Változókor – új egyensúly születik

Mindfulness és kínai gyógyászat a menopauza idején

A menopauzáról legtöbbször a hőhullámok, az alvászavarok vagy a hormonális változások jutnak eszünkbe, pedig ez az életszakasz ennél jóval összetettebb. Nemcsak a test működése alakul át, hanem gyakran az is, ahogyan önmagunkhoz, a testünkhöz és a mindennapjainkhoz viszonyulunk – Beer Gyöngyi mozgástréner és Felszeghy Márton természetgyógyász írása.

Sok nő számol be arról, hogy a korábban jól működő stratégiák egyszer csak kevésnek bizonyulnak. Nehezebbé válik ugyanazt a tempót tartani, több pihenésre van szükség, érzékenyebbé válunk a stresszre, megváltozik az energiaszintünk, vagy egyszerűen azt érezzük: már nem tudunk úgy működni, mint korábban. Ez könnyen keltheti azt az érzést, hogy a testünk cserbenhagyott bennünket.

De mi történik, ha a tünetekre nem kizárólag megoldandó problémaként, hanem testünk jelzéseiként kezdünk figyelni?

A szomatikus szemlélet abból indul ki, hogy a test nem pusztán egy biológiai szerkezet, amelyet irányítanunk kell, hanem egy intelligens rendszer, amely folyamatosan alkalmazkodik a bennünket érő változásokhoz. Minden élethelyzetünk, érzelmünk és idegrendszeri állapotunk nyomot hagy a testünkben. A menopauza során megjelenő testi változások ezért nem választhatók el attól, hogyan élünk, mennyit és milyen minőségben pihenünk, milyen kapcsolatban vagyunk önmagunkkal, és milyen környezet vesz bennünket körül.

A szomatikus megközelítés nem azt kérdezi: hogyan tudnám rávenni a testemet, hogy újra úgy működjön, mint régen? Sokkal inkább azt: mit próbál most üzenni nekem a testem? Mire van szükségem? Nem a test megjavítása vagy teljesítményének fokozása kerül a középpontba, hanem annak megtapasztalása, hogy testünk belülről érzékelhető, megismerhető és újra egy biztonságos hely lehet számunkra.

A szomatikus mozgásformák ezt a fajta viszonyulást támogatják. Nem egy előre meghatározott, ideális mozgásmintát próbálnak elérni, hanem fejlesztik azt a képességünket, hogy érzékeljük testünk finom jelzéseit: a feszültséget és az ellazulást, a könnyedséget és a nehézséget, a határainkat, az erőforrásainkat, valamint azt, hogy egy-egy mozdulat vagy élethelyzet milyen hatással van ránk.

A menopauza sok szempontból arra hív, hogy újra megtanuljunk figyelni.

Hogy észrevegyük, mikor van szükségünk pihenésre, mikor lépjük át a saját határainkat, és mi az, ami ebben az új életszakaszban valóban táplál és feltölt bennünket. Talán ez az időszak nemcsak veszteségeket hordoz, hanem lehetőséget is arra, hogy a testünkkel és önmagunkkal való kapcsolatunk átalakuljon: a folyamatos kontroll helyét lassan átvegye a kíváncsiság, a figyelem és az együttérzésen alapuló elfogadás.

Amikor a változáshoz való viszonyunk is megváltozik

A menopauza nemcsak a testünket állítja új kihívások elé, hanem azt is, ahogy a változásokhoz viszonyulunk. Sokszor természetes reakciónk, hogy szeretnénk visszaszerezni a korábbi állapotunkat: azt a testet, azt az erőnlétet, vagy azt a stabilitást, amelyet korábban ismertünk. Amikor ez nem sikerül, könnyen kialakulhat egy belső ellenállás a tünetekkel, az idő múlásával, vagy az egész változással szemben, és gyakran ez a folyamatos belső küzdelem okozza számunkra a legtöbb szenvedést.

A mindfulness – vagyis a tudatos jelenlét – abban segít, hogy megtanuljunk megállni ebben a küzdelemben. Arra hív, hogy kíváncsisággal és ítélkezés nélkül forduljunk a pillanatnyi tapasztalataink felé, még akkor is, ha azok kellemetlenek.

