehab című előadásunk, amely  az ünnepek okozta őrületes konfliktusokat taglalja. Három évvel ezelőtt született a Házastársas, ami szoros kapcsolatban áll a Válótársassal. A Válótársas 12 éven felülieknek, a Házastársas 16 éven felülieknek ajánlott, és most ennek a sorozatnak érkezik a felnőtteknek szánt verziójaként Hálótársas címen, amelynek október 5-én tartjuk a komlói, október 18-án tartjuk a budapesti bemutatóját az Átriumban. 

Említetted, hogy amikor mediációval kezdtetek el foglalkozni, akkor még nagyon gyerekcipőben járt a szakma. Mit gondolsz, hová fejlődött a megítélése 2026-ra? Könnyebben kérnek segítséget az emberek?

Alapvetően úgy gondolom, hogy érezhető a változás. Rengeteg helyről kaptunk már  visszajelzést, hogy a hazai mediációnak mint alternatív vitarendezési módszernek az egyik legfontosabb hírnökei vagyunk az előadásainkkal. A organikus információáramlásnak az egyik legnagyobb előnye, hogy az emberek az intimebb témákat ma már sokkal könnyebben viszik el független szakértőkhöz, sokkal nyitottabbak lettek arra, hogy bevonjanak külső nézőpontokat a saját konfliktusaikra. Sajnos ugyanakkor bizonyos szempontból ez nem túl szerencsés, mert az ügyfelek sokszor a szakembertől várják a teljes megoldást a saját problémáikra. Bennük van egy tehetetlenség, azt érzik, hogy hiába kérnek ezerszer valamit a párjuktól az nem történik meg, és abban reménykednek, hogy ha ugyanazt a másik fél egy mediátortól hallja, akkor majd megértik, és végre megszűnik a konfliktus.  Persze ez egyáltalán nem így van, sokszor a dolgok mélyére kell ásni, hogy megértsék egymást a párok. 

Gönczi Dorka

Jól értem, hogy az előadásaitok tehát működhetnek egyfajta indikátorként a problémamegoldással kapcsolatban?

Egy kedves ismerősöm azt szokta mondani, hogy azért jók az előadásaink, mert tulajdonképpen egy kihelyezett párterápiák kilencven percben. Igen nagy számban látunk párokat a nézőtéren, de vannak akik egyedül, vagy a párjuk nélkül érkeznek. Az, hogy az előadás – erős túlzással persze – egy színházi köntösbe öltöztetett párterápia, apropó arra, hogy ha a pár vagy annak egyik tagja megnézi, otthon lesz ürügy beszélni arról, hogy velük mi van egyáltalán, merre tartanak,  vagy épp mi nincs rendben a párkapcsolatukban. 

Mit veszel észre a fellépéseken, melyik generáció képviselteti magát a legnagyobb számban a nézőtéren?

Azt kell mondjam, hogy jó részt a 40-55 éves korosztály ül a nézőtéren. Érdekes, hogy a Válótársasnál az utóbbi években egyre több fiatalt is látni. Érdekli őket, hogy hogyan lehet bizonyos helyzetekre megoldást találni, ha egyáltalán létezik megoldás, de nagyon nyitottak és kíváncsiak. Az is nagyon izgalmas, hogy amíg a Válótársasnál fiatalodott a közönség, a Házastársasnál inkább az X generációsok ülnek a nézőtéren. Ebben benne van az is, hogy a Házastársas szó valamennyire determinál. Ott a nézők úgy gondolják, hogy ez biztos azoknak szól, akik házasságban élnek, ezért annak a közönsége javarészt  középkorú. A most született  Hálótársas abszolút egy új, nagyon merész téma. Már régóta a fiókban állt az ötlet, de most megvalósítjuk, és kifejezetten a párkapcsolat intimitással kapcsolatos  kérdéseit feszegeti majd. Ezért gondolom azt, hogy itt visszatér a hibrid generációs nézőközönség. A Kortársas előadásunk közönsége pedig nagyon vegyes. A fiatalok csillogó szemmel ülnek a nézőtéren, és rohannak oda hozzánk az előadást követően, hogy megosszák velünk, mennyit segített az elmúlt másfél óra nekik abban, hogy jobban megértsék a szüleiket és remélik, hogy majd a szüleik is őket. Ez egy kifejezetten mediátori, vagyis közvetítői  előadás lett, ahol tulajdonképpen kicsit lefordítjuk, tolmácsoljuk a generációk gondolatait, dilemmáit, kérdéseit egymásnak.

A Kortársassal kapcsolatban máshol már beszéltél arról, hogy egyre többen keresnek meg benneteket mediátorként szülő-gyermek konfliktusokkal. Ilyen esetekben mi szokott lenni a fő problémaforrás?

A fő konfliktus a leválás és az ehhez szorosan kapcsolódó anyagiakhoz fűződő viszony kezelése. Súrlódást okoz a bizalom kérdésköre is. Ezek a helyzetek igazából nem is a gyerekek “kirepüléséről” szólnak, hanem sokkal inkább a szülőnek a gyerekről történő leválásáról. A szülő-gyermek mediációkon nagyon gyakori, hogy kiderül, szülő bizalma sokszor alapszik azon, hogy a gyermek képes-e kezelni a pénzt, nem herdálja-e el. Miközben az Y generáció most akar élni, mert ki tudja, hogy holnapután lesz-e háború, kiszárad a Duna, jön-e egy újabb világon átsöprő vírus, esetleg a klímaválságnak leszünk az áldozatai. Ez is okozza a generációs különbséget a gondolkodásmódjainkban. Az X generáció, akik ezeknek a fiataloknak a szülei, még egy másik életszemléletben élnek. Tartalékolnak és fontos kérdés számukra például, hogy lesz-e nyugdíjuk. A Mama Hotel-effektus is roppant  fontos  konfliktusforrás, és hiába  vesznek a gyereknek egy külön lakást és új lakcíme lesz, attól még a gyermek nem biztos, hogy ténylegesen leválik a szülőkről. Egy szülő így, a kirepült gyermeke felett is képes fenntartani a kontrollt, erre is számos esettel találkoztunk az utóbbi években. Egy biztos: a mediációnak a szülő-gyermek kapcsolatok rendezésében szerepe lehet, és nekünk, mediátoroknak ez nagyon jó érzés. Jó látni, hogy mára már generációkon átível az igény az alternatív vitarendezésre.

Az Improvizuál Produkció őszi előadásai már megtalálhatóak a társulat honlapján és Facebook oldalán. A Hálótársasnak dupla bemutatója lesz, egyet Komlón,  egyet Budapesten tartanak majd. Először október 5-én lesz látható az előadás Komlón, Ötvös Andrással és Grisnik Petrával. A budapesti bemutatón Ábel Anitát és Mészáros Mátét láthatják majd a nézők az Átrium színpadán október 18-án.

Hálótársas jegyek:
Komló: https://jegy.improvizual.hu/…/halotarsas-2026-10-05-komlo/
Átrium: https://jegy.improvizual.hu/…/halotarsas-2026-10-18…/