Minden „normális” női magazinban van horoszkóp, így a dajer.hu is megörvendeztette olvasóit ezzel a műfajjal, csak kicsit másként. Csillagjegyeink mögött a szerkesztőség állandó tagjai álltak, esetenként több is. Az after-horoszkópban egy a jövőbe látáshoz képest is keményebb kihívást vállaltunk, utólag tudhattad meg, hogy mi történt veled. Vagy velünk. Vagy akárkivel. Szalonunk átmeneti bezárása apropóján és a búcsút bejelentő négynapos ünnepi nyitvatartás következő rítusaként, jöjjön most egy kertelések nélküli, még a nálunk megszokotthoz képest is rendhagyó visszatekintés, júliustól mostanáig. A Szűzek átmenetelig válasszanak maguknak másik csillagot (szakmailag javasoljuk az aszcendenst), ellenben az Oroszlánok két olvasatot is találnak, ki a király, ugye… S ezúttal valamennyi csillagjegy boldog vagy éppen boldogtalan tulajdonosa kaphat arról is képet, hogy az utóbbi évek néhol zavaros csillagállásai közepette, a sajátja milyen szöget zárt be a Dajeréval.
KOS
BIKA
Ez a nyár nem a nyaralásról szólt. Míg az elmúlt években mindig sikerült kisajtolni magadnak azt a mennyiségű szabadságot, ami felér egy gimnazista nyári szünetével, a köztisztviselői lét és a szabadúszó státusz között többek között ez a fájdalmas különbség. De vízből mégis lett elég… Talán a hármas házban kerekedett felfordulás az oka, hogy nyárra beköltözött valami vízöntő a lakásodba. Sajnos nem egy új szerelem – bár a Vízöntők nálad jól fekszenek –, hanem a tetőtér-beépítés hozományaként érkező tócsák formájában. Ez a jelenség a biztosítók adminisztratív rubrikáit és a tetőteret beépítő fickóval való ordibálás hosszú árnyékát vetítette előre, ami azóta is tart. Nem tudom, melyik másik házban adhatott randit még egymásnak két bolygó, akik nincsenek túl jóban, mert hol lábujjhegyre, hol pedig a sarkadra nem tudsz állni. Pedig nagyon is kellene a sarkadra állni, csak már nincs kedved többször elmondani. Elvesztetted a hited. Az ősz a tányérpörgetésről szólt, és egy sem esett le. Már tudtad, hogy köszönetet nem érdemes várni, de arra azért nem számítottál, hogy a sikerekért cserébe megbüntetnek. Mostantól nem fogod olyan állhatatosan piszkálni a bambuszpálcákat. Essen le, ami le akar! Majd valaki összeszedi a törött porcelánt.
A Dajer nekem egy fontos csapat. Szeretem magunkat. Szeretem, ahogy nem hagyjuk, hogy a magyaros közép-európaiság legyalulja a lelkünket és az intellektusunkat. A Dajer-tapasztalattal pedig még bölcsebb ötvenesek – tisztelet a kivételnek – lettünk. Ágyő…
IKREK
Ebben a nyárban valahogy semmi nem úgy alakult, ahogy szeretted volna. A júniusi covidos kétheted óta nem tudod összeszedni magad se fizikailag, se mentálisan, se lelkileg. Júliusban a nyaralás szerencsére összejött, a tengeri napsütésben az utóhatások még nem is ütköztek ki annyira. De ahogy hazajöttél, az első munkanapod 11 órásra sikerült – és ez még csak az előhang volt a rákövetkező két hét eszeveszett hajtásához. A Jupiter a kreativitást és a boldogságot nem hozta el, annál inkább éreztette jelenlétét a hatalmi viszonyokban és a feladat(túl)vállalásban. Kizsigerelted magad. Mire leadtad a nagy melót, azt is elfelejtetted, hogy valaha voltál nyaralni. Minél többet dolgoztál, annál kevésbé vették észre a teljesítményedet, annál kevésbé vettek észre téged. Ezen azért jó lenne elgondolkodnod a jövőt illetően. Munkád és személyed láthatatlanná válása nagyon megviselt (az érzékenységre ráerősíthetett a Nap majd a Merkúr a Rákban), nem is csoda, hogy augusztusban ismét lebetegedtél két hétre (a Mars az Ikrek jegyébe lépve nem energianövekedést, hanem -csökkenést hozott), így nem jutottál el az egész évben várt baráti jógatáborba sem. Szeptember elején nem teljesen gyógyultan, de végül elmentél az antropológiai filmfesztiválra, ahol visszanyerted hitedet az emberiségben a válogatottan kedves és nyitott nemzetközi csapatnak köszönhetően. Ott töltött napjaidat és lelkedet viszont igen meggyötörte, hogy huszadik éve veled élő macskád állapota pár nap alatt hirtelen leromlott, és kedves barátod odaadó ápolása már csak kísérés lehetett – hiába hagytad ott a vidám társaságot és indultál haza előbb, már nem érted élve.