Amikor például egy hőhullám megjelenik, önmagában is intenzív testi élmény. Ha azonban ehhez rögtön olyan gondolatok társulnak, mint „valami nincs rendben velem”, „egyre rosszabb lesz”, „ezt nem bírom ki”, akkor nemcsak a tünetet éljük át, hanem a hozzá kapcsolódó félelmet, szégyent vagy tehetetlenséget is. A test és az idegrendszer ilyenkor még nagyobb terhelés alá kerül.

A tudatos jelenlét gyakorlása segít felismerni ezt a folyamatot.

Apránként megtanulhatjuk úgy érzékelni a testünk jelzéseit, hogy nem kell azonnal megváltoztatnunk vagy elutasítanunk őket.

Ez a fajta jelenlét önmagában is csökkentheti a stresszterhelést, és támogatja az idegrendszer alkalmazkodóképességét.

A tudatos jelenlét önmagában nem elég, az is fontos, hogyan vagyunk jelen önmagunk számára. Itt válik különösen fontossá az önmagunk iránti együttérzés. Ez nem önsajnálat, és nem is azt jelenti, hogy feladjuk a változás lehetőségét. Inkább annak felismerése, hogy amikor nehéz időszakon megyünk keresztül, ugyanarra a megértésre, türelemre és gondoskodásra van szükségünk, melyet egy számunkra fontos embernek is megadnánk akit szeretünk. Sok nő egész életében másokról gondoskodott: gyerekekről, szülőkről, partnerről, munkatársakról. A változókor gyakran éppen arra hív, hogy ezt a törődő figyelmet önmagunk felé fordítsuk.

Az önmagunk iránti együttérzésnek mély testi hatása is van. Amikor nem hibáztatjuk magunkat a tüneteink miatt, amikor nem próbáljuk mindenáron legyőzni vagy elhallgattatni a testünket, hanem kíváncsian és elfogadóan fordulunk felé, idegrendszerünk nagyobb biztonságot élhet meg, amiben meg tudunk nyugodni. Ebben a biztonságosabb állapotban könnyebbé válik az önszabályozás, csökken a stressz, és több belső erőforrásunk marad arra, hogy alkalmazkodjunk az előttünk álló változásokhoz.

Talán ez az egyik legfontosabb ajándéka ennek az életszakasznak, hogy ne folyamatosan jobbá akarjuk tenni magunkat, hanem megtanuljunk kedvesen együtt lenni azzal, akik éppen vagyunk.

Paradox módon éppen ebből a megengedő, együttérző jelenlétből születhetnek meg azok a változások, amelyeket erőből sokszor hiába próbálunk elérni.

Hogy az eddig kifele irányított figyelmünket befele irányítsuk, ahhoz a külvilág felől is fontos a változás elfogadása. A párunk, gyerekünk, munkahelyünk, barátaink megszoktak egyfajta működést tőlünk, és általában elvárják, hogy ugyanazt teljesítsük (anyaként, munkában, párként), mint eddig. Körülményeink sem mindig engedik meg, hogy megfelelően befelé forduljunk, például amikor karrierünk csúcsán vagyunk, esetleg nagyon sokat kell dolgoznunk a napi megélhetésért, vagy éppen idősödő szüleinket kell ápolnunk, esetleg kamaszkorú gyerekeink igényelnek több figyelmet, így a befelé fordulás és lenyugvás nem könnyű.

Hogy legyen időnk és terünk önmagunkkal foglalkozni, ahhoz hozzá tartozik, hogy a környezetünk is együttérző tudjon lenni velünk – és sokszor ez hiányzik a kapcsolatokból. Saját lehetőségeinkhez mérten érdemes ezt is megvalósítani, és őszinte kommunikációval megosztani környezetünkkel a változásainkat – amennyiben ez lehetséges.   

A kínai gyógyászat átfogó szemlélete a változókorról

Az a gondolat, hogy a test nem ellenségünk, hanem egy intelligens, önszabályozó rendszer, nemcsak a szomatikus szemléletben jelenik meg. Több ezer éve a kínai gyógyászat is abból indul ki, hogy testi és lelki folyamataink szorosan összefüggenek, és az egészség nem egy tünetmentes állapotot jelent, hanem a bennünk zajló folyamatok dinamikus egyensúlyát.

