Nevtelen terv

Juszt is nőként! A giliszta-kutató, a fizikus és a szoftverfejlesztő

A Nők a Tudományban Egyesület (NATE) évek óta megrendezi az ún. STEM szakmákat (Science, Technology, Engineering, Mathematics) népszerűsítő eseményét, vagyis amelyekhez tudományos, technológiai, mérnöktudományi vagy matematikai végzettség szükséges, és amely szakmákban sokkal kevesebb nő dolgozik, mint férfi. Az idén október elsejére meghirdetett, és az ismert okok miatt online térbe kényszerült Lányok Napja rendezvény keretében az érintett szakmákban dolgozó, már karriert befutott, tapasztalt nők mesélnek a választásukról,  hivatásuk nehézségeiről és szépségeiről,  mentorálva a pályaválasztás előtt álló középiskolás fiatalokat. A senior szakemberek három területen fogadják a lányokat: kutatóintézetekben, felsőoktatási intézményekben és az üzleti szférában. Barna Era összeállítása.

Dajer_Tamogatom

Három szakemberrel három kérdést érintettünk röviden: Miért éppen ott dolgoznak most, ahol?  Mikor érezték előnyét vagy hátrányát a pályájukon annak, hogy nők? Végül, de nem utolsó sorban,  személyesen milyen üzeneteket szeretnének átadni a hozzájuk forduló lányoknak a találkozások során?

NSI 4 1Némethné Dr. Somogyi Ildikó (37) biológus kutató-oktató, a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Karának Biológiai Intézetében adjunktus

szakterülete: a giliszták ideg-és immunrendszere

+    nőként előnyként élte/éli meg a pályán: úgy látja, a nők jobbak a multitaskingban, több feladattal párhuzamosan és magas színvonalon képesek foglalkozni. Kutatói munkája kötetlen munkaidővel jár.

–    nőként hátrányként élte/éli meg a pályán:   a szülés utáni időszakra nincs tekintettel a tudományos-oktatói pályán jellemző teljesítményértékelő rendszer, kicsi  a velük szembeni türelmi idő. S bár csak két évig volt otthon kisfiával, ezt követően jóval alacsonyabb kutatói, publikációs pontszámokat kapott, amiért nem megfelelő minősítés járt. A kutatói munkája melletti tanítási kötelezettségeknél nehezen tudják figyelembe venni a kisgyerekes szülők  esti kötelezettségeit, sajnos rendszeresen vannak estig tartó egyetemi órái is.

 

Ha valóban egy fodrásznál ismerkedünk meg, szinte látom magam, ahogy a búrát is lekapcsolom és közelebb hajolok hozzá, amikor a munkájáról kezd mesélni: „Gerinctelenek ideg- és immunrendszerét kutatom, egész konkrétan gilisztákat vizsgálok. Nálunk a giliszta a modell-állat, aminek én azért is örülök, mert mi a kísérleti állatainkat nem bántjuk, nem pusztítjuk el.  Az köztudott, hogy ha elvágom a gilisztát, újranő a vége, ami az idegrendszerének köszönhető. Az immunrendszere pedig azért érdekes nekünk, mert az immunválasz specifikus területe evolúciósan náluk jelent meg először. Vagyis őket vizsgálva az alapokhoz tudunk visszanyúlni, ez ilyen egyszerű.” Ezen a ponton mondom neki, hogy bár látom, a munkáját szenvedélyesen szereti, nagy mázlija van, hogy ő valószínűleg sosem viszi haza. Aztán elmeséli, hogy korántsem egyenes út vezette a kutatói-oktatói pályára. A középiskolában jól ment neki a biológia és a fizika, ami akkor elégnek tűnt ahhoz, hogy az orvosi egyetemen tanuljon tovább. Mivel elég érzékenynek, empatikusnak tartották mások is, gyerekorvosnak készült. Két év alatt azonban rájött, hogy az orvosi nem az ő világa.  Megcsinálta a vizsgáit, de a rettegett anatómia szigorlatot már nem tudta abszolválni. Úgy érezte, hogy akkora megfelelni vágyás buzog benne, amit az egyetem rigorózus rendszere és a kemény elvárások csak fokoznak, a szorongás pedig túlnőtt rajta. Váltott, átjelentkezését elfogadták az éppen egy utcával feljebb lévő Természettudományi Kar biológus szakára.  Jelenleg is ott dolgozik, és a sors fintora, hogy ma éppen azon a tanszéken adjunktus, ahol azokat a tárgyakat oktatják, amikből megbukott az orvosin, és szövettant tanít, ami neki akkor a legnehezebben ment. Egészen sokáig egyáltalán nem foglalkoztatta a női érvényesülés és egyenjogúság kérdése, talán mert gyerekkorában mindig fiú barátai voltak és babázás helyett is inkább legózott. Aztán egy női hallgatók támogatását mérő egyetemi pályázat koordinálása kapcsán merült el a témában, és így került kapcsolatba a NATE-val is. Alkatilag nehezen látja magát a forradalmár szerepben, de hisz benne, hogy a NATE-n és a Fiatal Kutatók Akadémiáján keresztül stratégiai szintű változásokat érhetnek el a tudományos pályákon dolgozó nők érdekeinek képviseletében.

