Amióta csak anyám készült a húsvétra, mindig ideges volt. Apámat zavarta fel a padlásra, na nem a mosott ruháért, hanem hogy levágja a sonkát és sajtolja.
Reggelre már mind idegesek voltunk, csak apám nem. Ő tudta, hogy neki jó lesz, hisz csak megy házról házra és mindenhol jóféle pálinkát mérnek neki. Én már este a párna alá bújtam, hogy nem akarom azt a rengeteg pacsulit, amit a fejemre tolnak, és mert tudtam, unokaöcsémék sokkal korábban érkeznek majd, mint az én ébredési időm. Az unokaöcsémék persze, már tényleg hajnalban sorban álltak, mint disznóöléskor, csak nem késekkel, hanem szódásüveggel.
Apám rendszerint mérhetetlen részegen érkezett haza. Az öcsém zsebe tele volt pénzzel, én meg irigykedve és pacsulifelhőbe ágyazva próbáltam rávenni, hogy osztozzunk, mert én tűrtem el az ünnep büdösebb részét. Miközben ő locsolt, én hülye verseket hallgattam, kókadozó ibolyákról. És ez egyenértékű azzal a melóval, amit ő végzett, szépen felöltöztetve, amihez nem volt kedve, és amit csak a pénz miatt csinált!
Egyébként meg nálunk a nyúl nem volt divat, csak a pénz.
Egyetlenegy dolgot szerettem, hogy a nagyapám ezen a napon minden alkalommal elmesélte, hogy egy hétig jöttek lóval a Don folyóBAN, a víz alatt, a II. világháborúban, hazafelé a fogságból, és időnként azért megszomjazott.
Amióta kihalt a család, anyám meg egyedül él, sokat beszél a húsvéti készülődésről. Már egy hónappal húsvét előtt folyton ablakot és függönyt mos – szóban. Minden héten. Egyre durvább jelzőkkel. Aztán az utolsó napon tényleg meg is történik a nagy beavatkozás.
Anyám minden évben vesz egy 5 kilós sonkát. Bár mindig elmondja, hogy nem enged be senkit és hozzá senki sem jön. Nem mindig tudom eldönteni, hogy azért nem jön, mert nem engedi be őket, vagy azért, mert mindig elmondja, hogy ő senkit nem enged be, így aztán senki nem jön. Tojást is főz, és felszeli a kolbászt, a vastagkolbászt, máshol stifoldert. Ott vannak ezek az ételek az asztalon, érintetlenül. Anyám húsvétkor is elalszik napközben, és ha megszólal a telefon, dühös. Vagy azért, mert kizökkenti az alvásából, vagy azért, mert a kedvenc sorozatait kell megszakítania miatta.
Anyám nem szereti a húsvétot. Se. Már csak a gondolat is felborzolja a kedélyét, hogy vendégek jöhetnek hozzá, mivel vidéken ez még mindig szokás. Így aztán ő ezt a szokást nem tartja, amit viszont ott vidéken nem értenek meg. A feltámadás már régen nem érdekli vagy sosem érdekelte. Ha ezt az ünnepet törölnék a naptárból, az se érdekelné. A sonkát megvenné, a kolbászt felszelné, a tojást megfőzné és elmondaná, hogy ő nem enged be senkit. Meg hogy csak azt nem érti, hogy a bátyja, a Jóska, miért nem jött.