Élni és élvezni az életet – Szerelmem, Marokkó

Maryam Touzani legújabb filmje, a Szerelmem, Marokkó (Calle Málaga) egy olyan életet ígér, amelyben az idős kor nem jelent megalkuvást. Egy szerethető történet, nevetéssel, könnyekkel és morális kérdésekkel, ami még ha rövid időre is, de eloszlatja a megöregedéssel kapcsolatos félelmeinket. Keresztes Fanni írása.

Maryam Touzani, elismert marokkói rendező. Több alkotása kapott már nemzetközi elismeréseket, ami alól a Szerelmem, Marokkó sem kivétel. A filmet a Velencei Filmfesztiválon mutatták be 2025-ben, ahol a Venezia Spotlight szekció közönségdíjasa lett, azóta számos további nemzetközi filmfesztiválon díjazták.

Maria Ángeles (Carmen Maura), idős spanyol nő, aki egész életében a marokkói Tangerben élt. A Málanga utcai lakásában, emlékei között tölti mindennapjait, amikor lánya, Clara (Marta Etura) hosszú idő után meglátogatja. Az idős hölgy élete egyik pillanatról a másikra felfordul. Lánya úgy dönt, hogy a lakást eladja és Mariát választás elé állítja: Madridba költözik vele vagy a helyi idősek otthonába megy. A film ezen pontján miután a lakást kiürítették és Clara visszautazott Spanyolországba Maria nélkül, úgy tűnik, hogy a történet beért a medrébe és Maria idősek otthonában töltött napjait követhetjük majd. Azonban Maria máshogy dönt. Nem hajlandó megválni a megszokott, számára oly kedves otthonától, amely emlékeit őrzi. Mindent megtesz, hogy visszaszerezze addigi életét, és közben a szerelem is rátalál.

A filmet nézve olyan érzés kerített hatalmába, mintha egyszer csak egy lakás erkélyén találnám magam és az üvegen át bekukucskálva látnék rá valaki életére.

A könnyed kezdés után generációk feszülnek egymásnak.

A minden családban fellelhető, korkülönbség okozta egyet nem értés szakadéka tátong Maria és Clara között. Ez a személyes konfliktus (a lakás eladásának kérdése) az, ami miatt nem kap igazi mélységet a történetben az anya-lánya kapcsolat. Helyette Maria karakterét mélyíti ez a dinamika, míg Clara történetét nem igazán ismerjük meg.

Maria egy olyan idős nő, aki, mondhatjuk, mindenki „álom” nyugdíjas éveit éli. Mindenkit ismer és mindenki ismeri őt, hűen őrzi elhunyt szerettei emlékét, miközben nem felejt el élni itt és most. Ez a vitalitás még inkább megerősödik benne, miután úgy dönt, hogy visszaszerzi otthonát. A bútorait sorra vásárolja vissza Abslamtól (Ahmed Boulane), a helyi ószerestől, miközben a kiadások okozta pénzhiányra is megoldást talál szomszédai segítségével. Nem riasztja meg egyetlen elé gördülő akadály sem, úgy sétál végig az új helyzet hozta régi-új életén, mint akit semmi sem állíthat meg – és mindezt hihetetlen élvezettel teszi.

Maria rendszeresen találkozik egy régi barátnőjével (María Alfonsa Rosso), aki egy kolostorban él némaságot fogadott apácaként; neki meséli mindennapjainak fontos fordulópontjait. A barátnőjével folytatott „beszélgetések” biztosítják azt, hogy végig tudjuk, Maria hogyan dolgozza fel és miként éli meg a vele történteket.

Maria karakterében érzelmes, szórakoztató és rokonszenves asszonnyal találkozhatunk.

Csodálatra méltó a kitartása és a határozottsága. Nézőként ugyanakkor az a szenvedélyes nő nyűgözött le leginkább, aki Mariából a szerelem hatására lett. Touzani, a férjével Nabil Ayouchal írt forgatókönyvében úgy ábrázolja az időskori szerelmet, ahogy azt nem nagyon várnánk. Náluk a szerelem lehet elsöprő, romantikus és varázslatos idős korban is. A film finomsággal és valóságosan mutatja be a megszülető kapcsolatot, ami olykor pironkodásra készteti a vászon előtt ülőket, máskor csordultig tölti a szíveket, és

egy idő után mindenki együtt szurkol a szerelmeseknek.

Maria története ezzel a szerelemmel válik igazán teljessé.

A film nem siet el semmit. Lassan csorgó jelenetek láncolataként alakul ki a történet, azonban ritkán engedi unatkozni a nézőt. Vannak olyan részek – mint például Maria féltve őrzött emlékei, amikhez annyira ragaszkodik, vagy bizonyos emberi kapcsolatok –, amelyek nem kapnak igazán nagy hangsúlyt, de ezek csak minimális hiányérzetet hagynak maguk után. A film alatt, ahogy a teraszon állva nézelődöm be Maria életére, egészen úgy érzem, hogy a részévé válok. Együtt harcolunk a lakásért, együtt nevetünk, együtt vagyunk szerelmesek és időnként együtt könnyezünk. A történet végéhez érve azonban ez a kapcsolat megszakad. A rendező, Touzani nem enged belemerülni egy könnyed történetbe. Helyette visszatessékel az ablak mögé a teraszra, és amikor a legkevésbé számítanánk rá, becsukja előttünk az ablakot.

A Szerelmem, Marokkó június 4-én kerül a magyar mozikba. Egy könnyed, mégis mély nyári film, rengeteg érzelemmel, azokra a napokra, amikor a mozi hűvös termei adnak igazi enyhülést.

Fotók: CirkoFilm

———————————————————————————————

Régebbi filmes írásaink:

A filmrendező, aki felszabadított minket a férfitekintet alól

Brigitte Bardot – Off-Beat Bardot

Túl a Squid Game-en – Néhány kevésbé erőszakos koreai sorozatról

Kilátás az elefántcsonttoronyból

Túlságosan is valószerű démonok – Kim Ki-duk tündöklése és bukása

Miattuk mozdul a föld

A rabbi, a lánya, a szerető és a férje

Idejöttem, hogy megvédjem magam, de senki se támad

Támogass bennünket, hogy még több hasonló, írás születhessen a Dajer magazinban!

Itt támogathatsz bennünket!

Támogatás – Paypal
vagy a Magnet bankon keresztül

Dajer Alapítvány a negyven feletti nők társadalmi láthatóságáért
Bankszámlaszám: MAGNET 16200151-18561782
Minden támogatás esetén írd be a közlemény rovatba: Támogatás

VAGY

legyél egyszeri vagy rendszeres támogatónk 
vagy

vásárolj Dajer szatyrot, Dajer zoknit, Flotta naplót vagy Dajer kulacsot.

Nézd vissza eddigi programjainkat és gyertek el a következőre: ESEMÉNYEK

Köszönjük!
A Dajer csapata
Ha eddig lemaradtál volna róluk, most pótold, mert megéri!

Mit tehetsz még?!
Csatlakozz a női flottához! 
A Női flottáról bővebben: NŐI FLOTTA
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Kövess bennünket Spotify, Youtube, Instagram és Facebook csatornáinkon!