Mi mindenre jó egy dél- indiai művészeti rezidencia! A hivatalos programok és az alkotói feladatok mellett el lehet menni a helyi piacra, lehet ismerkedni a gasztronómiával, és talán be lehet nézni néhány privát serpenyőbe is. Ezekről ír Bihari Ágnes három rövid fejezetben – és meg is mutatja.
A giga piac
Nem a méret a lényeg, de azért van, aminek már a nagysága is letaglózóan impresszív. A Koyambedu piac nem csak a dél-indiai Chennai (korábbi nevén Madrasz) városának legnagyobb piaca, hanem állítólag nincs is nagyobb nála egész Ázsiában. Több mint egy négyzetkilométernyi alapterületen fekszik, és külön gyümölcs-, zöldség és virágszekciói vannak. Az árusok és áruk kifolynak az épület főbejárata elé is, sőt, már az oda vezető bekötő út mentén is kínálnak zöldséget-gyümölcsöt, sásból fonott kosarakat és díszeket a földre terített vásznakról és kordékról. Nagy a por, a zaj és (ottjártamkor legalábbis) a meleg.
Van a közelben egy buszpályaudvar, illetve a 4-5 emeletes magasságban lévő sínpályán futó metró is megáll itt. Egyébként ezekben a hónapokban (években?) több metróvonal is épül egyszerre, dübörög a gigantikus állami infrastruktúra-fejlesztés, a tízmilliós várost több helyen feltúrták. Épülnek a hatalmas, többszintes beton monstrumok a jövőben majd vezető nélkül futó szerelvények számára; napról napra közelebb ér a “régi” indiai feeling a 21. századhoz.
Először otóval, egy helyi motoros riksával álltunk meg a Koyambedunál egy gyors, beszaladós benyomásra, aztán egy hétvégi napon egyedül is odabuszoztam (kb másfél órányi út volt a szállásomtól), hogy bejárjam.
Maga az épület is pazar. A funkcionális modernizmus méretes példánya többszárnyú, és közel 3000 standon árulnak benne. A leglátványosabb persze a virágpiac-rész, ahol az utcákon, templomokban, üzletekben és privát otthonokban található számtalan kisebb-nagyobb oltár standard kellékét, az e célra termesztett illatos virágokat árulják kilószámra, szár nélkül, meg persze füzérekbe fonva.
A füzéreket általában nem nők készítik; a szorgos kezű, esetenként megtermett férfiak látványa a virágstandokon elsőre kissé meglepően is hat. A gyümölcs-részleg is színes-szagos, nem különben a zöldségesek folyosói. Fent az emeleten jelentős családi eseményekhez (pl. esküvő) árulnak sajátos kellékeket, többek között bankókból (vagy valódi papírpénzek másolataiból) szőtt-épített ajándékok százait.
Az étterem – thalival
Nem jellemző, hogy sűrűn jártam volna klasszikus étteremben a Chennaiban töltött közel két hónap alatt. Az egyik ritka kivétel alkalmával egy ottani új ismerőssel ebédeltünk egy általa ajánlott helyen. A sokemeletes épület felső szintjén lévő étteremben büférendszerben álltak a melegen tartott ételek, de az étlapról is lehetett rendelni. Mindketten ún. thalit kértünk. Egy-egy kerek fém tálcán sok kis fémtálkát tettek elénk, bennük különféle leveses-főzelékes állagú vegetáriánus minifogásokkal. Köretként ostyaszerű, hólyagos papadokat kaptunk; illetve egy gőzölgő rizses edénnyel érkező pincér néhány kanál párolgó rizst is szervírozott.
Egyébként a hindi thali szó jelentése minimum kettős; egyrészt a rendelt fogásunkat nevezik így (igaz, Chennaiban inkább az angol meal szót használják erre az alapebédre) de magát a fémtálcát is így hívják. Szerényebb helyeken a fém tálat formára vágott és megmosott banánlevél helyettesíti, arra rakják kis, különálló kupacokban az ételt.
A kis tálak száma és tartalma étkezőhelyenként eltérő lehet, de az alapkoncepció ugyanaz: minden alapíz (édes, sós, savanyú, keserű, csípős és fanyar) egyszerre legyen jelen az asztalon, és harmóniában legyenek a textúrák és az ízek. Ez konkrétan dahlt (ami leginkább a sárgaborsó főzelékre emlékeztet, indiai fűszerezéssel), curryket és ízesített joghurtokat jelent általában. A lezárást az ízesítés mentes joghurt, a curd jelenti, amit a vendégek időnként a tálcán maradt rizshez kevernek.