„A Lányok Napjától én elsősorban azt remélem, hogy sikerül megmutatnunk a fiatal lányoknak, hogy mi sem vagyunk annyira csudabogarak! Ez is összeegyeztethető egy teljesen hagyományos női szereppel, ha valaki éppen arra vágyik! Lehetünk anyák, vállalhatunk családot és nem kell lemondanunk a tudományos karrierről sem!”

NemethnePethesIldikoNémetné Pethes Ildikó (48) fizikus, a Wigner Fizikai Kutatóközpont Szilárdtestfizikai és Optikai Intézetében tudományos munkatárs

szakterülete: Folyadékok és amorf anyagok szerkezetvizsgálata

+    nőként előnyként élte/éli meg a pályán:

öt gyerekes nagycsaládos anyaként nem ismer lehetetlent, sem logisztikában, szervezésben, sem kitartásban

  –    nőként hátrányként élte/éli meg a pályán:  sokszor tapasztalta, hogy már az indulásnál sok lányt lebeszélnek, mondván ezek a pályák nem lányoknak valók. A munkahelyek többsége rugalmatlan, nem alkalmazkodik a szülők ritmusához, így az anyák könnyen kieshetnek a tudományos pályákról.

 

 

„Lányból nem lesz fizikus! Mondta magabiztosan a középiskolai fizikatanárom, amikor megtudta, hogy tudományos pályára készülök. Ennek az odavetett mondatnak köszönhetem talán, hogy fizikus lettem, mert bár a csillagászat és a matematika is vonzott, én már csak juszt is meg akartam mutatni, hogy dehogynem!

Ildikó olyannyira szereti a nehéz feladatokat és a kihívásokat, hogy az egyetem harmadévében, szintén fizikusnak tanuló férjével közösen úgy döntöttek, tanulmányaik mellett belevágnak a családalapításba is. Első gyermekük után pedig nem sokkal, de még a doktori tanulmányok megkezdése előtt megérkeztek ikreik is és a gyerekekkel három évig otthon maradt. Amikor újra munkába állt, kemény időszakuk volt, Rákosligetről Csillebércre és vissza, naponta kétszer két órában szelte át a várost. Hajnalban az ő gyerekei voltak az elsők, délután pedig az utolsók az oviban. Jelenleg ötgyermekes édesanyaként dolgozik egy kis létszámú, nagyon elfogadó, empatikus munkatársi közösségben. Nem volt ez mindig így. Korábbi munkahelyén sok konfliktus adódott abból is, ha neki délután háromkor fel kellett állnia és indulni a gyerekekért, akkor, amikor a kollégák még éppen egy értekezletet kezdtek volna el.  Ennek a feszültségnek volt köszönhető, hogy amint lejárt a szerződése, azonnal megváltak tőle, sőt, úgy tűnt, talán az egykori fizikatanárnak lesz igaza, és vége szakad a tudományos karrierjének. Érdekességként emeli ki, hogy akkoriban nem a férfi témavezetője, hanem egy kolléganője igyekezett lebeszélni a fizikusi pályán maradásról, mondván „neked inkább a családdal kellene foglalkoznod!” Egy időre megint otthon maradt a gyerekekkel és közben egy családi vállalkozásba is besegített. Aztán egy véletlennek köszönhetően került a mostani munkahelyére, ahol nemcsak a férfi főnöke, de több kollégája is hozzá hasonlóan nagycsaládos. Nagyon szerencsésnek érzi magát, mert ez a helyzet tudományos területen valószínűleg egészen unikális.

„A Lányok Napjára azt üzenem a hozzánk látogatóknak, hogy merjetek álmodni, lányok! Ne riasszon el benneteket semmi és senki, ha szeretitek, amit csináltok! És a legfontosabb az, hogy maximálisan ki tudjatok bontakoztatni bármilyen képességet, ami bennetek van, ne hagyjatok semmit elkallódni!”

me   

Szabó Zsuzsanna (45) senior szoftverfejlesztő, Cloudera Budapest Office

szakterülete: nagy mennyiségű adatokat kezelő szoftverek

+ nőként előnyként éli/élte meg: részmunkaidőben, rugalmasan foglalkoztatták, mostani munkahelye különösen nagy hangsúlyt fektet a munkatársi sokszínűséghez illő rendszerszintű alkalmazkodásra.  Biztonságérzetet ad neki, hogy hiányszakmája van, kiváló anyagi lehetőségekkel. Sok férfi közt dolgoznak a női szakemberek, ami nagyban könnyítheti a pártalálását is…

–  nőként hátrányként éli/élte meg: férfi kollégákkal körülvéve, a kreatív ötletelésekben, munkamegbeszéléseken  nehezebben hallották meg  a véleményét, ezért sokkal erőteljesebben, asszertívebben kellett kommunikálnia, mint a férfiaknak.

 

 

 

10 éves korától az egyetem első évéig Moszkvában élt családjával és ott kezdte programozó tanulmányait is a Lomonoszov Egyetemen. Ahogy ő fogalmaz, a villamosmérnök papa és a programozó báty mellett nem annyira beleszeretett a programozásba, mint inkább beleszületett.  Hozzátette, hogy a szakirodalom és a statisztikai adatok  is igazolják ezt a jelenséget, vagyis hogy a technológiai területen dolgozó nagyon kevés nő többsége is szüleitől „örökölte” az érdeklődését. Moszkva után, másodéven átjelentkezett az ELTE programozó matematikus szakára.  Hosszú ideig kémiai szoftverekkel foglalkozott, első munkahelye is egy ezen a területen működő cégnél volt, de 17 év után már mást is ki szeretett volna próbálni. Jelenlegi cégénél néhány hónapja dolgozik csak, tapasztalatai korábbi munkahelyére vonatkoznak. Négy gyereke van és attól eltekintve, hogy a szülések után átmenetileg romantikus elképzelései voltak arról, hogy talán inkább szülésznőnek kellene állnia, ma úgy érzi, nagyon a helyén van, imádja a munkáját. A gyerekek mellől könnyen vissza tudott térni a munkakerőpiacra, amiben nagy segítség volt számára a részmunkaidős lehetőség, előbb négy órás állása lett, majd öt, és így tért vissza fokozatosan a hagyományos nyolc órás munkarendbe, köszönhetően a cégtulajdonos rugalmasságának. Ezzel együtt sokáig küzdött azzal, hogy egy munkahelyi kreatív csapatban mintha nehezebben hallották volna meg az ő véleményét, ötleteit. Akkoriban kapott is olyan visszajelzést, hogy legyen kicsit karakánabb, bátrabb, asszertívebb. Később meg azért kapott a fejére, hogy már túlságosan is erősen képviseli a véleményét, fogjon kicsit vissza. Ebben a változásban, fejlődésben egyébként a cégtől praktikus segítséget is kapott, coach támogatását vehette igénybe.  Történetének pikantériája – ami azonban szerencsés eredményt hozott –  hogy az egyik csapat coach-a éppen a saját férje volt.

 „A Lányok Napján mentorként szívesen elmesélem majd azt is a lányoknak, hogy a nálunk dolgozó sok programozó férfi egy színes csapat és nem egy homogén massza! Vannak köztük, akik túráznak, mások tangózni tanulnak, világot járnak, tehát nem igaz az, hogy a programozók mind kockafejű geek-ek!”

 

Az október elsejei Lányok Napja online eseményre ezen a linken várják még a középiskolás lányok jelentkezését.

nate logo

 

A Nők a Tudományban Egyesület a dajer.hu együttműködő partnere, cikkünk e partnerség keretében született.

 

 

Tetszett Önnek ez az írás?! Ha igen kövessen bennünket a facebookon és az instagramon!

Dajer_Tamogatom