A bolygóállásoknak megfelelően a stresszes és nehéz helyzetek csak szaporodtak, a világ körülötted egyre szorongatóbb hellyé vált, s amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a Dajer sem tud tovább úgy működni, ahogy eddig, úgy érezted, totál egyedül maradtál. Ne feledd, hogy az ilyen időszakokból mindig a mozgás hozott ki, ne késlekedj, kezdd újra el. Most bizonyos pontok nyomogatása (shiatzu) keltett kicsit újra életre, ezt pedig folytasd. Hátha a Dajeren is csak bizonyos pontokat kell majd megnyomni, hogy feléledjen. És ebben jók vagytok, többször leheltetek már életet egymásba és a magazinba. Szerkesztő- és szerzőtársaid jobbak a jövőbe látásban, avagy az optimizmusban, máshonnan és sokféleképpen tudják nézni, nem csak a múltra és a veszteségekre koncentrálnak. Nekik talán elhiszed egyszer, hogy ha egy becsukódik, egy másik kinyílik. Köztük lehetsz ilyen, mert megtartanak és megerősítenek. Ez az egészben a legjobb az alkotáson kívül, amire nem sok időd jutott, de talán lesz ez még másképp.
RÁK
Amíg a nyár nem fordult őszbe, júliusi Rákként kiélvezhetted a születésnapodat, és vehettél egy utolsó levegőt a hanyatló Nyugaton a mindenkit letoroló krízis előtt. Berlin utcáit járva azon gondolkoztál, vajon milyen csillagállás és bolygóhaladás tesz egy várost élhetővé, egy társadalmat befogadóvá, egy térben nem olyan távoli másikat pedig bezárkózóvá, iriggyé, tájékozatlanná. Nemcsak filozofikus, hanem sportos Rák is voltál, az augusztus például egy sporttáborban talált a kiszáradt Velencei-tó partján. A jó sors és a csillagok azt határozták, hogy Szatymazon megnéztél egy otthonka-kiállítást is, és nemcsak az otthonkák, hanem a helyszín is igazán kelet-európai volt. Az új tanévet egy csapatépítővel és egy kiterjedt welcome-héttel köszöntötted, a tág értelemben vett jóidőt pedig egy szeptemberi Káli-medencében töltött hétvégével.
Nekem a Dajer olyan közösséget jelentett, ahol mindenki szabadon elmondhatta és leírhatta, amit gondol, amitől fél, amiben reménykedik. Olyan közösséget, ahol annak ellenére volt mindenki kíváncsi és barátságos a másik emberrel, hogy sokakkal személyesen nem is találkoztunk. Olyan közösséget, ami megérdemli, hogy emlékezzünk rá, és amikor az idő és a helyzet engedi, azonnal újrakezdjünk.
OROSZLÁN I.
Ne süketeljünk, érezted, sőt tudtad, hogy 2022-ben bármi megtörténhet, hogy sarkából fog a világ, most néha mégis alig hiszed, hogy ez veled történik. Nyártól jött a sok, látszólag egymástól független, valójában mind egy irányba mutató történés. Egy baráti fröccsözésen elejtett mondat, majd egy reptérről elküldött bátor levél, a végén egy megálmodott állásajánlattal. A lányodtól – aki világgá ment szerencsét próbálni – egy éjszakai buszpályaudvaron búcsúztál el, öreg, szeretett macskádtól egy hideg fényű, éjszakai állatorvosi rendelőben. A kényszervállalkozásodat becsuktad, kulcs a fiókban, el nem dobod. Búcsúzni és változni tanulsz megint, szeretnéd jól csinálni, hogy örülhess és helyet csinálj a jónak. 54 lettél, mondod is, igazi dajeros virágkor, de most a szalon is bezár bizonytalan időre. Mégse szégyelld, hogy elfáradtál, most ennyit bírtál, és emlékezz, túl kemény most az a fal, te meg nem Kos, hanem Oroszlán vagy! Három fontos év örömét viszed magaddal. Kulcs a fiókban.
OROSZLÁN II.
