Moscu Katalin őszi napéjegyenlőség kapcsán írt soros Tarot üzenete előtt most álljon itt egy állítólag igaz történet. Egyszer a világszerte elismert Science magazin interjút kért egy Nobel-díjas tudóstól. A tudós házához érve, a riporter döbbenten látta, hogy egy szerencsepatkó van a ház ajtajára szögezve. Mikor megkérdezte a tudóst, hogy „de hát Mester, ön hisz ebben?”, a tudós csak annyit felelt, hogy „én nem, de állítólag annak is segít, aki nem hisz benne….”
Holdvilágos szép napokat mindenkinek! Ha nem tudnátok, szólok, hogy épp a libikókán ülünk: hétfő este kerekedett ki a Hold, ma este pedig az őszi napéjegyenlőség köszönt ránk. Szokjátok csak a lipinkázást, mert nemsokára beülünk a gyorsliftbe kártyát vetni.
Azt írja kedvenc csillagjósom, hogy a két nap semmiképp sem választható szét, mert mindenféle libikóka-tengely köti össze őket. Például „teliholdkor a Nap az Őszponton helyezkedik el, míg a Hold a Tavaszponton”, mára viszont már csak a Nap marad a helyén, a Hold elenyészik az árnyékos oldal fele haladva. Kitűnő alkalom a rejtett énünkkel való munkára, már csak azért is, mert az őszi nap meleg fénye megcsillan azon az Ariadné-fonalon, ami levezet lelkünk bugyraiba. Minden egyes alkalommal húzom a szám, amikor az árnyékos oldallal dolgozom, de az igazság az, hogy a gyötrő munka után klasszisokkal jobban érzem magam. Többnyire gondban vagyok, amikor vakon piszkálódom az árnyékban: löketem nincs, mi után kellene piszkálnom, vagy mit kellene a fényre emelnem, de kapargatás közben valahogy kimozdulok a holtpontról, és bevillan a fókusz.
„A mostani időszak célja határaink kijelölése, és szabad, józan érzületünk felszabadítása.” Pfff, belegondoltam: az utóbbi időben rengeteg megmondó próbálja előírni nekünk, hogyan KELL élnünk, mit kell gondolnunk, hogyan kell éreznünk, élnünk, szavaznunk, iskolába járnunk, dolgoznunk, utaznunk, szórakoznunk és szexelnünk (bizony-bizony, még azt is), milyen meséket olvashatunk a gyerekeinknek, és milyen rajzfilmet nézethetünk az egész családdal. Hajlok arra, hogy a Pegazus szoftvert igazából nem is lehallgatásra, hanem aura-tisztításra használják – csakis a mi javunkat szolgálva. Úgyhogy gyorsan megkérdezem: ti tudjátok még, mit akartok, és mi jó nektek? Mert én komolyan elgondolkoztam ezen, és rájöttem, hogy semmit nem akarok abból, amit mindenáron le akarnak nyomni a torkomon. Nemcsak hogy nem ezen a tengelyen mozgok, de nem is akarok ebben a galaxisban élni! Úgyhogy szépen fogom magam, és átsétálok a saját (árnyékos) oldalamra. Nem is sétálok, hanem beülök abba a gyorsliftbe, ami a Hold tengelyén suhan a Halak és a Szűz csillagképe között. Ez a lift visz le lelkünk olyan mélységeibe, ahol azok a képességeink és az az erőnk szunnyad, amit ideje elővennünk. És jó, ha a teliholddal mozgunk ezen a tengelyen, mert általa tisztábban látjuk, melyek is ezek a tulajdonságok. Itt kezdődik a kulimunka: az őszi nagytakarítás. Mert bizony még ezeket is meg kell rostálnunk, s azt, ami már nem szolgál minket, a fogyó Holddal útjára engedjük. Pontosan ezt az elengedést segítik a csillagképek, melyek közé liftkábelünk van felfüggesztve – a teljes (külső és belső) rend tengelye ez a sodrony. Ráadásul olyan gyorsan liftezhetünk rajta, hogy még az elengedés is könnyebb, mint bármikor máskor. S ha már alaposan kisikáltuk a liftkabint, szépen kiteregetem két kártyapaklimat. Az Oshoéból kihúzom azt, ami a telehold jelentését segíti megérteni, a Lélekdal paklijából pedig azt, ami az őszi napéjegyenlőséggel induló időszakban mutat majd utat:
LEHETŐSÉGEK és A VÁNDOR (A Bolond)
