Zivataros napok idején különösen ajánlott visszanyúlni az ősi természeti kultúrák hiedelmeihez, amikor azért imádkoztak a bodzához, hogy óvja meg a családot az olyan katasztrófáktól, mint a villámcsapás, de állítólag a gonosz szellemektől, boszorkányoktól is megvéd, ha szépen kérjük Bodza Anyát. A bodzában az is jó, hogy májusban kezd virágozni, de akár június végéig is eltart a szezonja. Így, ha netán akadnak köztünk olyan nem annyira szorgalmasok is, akik nem szedték még le a bodzát a kertjükben vagy a környéken, és alig várják, hogy az eső elálljon, hogy mentsék, ami menthető, itt egy bátorító írás nekik egyik olvasónk és rendszeres támogatónk, Bauer Veron konyhájából.
Mindig is városi gyerek voltam. Semmi praktikát nem hoztam falusi nagymamáktól, rokonoktól, nincsenek házilekváros, szörpös, paradicsom eltevős emlékeim. Ritkán voltam vidéken, vagy ha mégis, féltem a pókoktól, és a macskákon kívül semmi falusi dologhoz nem volt bizodalmam. (Egy emlékem mégis van, Ásotthalmon történt, hogy az anyám barátainak a tanyáján végignéztem egy tehén ellését. Ez még évekig sokkolt, és amikor később állatorvos akartam lenni, elég volt apámnak csak erre az egy esetre visszautalnia, hogy csírájában fojtsa el a vágyat bennem. )
Helyette van sok képem a szüleim cigifüstös, hangos, éjszakákba nyúló vendégségeiről, valamint élénken élnek bennem a Gagarin tér bokrai és mászókái, ahol az összes szabadidőmet töltöttem, Dunaújvárosban, ahol a Vasműből kiáramló füst az eget gyakran vörösre színezte. Ez az a hely, ahol előfordult, hogy piros hó esett, de legalábbis a hókupacok tetején mindig megült a rezes por.
Dacolva a városlakás többgenerációs hagyományával, néhány éve én mégis kertes házba költöztem, ahol szerencsére már bejáratott gyümölcsfák, bokrok, virágok fogadtak. Szerény képességeimmel némileg hozzá tudtam járulni ezek karbantartásához, illetve gyarapításukhoz is, mert paradicsomot, fűszernövényeket, virágokat már én is ültettem. Fantasztikus élmény gyümölcsfák közelében élni, nagy boldogság diót vagy fügét szedni a más kertjéből kilógó ágakról, viszont őrült felelősség, ha saját, termő fád van, mert ugye azt le kell szedni. Nem veszhet el az értékes termés, hiába szüretel folyamatosan a szorgos rigó raj, még így is marad rengeteg, amit neked kell levarázsolni egy düledező, kétágú létra segítségével, vagy ne adj isten, fáramászással. Aztán elajándékozni, megszabadulni tőle valahogy… Vicces, amikor a kölcsön gyereket egy szatyor alma vagy cseresznye kíséretében adod vissza az anyukának, aki persze elsőre örül és megköszöni, de már látod rajta a kibontakozó kétségbeesést is, hogy úristen, mihez fogok én majd ezzel kezdeni…. Na a befőzésre azért én még nem fanyalodtam, bár nagyon szeretem a másoktól kapott házilekvárokat, de ott azért még nem tartok, hogy én is erre adjam a fejemet.