Ebben a szemléletben a Yin és a Yang egymást kiegészítő minőségek. Nem egymás ellentétei, hanem olyan erők, amelyek folyamatos kölcsönhatásban állnak egymással. Amikor egyensúlyban vannak, szervezetünk rugalmasabban tud alkalmazkodni a változásokhoz. Ha ez az egyensúly megbomlik, különböző testi és lelki tünetek jelenhetnek meg.

A Yin a tápláló, hűsítő, befelé forduló minőségeket képviseli: a pihenést, az alvást, a regenerációt, a nyugalmat, a nedvességet és a stabilitást. A Yang ezzel szemben az aktivitás, a mozgás, a melegség, az energia és a kifelé irányuló működés minősége.

A kínai gyógyászat szerint a menopauza időszakában leggyakrabban a Yin fokozatos csökkenése figyelhető meg.

Ez jól összecseng azokkal a tünetekkel, amelyeket a nyugati orvoslásból is ismerünk: hőhullámok, éjszakai izzadás, nyálkahártya-szárazság, alvászavarok vagy fokozott ingerlékenység. A stabilitást adó Yin gyengülésével mintha a szervezet természetes hűtő és tápláló rendszere működne kevésbé hatékonyan, így a Yang melege könnyebben kerül túlsúlyba.

Ugyanakkor a változókor nem mindenkinél ugyanúgy zajlik. Vannak nők, akiknél inkább Yang-hiányos tünetek jelennek meg: fáradékonyság, fázékonyság, kedvetlenség, alacsony libidó, puffadás vagy hízás. A kínai gyógyászat ezért mindig az egyéni mintázatot keresi, és nem egy általános sablon alapján kezel. Ugyanaz a tünet két különböző embernél egészen eltérő egyensúlytalanságot jelezhet.

Ez a szemlélet fontos emlékeztető lehet számunkra, miszerint a menopauza nem egyetlen, minden nőre érvényes történet, hanem sokféle egyéni út. Ahogyan a szomatikus megközelítés is arra hív, hogy megtanuljuk érzékelni saját testünk jelzéseit, úgy a kínai gyógyászat is azt hangsúlyozza, hogy a valódi támogatás mindig az egyéni működés megértéséből indul ki.

Bár a hormonális folyamatokat nem tudjuk megállítani, sokat tehetünk azért, hogy szervezetünk könnyebben alkalmazkodjon hozzájuk. Mind a kínai gyógyászat, mind a nyugati kutatások egyetértenek abban, hogy a rendszeres, de nem túlerőltető mozgás, a megfelelő pihenés, a stressz csökkentése és az idegrendszer támogatása alapvetően hozzájárulhatnak a jobb életminőséghez.

A mozgás elsősorban nem azért fontos, hogy „formában maradjunk”, hanem mert serkenti a keringést, támogatja a csontok és az ízületek egészségét, oldja a felgyülemlett feszültséget, és segít újra kapcsolatba kerülni a testünkkel.

A kínai gyógyászat szemszögéből a mozgás harmonizálja az energia áramlását, míg a szomatikus megközelítés szerint fejleszti a testérzékelést és az önszabályozást. Bár más fogalmakkal írják le, mindkét szemlélet ugyanabba az irányba mutat: olyan mozgást érdemes választanunk, amely támogat, nem pedig kimerít.

A pihenés szintén nem luxus, hanem alapvető szükséglet. A kínai gyógyászat szerint a mély energiáink ilyenkor tudnak regenerálódni, a modern kutatások pedig egyre világosabban mutatják, hogy a megfelelő minőségű alvás és regeneráció nélkül sem a hormonrendszer, sem az idegrendszer nem képes optimálisan működni. Ha az éjszakai alvás nehezített, sokak számára egy rövid, 20–30 perces nappali pihenés, rövid alvás vagy relaxáció is érezhetően támogathatja a szervezet egyensúlyát.

A kínai gyógyászat emellett számos olyan gyakorlati eszközt is kínál, amelyek kiegészíthetik a mindennapi öngondoskodást.

Ilyen például a goji bogyó rendszeres fogyasztása, amelyet hagyományosan a Vese és a Máj energiájának táplálására alkalmaznak, vagy bizonyos akupresszúrás pontok finom stimulálása, amelyek segíthetnek az általános harmonizálásban, az alvás támogatásában, a stressz csökkentésében vagy egyes emésztési panaszok enyhítésében.