A Lehetőségek 2-es tűzkártya, és ha eddig nem lett volna tiszta, hogy ez a Hold kártyája, akkor most jól a szánkba rágja. A kettes szám bolygója a Hold, hétfő a napja (naná, hogy a telehold hétfőre esett!), színe az ezüstfehér, a lélek jelképe, a nő alapenergiája, a segítők száma. Tűzkártya, tehát akció van (lásd: nagytakarítás). Háttérben ott a lebukó nap, mely megvilágítja majd a holdat, ugyanakkor lehetőséget kínál sasként szabadon szárnyaló énünknek, hogy lenézzen lelkünk bugyraiba, és tisztán lássa (ezúttal vadonatúj szögből) a teljes képet. Mekkora mázli ilyen perspektívával és sasszemekkel nagytakarítani! De legalább ekkora mázli egyszerűen csak ránézni mostani társadalmi helyzetünkre, és látni azt, honnan jövünk, merre tartunk, de leginkább azt, MI merre szeretnénk tartani! Itt jön be az egészséges határok kijelölésének fontossága és a lehetséges, elsősorban számunkra járható utak, rejtett ösvények észrevevése. Osho azt mondja erre a kártyára: „Ne elégedj meg egykönnyen! Akik kevéssel is beérik, azok sosem nőnek nagyra: kicsinyesek az örömeik, kisszerű az elragadtatásuk, felszínes a hallgatásuk, jelentéktelen a lényük. (…) E kisszerűséggel csak ők maguk szabnak határt szabadságuknak, végtelen lehetőségeiknek, a bennük rejlő határtalan képességeknek.” A sas a szabadság, a függetlenség, a büszkeség és az éleslátás jelképe. Vagyis annyira lehetünk szabadok, amennyire megengedjük magunknak, annyira vagyunk függetlenek, amennyire kiköveteljük magunknak, annyira vagyunk betörhetetlenek, amennyire erős a jellemünk, és addig vagyunk megvezethetők, ameddig behunyjuk sasszemünket. Minél inkább ismerjük a sötét oldalt, annál nagyobb területet mondhatunk magunkénak, és minél ügyesebben lomtalanítottunk, annál könnyebb lesz a röptünk.
Elég öntörvényű lény természete rajzolódott ki előttünk. Erre kontráz a Nagy Arkánum 0-ás kártyája, a Vándor (klasszikus Tarot-ban a Bolond) archetípusa, aki a kalandot, a lehetőségeket(!), a sorsot, a szerencsét, a végzetet, ugyanakkor a bennünk élő kíváncsi gyermeket jeleníti meg. A Vándort a szíve vezérli, játékos és elfogadó, néha azonban naiv, felelőtlen, könnyelmű és ostoba. Nem véletlenül szegődik most mellé a sas.
Ne feledjük, az őszi napéjegyenlőség nemcsak a nagytakarítás, hanem a betakarítás ideje is. Amiért megdolgoztunk, annak gyümölcsét ne röstelljük élvezni! Ami a miénk, azt vegyük is el! A Vándor hosszú út előtt áll. Nem véletlen, hogy a Lélekdal-kártyában gazella a jelképe. A gazella szabad szellemű vándorló, hosszú távolságokat tesz meg azért, hogy jól és biztonságban érezze magát. Folyamatosan a legjobb lehetőségeket keresi, a legdúsabb legelőket, a legtisztább vizű forrásokat. Ő a kalandvágyó felfedező, a folyamatos útkereső. Nem éri be a kevéssel. Nehéz elejteni, hiszen látszólag össze-vissza, cikkcakkban szökell, hogy elkerülje a csapdákat, de a gazella sosem téveszti szem elől az irányt. Alaposan felméri a terepét, feltérképezi a kiskapukat, de számba veszi a lehetőségeket is. Tesz arról, hogy sebezhetőségében komfortosan mozogjon. Könnyed, spontán és optimista. Csodafegyvere a hit ugrása, mellyel az ismeretlenbe, ugyanakkor a soron következő legszebb kalandba veti magát. Ezekkel a tulajdonságokkal vértezzétek fel magatokat az elkövetkezendő időszakra.
Pontosan tudom saját tapasztalatból, hogy könnyebben választom az ismerős nyomort, mint az ismeretlen izgalmas kalandot, egyszerűen azért, mert az előbbit bizonyítottan túléltem már néhányszor, míg minden új (még a legígéretesebb is) halálfélelmet kelt bennem. Nincs ebben semmi ellentmondás: mindnyájan félünk az ismeretlentől, hiszen beletörhet a fogunk. De mi van, ha nem?! Mi van, ha szemérmetlenül élvezni fogjuk minden pillanatát? Ehhez kell gazelláknak lennünk: hogy merjünk beleszökellni az ismeretlenbe. Közben ne feledjük, ott van velünk az éles szemű tapasztalt sas is, aki segít eligazodni az ismeretlen tájban. A gazella mögött felragyog a fényes Nap, megvilágítja ugrásának pályáját. Ő mindig az örvényen túlra, a szakadék másik oldalára tekint.
Egyszer egy okos ember azt mondta nekem, ha nem az akadályra összpontosítok, hanem a célra, az akadály köddé foszlik. És bizony igaza volt. A lényeg a fókuszon van, s hogy mire fókuszálunk, azt mi magunk választjuk meg. Ez a mi döntésünk, a szabad akaratunk megnyilvánulása. Ehhez vigyétek magatokkal az őszi nap fényét és melegét, mert hosszú és sötét tél elébe nézünk. De hát a Bolondot ez csöppet sem érdekli. Ez is csak egy újabb játék, kaland.
Tetszett ez az írás?!
Ha igen, kövess bennünket a Facebookon és az Instagramon!