Az otthon – chapatival
Chennaiban a művészeti rezidencia ideje alatt a meghívóknak köszönhetően több középosztálybeli otthonban is jártam vendégségben. Voltak köztük elegáns, személyzettel működő házak, újépítésű, tágas apartmanok, de lelakottabb társasházi lakások is.
Az egyik nagyobb (három szintes, tengerparti, öt fős személyzettel működő) rezidencia ottalvós vendége is lehettem néhány napig, így alkalmam volt azt is megfigyelni, miket főz a reggeli ill. az esti étkezéssel megbízott, egymást váltó két szakács. Meglepő módon az étkezést illetően nem volt semmi luxus. (Az értelmiségiként elég keményen dolgozó háziak nem is voltak elhízva…).
Többnyire, de nem kizárólag, vegetáriánus volt az étkezés, egyszerű alapanyagokból, gyorsan és mindig frissen készítve, mértékletesen fűszerezve. Két fűszer nevét jegyeztem meg (később vettem is belőlük itthonra), a kakukkfű illatú ajwanét, amit például lepénybe sütöttek, illetve az itthon görögszénaként ismert és gyógynövényként használt methit, amit Barath, az esti szakács kevés mogyoró olajon pirított rövid ideig, mielőtt hozzáadta a feldarabolt zöldségeket.
Szinte mindenhez frissen gyúrt és sütött, a gázláng melegétől felfúvódó, élesztő nélküli kenyeret, chapatit kínáltak. (Lásd a mellékelt képgalériában, hogyan készíti Bharat szakács 8 lépésben a chapatit)
A tálalás ugyanolyan fém tálakra történt, mint a korábban látogatott étteremben, sőt, mint Berlinben élő rezidenstársnőmtől megtudtam, ezek a fémtálcák (és poharak) az utóbbi időben Németországban is divatba jöttek, vitt is haza a hátizsákjában egy komolyabb szettet. Én nem vettem ilyet, csak egy helyi, kisméretű kávéfőzőt. Egyszerű és praktikus, gyakorlatilag filteres kávét lehet főzni benne filter nélkül.
Legközelebb fémtálcát is hozok alá!
(A címben szereplő tamil kifejezés jelentése „Finom étel!” Leggyakrabban akkor használják, amikor valaki elégedettségét fejezi ki egy kiadós, ízletes ebéd után, vagy amikor jó étvágyat, jó étkezést kívánnak valakinek.)
Még több fotóért kattints a képgalériára!
Szerző és fotók: @Bihari Ágnes
Kapcsolódó tartalom
Bihari Ágnes fotói a Dajer.hu magazinban:
You rock, girl! Bihari Ágnes gyorsfénykép-tárlata
Outfit XIII. – fotósorozat: A Szatyros Nő
Outfit XII. – fotósorozat, pink edition
Outfit XI. – fotósorozat, nyári ruha edition
Outfit X. – bike edition
Outfit IX. – sportos edition
Outfit VIII. – fotósorozat, ezüst edition
Outfit VII. fotósorozat – Különkiadás, férfiakkal!
Outfit VI. – fotósorozat
Outfit V. – fotósorozat
Outfit IV. – fotósorozat
Outfit III – fotósorozat
Outfit II.- fotósorozat
Outfit – fotósorozat
Nőknek térkép e táj – józsefvárosi képriport
Podcast
Pillanatkép három fotóssal: Fábián Évivel, Csoszó Gabriellával és Bihari Ágnessel – podcast
DAJER TÁMOGATÁS
A Dajer alapítvány a működése tőled is függ, legyél egyszeri vagy rendszeres támogatónk
vagy vásárolj Dajer szatyrot, Dajer zoknit vagy Dajer kulacsot.
Minden forintnak van helye, óriási a rezsiköltségünk, az új cikkeknek és podcastoknak is ára van,
és a működési költségünk is végtelen.
Nézd vissza eddigi programjainkat és gyertek el a következőre: ESEMÉNYEK
Támogasd a Dajert a Paypal-on
Támogatás – Paypal
vagy a Magnet bankon keresztül
Dajer Alapítvány a negyven feletti nők társadalmi láthatóságáért
Bankszámlaszám: MAGNET 16200151-18561782
Minden támogatás esetén írd be a közlemény rovatba: Támogatás
Köszönjük!
Ha eddig lemaradtál volna róluk, most pótold, mert megéri!
Mit tehetsz még?!
Csatlakozz a női flottához!
A Női flottáról bővebben: NŐI FLOTTA
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Kövess bennünket Spotify, Youtube, Instagram és Facebook csatornáinkon!