Az elmúlt hónapodról gondolkodsz? A meghalt barátaid temetései járnak még az eszedben. Az egyikükére el sem tudtál menni, annyira féltél, hogy a zokogásoddal megzavarod a „nagyvonalú-színvonalú” búcsúztatást a Bazilikában. A másikuk egy meghatározó szerelmed volt, aki Édesanyád gyötrelmes halála után képes volt életet lehelni beléd, a színházi munkáid mellett. Egy régi barátod beszélt rá, hogy menjetek együtt a búcsúztatására. A Balaton déli partján, naplementében szórtátok a hamvait a tóba. „Engedtétek, hagy menjen.” Csodás volt, Sai baba mantrájára ment le a Nap az északi hegyek fölött. A halál nem választ el. Akiket szeretsz, más világokban léteznek tovább számodra. A gyermeked ezt már születése óta tudja. A szeretet az egyetlen, ami a földi életben biztonságosan megtart. És ez a szeretet belőled, a családodon és a barátaidon át sugárzik vissza hozzád, és tőled tovább. A munkádról pedig mit is mondhatnék? Boldog voltál, hogy támogatottnak érezted magad, mert a munkatársaid körében meghallgatásra és segítségre találtál. De voltak elmulasztott lehetőségeid is, amikre több figyelmet kellett volna fordítanod. A következő hónapban aktívabb kell légy.
MÉRLEG
Drága Mérleg! Hosszú idő után köszöntelek! Így a szülinapod környékén igazán megérdemled, hogy megszólítsalak és elbúcsúzzak tőled egy időre. Embert próbáló hónapokon vagy túl. Igaz, a nyár feltöltött napenergiával, de a szorongások elkerülése végett sokat is fogyasztottál belőle. Nem lehettél energiatakarékos, mert idén már augusztusban elkezdődött az ősz: a gázárak, gázszámlák és köbméter alapú táblázatok böngészése mellett nem jutott idő csillaghullást nézni. Hullani inkább a könnyeid hulltak „katáért”. A jövő olyannyira bizonytalanná vált, hogy még neked is sok volt, drága Mérleg, pedig te aztán tudod, milyen, ha valami ingatag, hisz magad is az vagy! De nem, nem arra gondolok, hogy „Az asszony ingatag…”, szó sincs itt csélcsap bujálkodásról, hanem arra, hogy a Mérleg ingatag, s épp ezért hajlékony, flexibilis, minden új helyzetben feltalálja magát. Na de ez a kilengés! Ennyi változás, ilyen gyorsan! Ez már sokk! Szeptembertől sokkos állapotban, turbófokozatban indítottál, nem kímélted magad, fogyasztottad az energiát rendesen. Így a születésnapodra a nyáron feltöltött napelemek lemerültek. Persze nem adod fel, nem olyan fából faragtak, most jön a favágás hűvös halomba. Kemény időszak, de belevágod a nagy fába a fejszét és hasítasz tovább! Mert jön a tél, és „Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, hogy melegednének az emberek.”
SKORPIÓ
NYILAS
Jól indult: nyaralni mentél a görög tengerpartra. Finomakat ettél, göncöket vásároltál, szívtad magadba a napsütést. Bronzszínű bőrrel, feltöltődve tértél haza. Levegőt venni sem volt időd, máris kezdődött a fesztiválidőszak. Pörögtél, ahogy szoktál, visszatért régi kedved, csípős nyelved. Bár íjadat még nem szerezted vissza, nyilaidat időben kihegyezted. Máris pakoltál a következő tengerparti útra, de mielőtt Krapanjba érkeztél volna, lazítottál egyet a Balaton csücskében. Nem hazudtoltad meg magad: ezúttal is emléktárgyakat hagytál, amerre csak jártál. Krapanj a békesség és hirtelen viharok szigete. Mi tagadás, a végén már kívánkoztál haza. Otthon pedig mindenkinek beszóltál, míg ki nem tört a parasztlázadás. A nyár vége hirtelen fellángolásokkal és tűzoltással telt. Az ősz épp időben érkezett. Pár hétre volt szükséged, míg helyre rázódtál. Mire eltervezted, milyen cikkeket írsz a Dajerba, jött az áttervezés híre. Lázasan kerested a megoldást az elkeseredés és lelkesedés közötti összes lehetséges állapotban, kis pánikrohamod is volt a szétszakadás érzése miatt, végül beletörődtél a Sors akaratába: legyen úgy, ahogy a Nagy Akasha-krónikában és a csillagokban vagyon megírva. Bár erősen bízol abban, hogy feltámad még a göndör fürtök csillaga.
