Csajok kapitány szerepben 7/7. – Midlife Crisis, amitől méginkább bennem van a megszerelni, szebbé tenni vágyás, ez a világjobbítási „izé”

Idén negyedik alkalommal rendezi meg a Swimathon adománygyűjtő kampányt és eseményt a Ferencvárosi Közösségi Alapítvány. A kampányban 7 helyi kötődésű ügy javára gyűjtenek adományt hétköznapi és ismert emberek 4 héten át, cserébe nyilvánosan vállalva egy-egy személyes úszás- kihívást, amit június 16-án teljesítenek a Kőér utcai uszodában. A „véletlen” úgy hozta, hogy idén mind a hét csapat kapitánya nő. Őket hívjuk fel e sorozat keretében, és megkérdezzük, hogy vannak?

Kökény Dalma a Gyökerek és Szárnyak Alapítvány KözösALAPON programjáért úszó csapat kapitánya. Ők arra gyűjtenek, hogy országszerte megtalálják azokat a szuperhősöket, akik a saját kis közösségeik mozgatórugói lehetnek, és akiket aztán szakmailag és pénzügyileg is támogathatnak az álmaikban. Talán Jolán sorozatának utolsó darabjához érkeztünk.

dajer: Sokat dolgozol adománygyűjtési tanácsadóként is. Akkor most akasztják a hóhért?

KD: Totál igaz! Mondjuk tavaly volt húzósabb, mert akkor úsztam először. Idén, hogy csapatkapitány is vagyok, kicsit más a feladatom, de azért érzem a felelősséget. Most inkább a csapattagokra kell figyelnem, segítenem őket technikákkal, trükkökkel, és igyekszem lelkesíteni őket. Rezonálni kell a hangulatukra és ha megakadtak, akkor a mélypontról kimozdítani őket.

dajer: A támogatás nagyon alap egy tanácsadónál. De neked ad ez valami pluszt így?

KD: Naná, hogy ad! Nekem is egy önismeretei utazás volt, hogy hogyan tanulok meg kérni. Már nem okoz nehézséget. De hogy kinek mit kell ehhez legyőznie magában, az érdekes nekem is a mai napig.

dajer: Dolgoztál sokáig a NIOK-ban (Nonprofit Információs és Oktató Központ Alapítvány), majd egy ideig a Magnet Közösségi Házban, és ott is a civil kapcsolatokért voltál felelős, most az Appy tanácsadó cégnél is vagy. Eléggé lineárisnak tűnik a tanácsadói pályád.

KD: A kommunikáció köti össze ezeket az állomásokat. Mi a Szent László Gimnáziumban már akkor tömegkommunikációt tanultunk, amikor itthon még jóformán média szak is alig volt az egyetemen. Érettségi után amúgy filmrendező akartam lenni, a harmadik rostáig jutottam a Filmművészetin. Csalódás volt, hogy nem sikerült, ezért irányt váltottam. Előbb elvégeztem a tanítóképzőt, aztán a filozófia szakot.

dajer: Hoppá, egy médium-szerepet képviselő, a nyilvános kommunikációval foglalkozó szakembert és a filozófus karaktert én elég különbözőknek látom!

KD: Remélem, hogy nem hangzik nagyképűen, de engem alapvetően az alkotás érdekel, a világra való reflektálás, és ebbe mindegyik belefért. De hamar rájöttem, hogy alkatilag se tudósnak, se tanárnak nem vagyok való, és nem csapott meg a könyvtár illata sem. A csinálás vonzott jobban. Már az egyetem alatt elkezdtem dolgozni a Kapolcsi Művészetek Völgye Fesztiválon, később az lett a munkahelyem. Aztán a Médiahajón lettem szervező, és egy könyvsorozat szerkesztője. Csak jóval ezek után kerültem a nonprofit szcénába, a civileket támogató NIOK-ba.

dajer: A civil világ nagyon más?

KD: Itt éreztem azt, hogy megérkeztem, hogy a világba vetettséget aktivitásba lehet fordítani. Aktuális most nálam a Midlife Crisis is, ettől valahogy még inkább bennem van a megszerelni, szebbé tenni vágyás szándéka, ez a világjobbítási „izé”… A férjemnek különben az a meggyőződése, hogy én alapvetően egy rejtett művész vagyok, de őszintén szólva, nem érzem, hogy 40 évesen most fog majd szárba szökkenni bennem valami.

dajer: Mit csinálsz, amikor éppen nem dolgozol?

KD: Akkor máshol dolgozom. Kikapcsolódásképpen pedig politikai tömörülések környékén mozgok, aktivistaként hol aláírásokat gyűjtök, hol tüntetésre megyek, esetleg a helyi, zuglói kis közösségünk dolgaiban segítek.

dajer: A politikai aktivitás nem hátrány egy tanácsadónál?  Sokan úgy félnek a politizálástól, mint a tűztől. És manapság ez akár csak a facebook posztjaink alapján is könnyen tetten érthető.

KD: Eddig nem volt gondom ezzel a munkában. Sőt, azt látom, sokan pozitívan értékelik, hogy merem csinálni. De olyan előfordult már, hogy a néni, akivel jóban voltunk a piacon, miután konstatálta, hogy kinek gyűjtök aláírást, majdhogynem leköpött.

dajer: De komolyan mondod, hogy kikapcsolódásként is dolgozol, csak máshol?

KD: Nem, ez azért túlzás. Ha hétvégén a Dunába kavicsokat dobálunk a családdal, az jó nagyon. Vagy amikor a férjemmel lemezeket válogatunk, ő ugyanis elektronikus zenei producer.

dajer: Lemezeket válogattok? Ezt hogy kell érteni, DJ-k vagytok?

KD: 8 éve odaszoktunk egy jó kis helyre, a Nemdebár-ba és először vendégekként kezdtünk ott zenélgetni, jól belaktuk a helyet, aztán idővel a pultban találtuk magunkat. Egyébként június 16-án este is mi fogunk zenélni ott, a csapatunk záróbuliján.

dajer: Lesz még itt kanyar az életedben, mit gondolsz?

KD: Ha elég bátorságot gyűjtök hozzá, akkor azt látom, hogy leszállok egy Vespáról a saját kis kockás abroszos éttermem tenyérnyi asztalkái mellett, abban a kis olasz sikátorban. Hosszú hajú, dúskeblű ötvenes, mosolygós nő vagyok.  De pont ugyanígy belefér az is – mióta idősödöm és valaki megnyomta  rajtam a konzervatívabb gombot – hogy kontyban van a hajam, vasalok a családnak és felfrissülve várom haza  férjemet a behűtött sörrel. És ezt most nem viccből mondom, bár feminista barátnőim ezért biztos kitekerik a nyakam… Most éppen annyira vágyom az egyikre, mint a másikra. És ki tudja, a két pont még akár össze is érhet!

A Swimathon 2019 kampányban itt támogathatjuk a KözösALAPON  csapatát (úszóit), egy két perces bankkártyás fizetéssel. A program részletes bemutatása itt érhető el. 

A dajer.hu a Swimathon 2019 – női szempontú –  médiatámogatója.

www.swimathon.hu