Viszont a bodza az más. Hatalmas bodza fa/bokor van a kertünkben, amit öt éve, amikor ideköltöztünk, a kisfiammal karöltve szüreteltem, izgatottan, akkor még őt is lelkesítette a házi bodzaszörp ígérete. Elképesztő sikereket arattunk a barátok körében, egy-egy eresztés igazán istenire sikerült! Azóta ő nagy melák kamasz lett, a fa/bokor meg csak egyre terebélyesebb, és számolatlanul teremnek rajta az illatos, szépséges virágok. Már nemhogy a leszedésben nem segít, de alig veszi észre, ha házi bodzaszörpöt kap az ásványvizébe. Persze a maga módján hálás mindezért, de ezt szavakkal egyre nehezebb kifejeznie. A receptekkel én meg úgy vagyok, hogy nincsenek nálam jól bevált módszerek. Minden sütés, főzés, így a bodzaszörp készítés előtt is elolvasok csomó receptet, amit feldob a Google, majd végül is egy saját verziót hozok létre belőle, mindenféle tudományos vagy észszerűségi megfontolást nélkülözve. Azt hiszem ilyenkor a lustaság illetve valami belső tudás motivál, hogy ránézésre rájöjjek valaminek a titkára, intuícióból, nem verejtékezve sok nehéz tanulással.
Így történhetett az is, hogy nem hiszek azoknak a recepteknek sem, amelyek összefőzik a bodzavirágos levet a cukros katyvasszal, meg azoknak sem, amelyek a cukros katyvaszt ugyan főzik, de a bodzás levet nyersen hagyják (mert ugye a vitamin), hanem olvasztom, főzöm a rengeteg cukrot, majd ehhez öntöm a bodzás levet is, citromot csavarok bele, de az egészet nem forralom fel. Idén 4 kiló cukrot olvasztottam fel kb. egy liter vízben, a rengeteg bodza virágot beletömködtem 2 db ötliteres üvegbe, egy napig áztattam sima vízben (nem forralgattam előtte). Az egy napos áztatást érdemes betartani, azon kevés szabályok közül, amiket egyáltalán figyelembe veszek ilyenkor, mert két napnál már előfordult, hogy poshadt íze lett a virágnak, illetve ugyanez történt, amikor citromkarikával vagy almaszelettel próbáltam ízesíteni. Ezt semmiképpen nem javaslom kipróbálásra, sőt, ha rám hallgattok, nem dőltök be azoknak sem, akik citromfüvet, mentát és egyéb fűszernövényeket tömködnének bele az üvegbe még a bodza mellé, mert ezek mind nagyon gyorsan megfonnyadnak, és poshadt ízt adnak az amúgy meg isteni szörpnek. Nagyon rövid időre raknám csak a virágok mellé, a végén esetleg…
Viszont az üvegeket mindig kiöblítem forralt vízzel, ezekből minden évben újakra van szükség, mert ugye vagy elajándékozzuk őket, vagy a tavalyiak például felrobbantgattak valami belső erjedés következtében. Üvegnek kiválóan alkalmasak a fárasztó munkával összegyűjtött csatos, kézműves sörös palackok is, de a boros üveg is simán megteszi. Aztán nagyon gyorsan el kell ajándékozni, vagy meg kell inni az egészet, mert az erjedés bármikor beüthet, de addig is legjobb a hűtőben tartani.
Az is elképesztő statisztikailag, hogy mennyien szeretik a bodzaszörpöt. Olyan emberek, akikről sosem gondoltad volna, hogy titkon bodzaszörp rajongók, írnak privátban, hogy mennyire odavannak érte. Az én bodzaszörpömnek tulajdonképpen nincs semmilyen titka, minden évben kicsit más ízű lesz, már a karamellizált cukros verzión is túl vagyok. (Ezt sem ajánlanám senkinek sem, ha egy hangyányit túlfőzöd a cukrot, máris keserű lesz az egész.) Talán az az egyetlen megnyugtató tény, amit a saját szörpömről bizton állíthatok, hogy az alapanyag jó, mert a kertből van, és errefelé még a kipufogógáz sem szennyezi.
És hogy miért jó egyáltalán bodzaszörpöt készíteni? Hát főleg azért, mert sok embernek ez még mindig nagyon egzotikus ajándék, igazán értékelik, és legalább nem nézed tétlenül hogy a kertedben az eső rozsdásra áztatja a gyönyörű virágokat.
Olvass tovább!
Tetszett ez az írás?!
Ha igen, kövess bennünket a Facebookon, Instagramon, iratkozz fel a Youtube-, Podcast– vagy Spotify csatornánkon!