A Dajer szerkesztősége egyértelműen biciklibarát. S bár vannak köztünk többen, akik évszak független kerékpárosként tekernek egész évben, kétségtelen, hogy ilyenkor töltünk többet két keréken. S ahogy a hűséges kutyákról és gazdáikról mondjuk sokszor, hogy idővel hasonlítanak egymásra, a bringáink is hozzánk nőnek, outfitünk szerves részei, öltöztetnek minket és mi őket. Bihari Ágnes az elmúlt héten hű Csepeljével kószált, és olyan középkorú nőket szólított le egy mobilfotóra, akik szintén épp kerekeztek.
Itt látható Csilla (51), Dóra (45), Piri (71), Ágnes (59), Brigi (43), Kata (45), Nati (43) Ildikó (57) és Anita (44) – kevert sorrendben, hogy lehessen találgatni, ki kicsoda.
Biciklivel járok belátható távokra (plusz-mínusz 12 km városon belül). Akkor került hozzám ez a szerénykék, eleve régi Csepel, amikor sok évvel ezelőtt ellopták a mounten bike-omat az A38 elől. A kisegítő Csepelt egy kedves sráctól kaptam, aki szabadidejében lerobbant bicikliket hozott mozgásképes állapotba, hogy ingyen adhassa oda azoknak, akiknek szüksége volt rá. Sajnos nem emlékszem a nevére, csak arra, hogy egy civil szervezetek tájékán mozgó ismerős ismerőse volt, és a budai hegyvidékre kellett elmennem a bringáért, közel ahhoz a részhez, ahol gyerekkoromban laktam. Rátukmáltam a srácra egy ötezrest, és a mából visszanézve, ez volt életem egyik legjobb beruházása. Az eset még valamikor a magyar civil szféra kivirágzásának hajnalán volt, és ma, amikor a helyzet már korántsem annyira rózsás, mint azon a kétezres évek eleji hajnalon, a bicikli még mindig itt áll a lépcsőházban a közös csővezetékhez lakatolva, napi bevetésre készen.
A múlt héten zajlott le az I bike budapest is, (a kimaradt 2020-as év előtti utolsó, 2019-es felvonulásról szóló remek videót itt lehet megnézni), amit egy kisebb társasággal végignyomtam az érzetre 50 fokos aszfalton, kb. 15 000 kerékpáros társaságában. Durva volt, de persze jó is.
Közlekedési- és sporteszköz, szükség- és örömforrás. A nő (egyik) legjobb barátja a bicikli. Jól jön, amikor a nő aznap sem edzett, de úgy akarja érezni, hogy mégis tett valamit a testéért. Jól jön, ha nincs motorizált eszköze a bevásárláshoz és a reumatológus is rég eltanácsolta a súlyok cipelésétől. Idővel kerül egy kosár a bringa elejére vagy a hátuljára. Esetleg mindkét végre. Mert a női bringán az esetek túlnyomó többségében van csomagtartó kosár. Tíz-tizenöt éve még pimpelgette a bringát a nő virágfüzérrel meg más kis vidámságokkal, de a kosárból kibólintó zöldséges szatyrok idővel ellapítják a pink virágszirmokat. Hiába, a díszítő szenvedély is csillapodik az évek múlásával (bár persze soha nem múlik el teljesen).
A fenti sorozatból kimaradtak a bicikliken utazó teli kosarak, de erre egy másik alkalommal mindenképpen sort kerítek, azt hiszem, csak meg kell állnom egy piac mellett…
A képek a szerző tulajdonát képezik, melyek a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény alapján jogvédelem alatt állnak.
Tetszett Önnek ez az írás?!
Ha igen kövessen bennünket a Facebookon és az Instagramon!
A Szerző írásai a dajer.hu-n: