Alighogy a napokban nagy nyilvánosság előtt nyilatkoztunk arról a Litera.hu olvasóinak, hogy a Dajer virtuális fodrászata nem a kiáltványok terepe, nőhónapi támogatásgyűjtő kampányunk következő felkért férfi szerzője számunkra is meglepetéssel készült. Kis Miklós újságíró, gazdasági és politikai elemző nekünk küldött és talán vitaindító szándékú írásában különös kontextusba kerülnek az Alaptörvény, Kant, Freud, a szexuális forradalom és egy 149 éve éppen ezen a napon született marxista feminista, Alekszandra Kollontaj gondolatai. A végkövetkeztetés még ennél is váratlanabb. Megzabolázhatatlan vendégszerzőnk Miklusicsák Aliz meghívására csatlakozott kampányunkhoz.
Bár úgy tűnhet, hogy a hagyományos értékek választ adhatnak modern korunk gondjaira, gyakran a hirdetőik sem hisznek bennük. Új morálra van talán szükségünk – de vajon mifélére?
Különös időket élünk. Magyarország Alaptörvényébe nemrégiben bekerült, hogy „az anya nő, az apa férfi”, de annak fő megszövegezőjéről kiderült, hogy az ereszcsatornán csúszott le egy meleg szexbuliról menekülve. A magyar kormány a hagyományos értékek védelmében bevezette a „házasság hetét”, ám ugyanekkor láttak napvilágot a hírek két kormánytag válásáról is. A képmutatás persze nem csak a magyar kormányra jellemző: „A Vatikán kínos titkai” című nemrégiben megjelent könyv szerint például a Vatikánban található a világ talán legnagyobb melegközössége. Úgy tűnik tehát, a hagyományos értékekben legkevésbé azok leghangosabb hirdetői hisznek.
A hagyományos értékek válsága régóta tart. Nem tettek nekik jót sem a felvilágosodás, sem az iparosodással együtt járó társadalmi változások – utóbbiak szükségszerűen instabilabbá tették a párkapcsolatokat, ahogy azt Fáber Ágoston is bemutatja.
A hagyományos értékek legfrissebb kihívója a világon, vagy legalábbis a világ nyugati felén az 1960-as évektől végigsöprő szexuális forradalom, az addigi szexuális szabályok teljes fellazulása – amit persze szintén a korábbi történelmi változások alapoztak meg.
Szexuális, politikai és gazdasági forradalom egyszerre?
A szexuális forradalomtól Freud eszméi nyomán sokan azt várták, hogy az embert nemcsak szexuális, hanem minden értelemben szabaddá teszi. Freud nem egyszerűen csak arról beszélt, hogy az ember boldogtalanná és beteggé válik a szexuális ösztönök elnyomása miatt. Elméletének ennél radikálisabb eleme volt, hogy a társadalom éppen azért várja a tagjaitól a nemi ösztöneik elnyomását, mert neki magának, a társadalmi rendnek van szüksége a szexuális ösztön energiájára, a libidóra. Olyan intézményei számára igényli ezt a libidót, mint például a hadsereg vagy a vallás. A „szeretkezz, ne háborúzz” jelszava teljességgel a freudi libidóelmélet talaján állt. A libidóelmélet alapján tehát számítani lehetett arra, hogy a szexuális forradalom révén az igazságtalan, elnyomó társadalmi intézmények – az összetartó energiák, a libidó hiányában – átalakulnak és észszerűbb alapokra helyeződnek. Másrészt azért volt remélhető az ember teljes felszabadulása, mert könnyebb elnyomni az embereket, ha folyton bűntudatot kell érezniük a szexualitásuk miatt. Ha viszont nem kell többé szégyenkezniük, már marad energiájuk szembeszállni a hatalommal, s nem lehet többé elnyomni őket. Ezért hirdette Wilhelm Reich, hogy a szexuális, politikai és gazdasági forradalomnak egy időben kell végbemennie – fejtegeti Robert Bocock a Freud and modern society című könyvében.
Úgy tűnik azonban, hogy a szexuális forradalom végül csalódást okozott, ami egyébként a forradalmaknál eléggé általános. Ahogy a polgári forradalmak is csak formálisan tudták megvalósítani a szabadságot, úgy a szexuális forradalom sem vezetett az emberek teljes felszabadulásához. Sőt úgy tűnhet, hogy a szexuális forradalom a szabadság mellett a boldogságot sem hozta el, inkább csak a kapcsolatok nagyobb instabilitását okozta.
A csalódottság azonban mégsem lehet elég indok, hogy visszavezessük a társadalmainkat a feudalizmusba, a szexuális életünk normáit is a középkoriakhoz igazítva.
A hagyományos értékek válságban vannak, de ebből nem következik, hogy semmilyen értékre nincs szükségünk. Legtöbbünk szeretne valami határozottat gondolni arról, hogyan helyes élni, milyen kapcsolatokra kell törekednünk, s így tovább. Ha ebben nincs biztos fogódzó, az végső soron társadalmi válságot idézhet elő.
Az értékválság nem új keletű. Már 110 évvel ezelőtt Alekszandra Kollontaj orosz feminista az új erkölcsök szükségességéről írt a nemek közötti boldogabb kapcsolatok érdekében. Egy másik, tíz évvel későbbi esszéjében szexuális válságról beszélt, olyan válságot értve alatta, amikor az új értékek, ideálok elmosódottá teszik, mit is tekintünk morálisan helyesnek a szexuális kapcsolatokat illetően. Rögtön hozzátette, hogy nem ez az első szexuális válság, volt már hasonló a reneszánsz idején, igaz, akkor csak az uralkodó osztályokat érintette.
Mi a baj a házassággal és mi a szabad szerelemmel?
Kollontaj Az új erkölcs és a szerelem című esszéjében egyszerre beszél a törvényes házasság és a szabad kapcsolatok, a szabad szerelem sötét oldalairól.
Kollontaj szerint a törvényes házasság sötét oldalai két egyenlően hamis elvből következnek: hogy a házasság örök – miközben az ember pszichéje egész életén keresztül változik –, s hogy a felek tulajdonai egymásnak. „A törvényes házasságban a véglegesség és a tulajdonlás mozzanatai károsan hatnak a pszichikumra, arra késztetik ugyanis az embert, hogy semmiféle lelki erőfeszítést ne tegyen annak a másiknak a megtartása érdekében” – írja Kollontaj.
Kollontaj a szabad szerelem sötét oldalaként viszont azt azonosítja, hogy képtelenek vagyunk szeretni, s ez a képtelenség szerinte az atomizált, individualizált világunk lényege. Ráadásul szabad időnk sincs az érzelmi élmények átélésére. „A verseny elvére épülő társadalomban, a létért folytatott elkeseredett küzdelemben, a kenyérharcban, a nyereség vagy a karrier utáni hajszában a szellemnek, az igényes és törékeny Erósznak nincsen tere” – írta 1911-ben.
Tíz évvel későbbi esszéjében az olvasható, hogy „a két nem képviselői azért keresik egymást, hogy a lelki és fizikai örömök lehetőség szerinti minél nagyobb adagját szerezzék meg a másik révén, a másik közvetítésével a maguk számára. A másik személy élményeire, azokra a lélektani folyamatokra, amelyek a másik bensőjében lejátszódnak, a szerelmi vagy házastárs egyre kevesebbet gondol.”
Ezt már Kant is kifogásolta: mint írja, a férfi szexuális vágya nem azért irányul a nő felé, mert az ember, hanem azért, mert nő. Hogy emberi lény, az a férfit nem érdekli, csak a nő neme a vágyainak tárgya – mondja Kant. Ebből arra a következtetésre jut, hogy a szexualitás annak a veszélynek teszi ki az embert, hogy az állattal válik egyenlővé. Kant szerint az ember, ha szexuális vágy tárgya, akkor csakugyan tárggyá válik, dologként kezelik, ami emberhez méltatlan. A filozófus egyetlen kiutat lát a morális problémából: a törvényes házasságot. Ebben ugyanis mindkét fél kölcsönösen tulajdonolja egymást, lemond magáról, s a másikban nyeri vissza magát, így nem bánik a másik emberrel dologként. Kant szerint tehát a szex csak a törvényes házasságban erkölcsös – saját magára nézve is kemény szavak ezek a filozófustól, aki soha nem nősült meg.
