Egyelőre nincs az az alkalmazás, amely így tudna eligazítani bennünket Józsefvárosban, mint ez a napokban roadshow-ra indított szubjektív térkép. Vagy mégis van, de ezt mindenki maga fejlesztette éveken vagy évtizedeken át, aki már élt, tanult, dolgozott Budapest VIII. kerületében és érzések, emlékek, színek és szagok kötik az utcákhoz, házakhoz. A Józsefvárosi Önkormányzat és Közösségi Részvételi Iroda közös támogatásával született „Női tekintetek Józsefvárosban” című program keretében most nőket állít meg az utaztatott térkép, amely ugyan önmagában is színes képet mutat, ereje mégis a közös készítésben, a nők elbeszéléseiben és megosztásaiban rejlik. Bihari Ágnes képes programajánlója a hétvégére.
„Örömvölgy utca volt ez eredetileg. A Diószegi, ahol most lakom. Egy orvos mondta ezt nekem anno.” Az idős nő épp megjelölte a földre terített nagy térképen egy matricával a házat, amiben él. Nemrég állt meg a térkép mellett egy pillanatra, csak a kutyáját jött le sétáltatni, de most pár percben felfakadt a múltjának egy szövete. „És azt is elmondanám, hogy a Corvin negyed helyén laktam, de lebontottak. Pénzt adtak volna, vagy lakást. Akkor választottam ezt a helyet. Anyám is itt nőtt fel, a Dugonitsba járt iskolába. Ő ’22-ben született, és …” – mesél tovább, mint ahogy az a sovány nő is, aki a szomorúságot szimbolizáló jelet helyezi el a térképen megkeresett rendőrségi épület közelében. A sovány nő hozzáteszi, egy bántalmazó kapcsolat miatt választotta pont ezt a szimbólumot a sok színes matrica közül. Mert számára ez most az első, ami eszébe jut, ez foglalkoztatja leginkább. „Jó lenne itt egy szelektív gyűjtő”- ezt már egy fiatal anyuka mondja, aki két pici kislányával a térkép egy másik felén guggol.
A Mátyás tér egyik sarkán vagyunk, vasárnap délután van és nagyon meleg. Lábunk előtt egy vidámra design-olt, tartós anyagból készült, körülbelül 3×4 méteres térkép, amit még színesebbé lehet tenni felragasztható szimbólumokkal, vagy akár lehet egyéni ábrákat is készíteni egy asztalkára halmozott eszközöket használva. Vannak az asztalon filctollak is, készen arra, hogy a térképre rajzoljanak velük. Az utóbbiakhoz a gyerekek nyúlnak először, persze.
Az „alaptérkép” készítője és a köré kitalált program három kiötlője – Donáth Anna Róza, Thury Lili, Tóth Eszter – , a „Nem kérünk virágot” című nőnapi pályázatra adták be az ötletüket és most, a szubjektív térképet három délután terítik ki a földre, Józsefváros három pontján: a Mátyás téren (aug. 14-én), a Kálvária téren (aug. 21-én) és a II. János Pál pápa téren (aug. 22-én) du 15.00 és 19.00 között.
„Milyen nőként létezni egy városban? Jelen esetben Budapest 8. kerületében?”
Hogyan veszi használatba Józsefváros köztereit egy itt élő és/vagy dolgozó nő? Mik azok a kérdések/témák/ problémák/érzések, amik kifejezetten csak nők számára érzékelhetőek a városi térben?” – írták a program ajánlójában.
A folyamat dokumentálására létrehoztak egy Instagram fiókot, ahol közzétesznek fotókat, a térkép különböző nagyított részleteit, kiemelt történeteket. Az elkészült szubjektív térképet a jövőben máshol is bemutatják a kerületben.
A Józsefvárosi Önkormányzat és Közösségi Részvételi Iroda – Józsefváros közös programjaként született NŐI TEKINTETEK JÓZSEFVÁROSBAN – közösségi szubjektív térképkészítés program Facebook eseményei itt érhetőek el. Az esemény ingyenes és mindenki számára nyitott!