BAK
Hát, Bak, megmozdultak végre kicsit a dolgok most, a forró és eseménytelen nyár után. Mit is lehet elmondani a tovaszállt nyári hónapokról? A túlfűtött júliusban a te jegyedben járva lett kerek a Hold, és állt kvadrátba a Mars a Plútóval, ami konfliktust és (részedről) határozott határkijelölést hozott. Augusztusban az Uránusz a Marssal találkozva hosszabbította meg a korábban kipattant jó kis feszültséget, ezzel tartósítva a ledugózott stresszt és befele fordulást, amin azért enyhített, hogy egyrészt elkezdtél minimális lépéseket tenni afelé, amerre már rég kellett volna, másrészt meg végül is minden le van szarva. Így jött el a szeptember azzal a pár retrográd mozgású bolygóval, amik minden jóba bele szoktak tenyerelni, ennek ellenére a dolgok mégis inkább jobbra fordultak (hiába, nálad sok dolog pont fordítva van, mint másoknál), például bedobtak az ablakon egy új, jó feladatot, valamit, amit idáig sosem csináltál, de ezentúl fogsz, és azt is elhatároztad, hogy jó leszel benne. Hogy coelhós hangnemben folytassam: van, aminek le kell zárulnia ahhoz, hogy valami új elkezdődhessen. Bár ne gondoljunk nagy dolgokra, egyelőre kis lépésekkel haladsz, de legalább mozogsz és nem hason fekve mélázol. Ami azt illeti, a Dajernél is lezárult egy szakasz, amit te talán nem élsz meg olyan drámaian, mint azok a társaid, akik ezt a játszóteret létrehozták, majd meghívtak téged is játszani, de átérzed a helyzetet, és kivársz. Az alap: egyszer minden jó lesz!
VÍZÖNTŐ
Dolgos nyárnak indult. Előre megfontolt szándékkal összes lazulós utazásodat őszre szervezted. Arra legvadabb álmaidban sem gondoltál, hogy még a háztatarozás is belefér. Mire nyolc bolygó retrográdba vonult, állt is az új tető, felaprított tűzifa sorakozott a fészerben, a járda alatt pedig csatorna és vízvezeték lapult. A gyerekeket mindenféle pót- és fogadott anyukák, illetve az apukák alaposan megvakációztatták. Te csak fegyelmezetten dolgoztál, tanultál és mozogtál. Szeptemberre alaposan elfáradtál. De azért futotta még kórus- és cirkuszi fellépésre, macskapesztrálásra, no meg a jógaórákat sem hagytad abba. Lelkesen gyűjtötted a jobbnál jobb Dajer-anyagokat. Például gyalogosan indultál Mont Blanc-körútra, majd biciklivel Toszkánába. Lelkesen fotóztál, agyban szövegeket írtál, még a fél fogad is otthagytad, de úgy érezted, minden pillanata megérte. A krízishelyzet bejelentése váratlanul ért. Végig úgy érezted, ilyen velünk nem történhet meg, valami csak lesz, szublimálunk, kikristályosodunk, de abba nem hagyjuk. Lázasan kerested a túlélési stratégiát, s még mindig hiszed/érzed/tudod, hogy ez nem a vég, hanem valami újnak a kezdete. Csak egyszerűn el kellett engedned a régit, akárcsak felnőtté vedlett elsőszülöttedet. Menjen a régi, jöjjön az új!
HALAK
Kedves Halak, mint vizes jegy, idén nyáron törekedtél arra, hogy jól kiázzanak pikkelyeid: sós és édes, álló- és folyóvízben. Még merüléssel is próbálkoztál, de a felszínen jobb vagy. A szó átvitt és konkrét értelmében egyaránt. Szükséged is volt erre a felszínen maradásra, mert régóta húzódó, de mostanában viharossá váló érzelmi életed nem kíméli: sem az uszonyaid, sem a kopoltyúd, sem a szíved. A számodra amúgy rém fárasztó mindennapi pszichológiai okoskodásból egy fogalomra azonban intenzíven koncentráltál és praxisszintre is emelted a nyár második felében és ősszel: ez pedig a saját idő. Ezt úgy fogalmaznád meg másoknak, hogy akár az egyedül, akár a másokkal közösen töltött időben fontos elhelyezni olyan hosszabb, saját gondolataiddal és érzéseiddel eltöltött nyugodt és minőségi időt, ahol minden külső nyomást és elvárást háríthatsz, amikor nem kell figyelned arra, mikor jár le, és igazán elmerülhetsz abban, amire leginkább szükséged van. Ha ez bambulás, hát ebben, ha írás, hát abban, ha testmozgás, hát abban. Kábé bármiben. Ezekben a saját időkben egy csomó számodra fontos dolgot végiggondoltál: nyugalomról és szenvedélyről; megtartásról és elengedésről. Talán ebben a gondolkodásban tudod elhelyezni a dajeros életed is. Tudod, hogy erre most nincs annyi figyelmed, mint amennyire szükség volna, de ha az évek során köré épített közösség megmarad, akkor bármikor élet és vidámság lehelhető belé. Ebben a csajok jók.
Tetszett ez az írás?!
Ha igen, kövess bennünket a Facebookon, Instagramon, iratkozz fel a Youtube-, Podcast– vagy Spotify csatornánkon!