Új idők új morálja: erotikus barátságok és az anyaság szentsége
Kant konzervatív végkövetkeztetésétől meglehetősen távol áll a modernitás tipikus embere és Kollontaj is, aki éppen amellett kardoskodik, hogy a tulajdonlást meg kell szüntetni a nemek kapcsolatában. Kollontaj megoldása a morális problémára az „erotikus barátság”, amelynek pontos határai homályosak és meghatározhatatlanok. Azt egyébként Kant is vallja, hogy a nemi indíttatású szerelem kombinálódhat más típusú szeretettel, barátsággal, amelynek jellemzői így megjelenhetnek a szexuális kapcsolatban.
Kollontaj szerint a monogám kapcsolatok egymásutánja a személyes kapcsolatok alapstruktúrája – de emellett az „erotikus barátság” lehetséges formáinak egész sora létezik a nemek között. Kollontaj ideálja a monogám kapcsolatra alapozott „nagy szerelem”, s az ehhez elvezető iskolát látja az „erotikus barátságokban”. Ugyanakkor szerinte a monogám kapcsolatra alapozott „nagy szerelemnek” sem kell állandónak lennie, a monogám kapcsolatok egymásutánja a természetes. „Minél bonyolultabb az ember pszichikuma, annál inkább szükségesek a változások” – írja.
Kétség ébredhet bennünk, hogy nem tartalmaz-e fogalmi ellentmondást az olyan „nagy szerelem”, amely mégsem elég nagy ahhoz, hogy élethossziglan kitartson. S ami ennél is fontosabb, alapozhatjuk-e a társadalmainkat és különösképpen a gyermekeink nevelését ilyen végső soron átmeneti kapcsolatokra? Persze tény, hogy a modern társadalmakban tipikus a monogám kapcsolatok egymásutánisága. De valóban ezt kell-e kitűznünk ideálként?
Kollontaj ír még valami fontosat, ami az előbbiekkel szervesen összefügg, ez pedig az „anyaság szentsége”. Mint írja, „el kell ismerni az anyaság szentségét, immár nemcsak szavakban, hanem ténylegesen is. A társadalom köteles különböző elsősegélyhelyeket létrehozni annak érdekében, hogy életük leginkább felelősségteljes szakaszában a nők morális és anyagi támogatása megvalósuljon.”
Az anyaság szentsége az, amiben egészen biztos, hogy igaza van Kollontajnak. A modernitás egyik kevéssé vonzó hozadéka, hogy sok az egyedülálló anya. Akiknek aligha jelent érdemi segítséget az adókedvezmény, miután elbocsátják őket, mert például túl sokat kell otthon lenniük a beteg gyermekeikkel. Ma nem ismerik el az anyaság szentségét. Magyarországon a 2011-es népszámlálás szerint csaknem 465 ezer gyermekét egyedül nevelő anya él, és közel 72 ezer apa. Sokkal kevesebben, de nem kevesen. El kell ismerni az apaság szentségét is. Az új idők követelte új morálnak a legkevésbé vitatható elve, s legyen ez itt a végszó is: valódi közösségi támogatást kell nyújtani az egyedülálló szülőknek!
Megjegyzés: Kollontaj két idézett esszéjéből részletek magyarul itt olvashatók Szíjártó Imre fordításában: http://ketezer.hu/2005/08/az-uj-erkolcs-es-a-szerelem/
Az esszék teljes terjedelmükben, angol nyelven itt olvashatók:
https://www.marxists.org/archive/kollonta/1911/new-morality.htm
https://www.marxists.org/archive/kollonta/1921/sex-class-struggle.htm
Tetszett ez az írás?! Ha igen, kövess bennünket a Facebookon és az Instagramon!
„A tartós hullámnak ára van!” mottójú második támogatásgyűjtő kampányunkban most március 8. és április 5. között férfiak is írnak a magazinunkba, olyan felkért barátaink, ismerőseink, olyan matronálóink, akik ezzel a közreműködésükkel támogatják a dajer.hu közösségének céljait és a magazin fennmaradását!