Kaffka Margit: Hangyaboly – felolvasás, 1.rész

Miklusicsák Aliz ajánlója

Hogy miért újra Kaffkát olvasok fel?  – kérdezheted tőlem kedves hallgató. Miért nem választottam egy másik írót? Hosszú, kanyargós keresgélés után keveredtem vissza Kaffka Margit következő regényéhez. Úgy éreztem, hogy még feladatom van ezzel a nagykárolyi nővel, akinek a sírját több, mint egy órán át keresgéltük családommal a Farkasréti temetőben. Lelki rokonságot érzek kettőnk között, és nem csak azért, mert ugyanabban a városban születtünk, hanem mert az írásaiban rejlő érzésekkel mindig azonosulni tudok.

Kaffka írásait nem azért olvasom, mert izgatottan várom a történet végét, hanem a sorok között szenvedélyesen tolongó szecessziós gondolatokért, a helyzetek színes és illatos, fülledt valódisága és ismerőssége miatt. Higgyétek el, nagyon jó ezeket a mondatokat hétről-hétre kihangosítani, nekem ez igazi terápia! Ezért választottam végül Kaffka Margit utolsó, 1917-ben megjelent regényét, a Hangyabolyt. Nagyon fiatalon írta, mindössze 37 évesen, de már főműve, a Színek és évek után.

A Hangyaboly egy zárdában játszódik. Ez az írás is a szabadság kereséséről, a lázadásról és a falak lebontásáról szól, akár csak a Színek és évek, de itt nem egy nő, hanem egy női közösség tagjai próbálnak egy szigorú egyházi rendszert világi gondolatokkal átmosni, miközben az elfojtott érzelmek és vágyak mindenféle csalárdságra csábítják őket. Kaffka Margit előbb abban a nagykárolyi zárdában nevelkedett, amely később iskola lett és ahol én is diák voltam,  majd Szatmárnémetiben, a Szatmári Irgalmas Nővérek tanítóképző zárdájában tanult,  s az ott átélt élmények szolgáltak alapjául  a Hangyaboly című  regényének is. Nem véletlen, hogy a regény megjelenését követően, csakúgy mint a Színek és évek után is, sokan elfordultak tőle.

Tartsatok velem ebben az irodalmi utazásban és hallgassátok az első részt! 

Köszönjük az „ÚJBUDA-MECÉNÁS” Művészeti Ösztöndíj egyszeri alkotói támogatását.

Ha tetszett, iratkozzatok fel a YouTube-, podcast– vagy Spotify– csatornánkra!