Csernobil 33

Vendégszerzőnk: Ámon Ada, klíma-és energiapolitikai szakértő

17 éves voltam és nem volt igazán véleményem az atomenergiáról, meg semmilyen energiáról. Bár, ha jobban belegondolok a Duna Kör jelvénye ott díszelgett a táskámon, köpenyemen, mikor, hol. És egyes tanárok is hordták, csak éppen ők a köpeny alatt. Szóval a vízenergiáról mégis volt véleményem. Vagy inkább a rendszerről? A rendszerről már egészen korán volt véleményem.

Aki eszénél volt már 1986 tavaszán, tisztán emlékszik hol volt azon a május elsején. Tudja melyik országban volt, kapált-e éppen a kertben vagy felvonult-e a brigáddal. Arra is emlékszik, hogy esett-e az eső, és ha igen, volt-e nála esernyő. Amikor a gyanús, keletről érkező felhőkkel egyszerre zavaros híreket olvastak be a „kosuton” egy ismeretlen ukrán város melletti atomerőmű katasztrófájával kapcsolatban. Mert először csak pletykák, kósza hírek jöttek, valamint az ezekkel járó bizonytalanság: valami égett, de már eloltották… felrobbant egy reaktor, de uralják a helyzetet… nincs mitől félni, hisz nem erre kanyarodott a radioaktív felhő… de akkor mégis merre? Ihatunk tejet? Persze és nyugodtan együnk spenótot, meg salátát is… de inkább mégse, és ha mégis, akkor mossuk meg nagyon…

Ahogy 8 éve még nem tudtuk, hogy Fukusimában is van atomerőmű, úgy 33 éve nem ismerte a világ Csernobil nevét sem. Ma már e szó hallatán bevillannak a sebtében elhagyott otthonok, a félig letörölt táblák a helyi iskolában, az üresen ácsorgó vidámpark… és az árván lógó hinták. A helikopterek hangja, amint a homokot szórják a még izzó reaktorra, a sugárzásmérő kattogása, a likvidátorok önfeláldozó küzdelme. Bevillannak a személyes elbeszélések az ukrán, üzbég és cseremisz tűzoltók és a magyar kamionosok özvegyeitől.

1986 áprilisában Magyarországon már üzemelt két szovjet tervezésű reaktor, és éppen további kettőt terveztek hálózatra kapcsolni. Nem jött jókor ez a baleset, na! Tanácstalanság uralkodhatott a pártközpontban. Aztán ez lett belőle.

Így vált Csernobil a hazugság és a tudatos félrevezetés szinonimájává. Ez volt a szocialista- és egyben a kádári tájékoztatáspolitika legnagyobb kudarca, erősen hozzájárulva a Szovjetunió összeomlásához és a szocialista rendszer széthullásához.

Csernobil. Ízlelgetjük. Bármi is ugrik be elsőre erről a szóról, az nem pozitív. Borzongást és rossz érzést kelt az emberben. Ahogy gyomorforgató az a számháború is, amely immár 3 évtizede zajlik: az atomipar azt bizonygatja, hogy más technológiák miatt sokkal több ember hal(t) meg, a zöldeknek meg sosem volt hozzáférése az adatsorokhoz, és persze egy sor dolgot senki nem mért, kutatott.

Csernobil 33 éve történt, de korántsem zárult le. Évszázadokig, évezredekig hasad még az atom a szarkofág alatt, bomlanak az izotópok a földben, a növények levelében és a gombák testében. Vadállatok húsában és csontjában gyűlik, dúsul a szennyezés, akik háborítatlan és gyanútlanul élik világukat a buja növényzet és az alfa, béta, gamma sugarak sűrűjében egy embermentes, megyényi területen Európa közepén. Fukusima hatása azonban nem lokalizálható még ennyire sem. Az óceánba pumpált radioaktivitás szó szerint a hullámok hátán kering és a tengeri állatok testében utazik és kerül asztalainkra.

A sugárzás szagtalan, színtelen. Nincs érzékszervünk rá. Alattomos. Idegesítő. A műszer, amivel detektálható, a hatalom kezében van. Nem egyszer vertek át minket. (Legutóbb 2003-ban a paksi súlyos üzemzavar első hetében nem mondták meg, hogy pontosan mi van.) Nem figyelmeztettek, nem tájékoztattak arról, hogy mi lenne a legjobb nekünk. Mit együnk, és mit tegyünk? De leginkább: mit ne! Mondjuk, egy április 26-án tőlünk ezer kilóméterre elszabadult radioaktív felhő árnyékában mellőzzük a tömeges felvonulásokat, a május elsejei parádékat.

A rendszerről most is van véleménye a 17 éveseknek. A jövő energiarendszereit ők fogják használni. Az új paksi erőmű is nekik épül, ők fizetik majd ki, de nincs beleszólásuk. Május 3-án a saját jövőjükért aggódó hazai fiatalok (Fridays for Future Magyarország) soron következő demonstrációja ahogy a klímáról, úgy erről is szól majd.