Ezek a módszerek természetesen nem helyettesítik az orvosi ellátást, ugyanakkor sok nő számára értékes kiegészítői lehetnek annak a komplex támogatásnak, amelyre ebben az életszakaszban szükség lehet. Nem a menopauza megszüntetése a céljuk, hanem az, hogy a szervezet nagyobb egyensúlyban, több belső erőforrással tudjon alkalmazkodni a változásokhoz.

Nem kell egyedül végigmenni ezen az úton

A menopauza egyszerre testi, lelki és kapcsolati átmenet. Miközben sok nő ugyanazokat a kérdéseket, bizonytalanságokat vagy tüneteket éli át, mégis sokan úgy érzik, egyedül maradtak velük. A társadalmunkban még mindig kevés szó esik erről az életszakaszról, ezért könnyen azt hihetjük, hogy velünk történik valami rendellenes, vagy hogy ezt a folyamatot csendben, a négy fal között kell kibírni, miközben az ember alapvetően kapcsolódó lény.

Idegrendszerünk nem elszigetelten működik: biztonságérzetünket, stresszterhelésünket és alkalmazkodóképességünket nagyban befolyásolja, hogy vannak-e olyan emberek, akik mellett önmagunk lehetünk.

A kutatások egyre inkább azt mutatják, hogy az elfogadó emberi kapcsolatok nem csupán lelki támaszt jelentenek, hanem testi szinten is támogatják az önszabályozást, csökkentik a stresszreakciókat, és hozzájárulnak a jóllétünkhöz.
Egy megtartó közösségben gyakran nem azért történik meg a változás, mert valaki tanácsot ad vagy megoldja helyettünk a problémáinkat. Sokkal inkább azért, mert megtapasztaljuk: nem kell elrejtenünk azt, amin keresztülmegyünk. Lehetünk fáradtak, bizonytalanok, érzékenyek vagy éppen dühösek – és mindezzel együtt is van helyünk a többiek között.

Ez a szemlélet hívta életre közös programunkat is. Olyan teret szeretnénk létrehozni, ahol a menopauzára nem csupán tünetegyüttesként tekintünk, hanem egy természetes életszakaszként, amely testi, lelki és kapcsolati szinten egyaránt figyelmet érdemel.

Az általunk tervezett workshop és a 3 napos elvonulás során a szomatikus mozgás, a mindfulness és az önmagunk iránti együttérzés gyakorlatai találkoznak a kínai gyógyászat holisztikus szemléletével és módszereivel. Az elvonulás helyszíne a gyönyörű Rax-Alpok Ausztriában, a magyar határtól 1 órányira.  A célunk nem az, hogy gyors megoldásokat ígérjünk, hanem, hogy olyan eszközöket és tapasztalatokat adjunk, amelyek segítenek biztonságosabban kapcsolódni önmagunkhoz és könnyebben alkalmazkodni ehhez az új életszakaszhoz. Hiszünk abban, hogy a menopauza nem csupán valaminek a vége, hanem lehetőség is arra, hogy újfajta módon kapcsolódjunk önmagunkkal, testünkkel és egymással.

Ha úgy érzed, ez a cikk Neked szólt:

Új egyensúly • 4 órás workshop –  mindfulness és kínai gyógyászat a változókorban
augusztus 1. szombat, 10-14 óráig, Budapest
Részletek itt olvashatók: https://fb.me/e/7TauSBFgc

Új egyensúly •  3 napos elvonulás – mindfulness és kínai gyógyászat a változókorban
október 23-25. péntek-vasárnap
Részletek: https://fb.me/e/4A0gXyhqv

Beer Gyöngyiről: szomatikus– és mindfulness megközelítésű mozgástréner; szomatikus pedagógus (Somatiche Academy, Berlin); akkreditált meditáció tanár (MBSR tréner / Mindful Academy), jógaterapeuta

Felszeghy Mártonról: a The Five Methods kidolgozója; Tai Chi-, Qi Gong és Pilates-oktató; természetgyógyász; zenész

Felszeghy Márton korábbi cikkeit a Dajeron alább olvashatjátok: