Orrt mi csináltunk neki. A Gyalog galopptól a Praxis Criminalisig.

A nők világnapja kapcsán sem megkerülhető, hogy a nők és hatalom, a nők és ítélkezés viszonyáról gondolkodjunk.

Faust még férfiként kötött szövetséget az ördöggel, a koraújkori boszorkányok – a perek szerint – már nőként; ők már nemcsak lelküket, hanem testüket is az ördögnek ajánlották a szerződésért cserébe. Nincs egyféle magyarázat a jelenségre, soktényezős játszma, de a történetnek fontos eleme a hatalom „játéka”, amelyben a koraújkorban a nők általában alulmaradtak. De saját tapasztalataink és a kövezetlen hétköznapi valóság nem kikapcsolható a gondolkodásból. A kérdések fogságában – a Gyalog galopptól a Praxis Criminalisig. Frazon Zsófia írása.

Nemrég halt meg Terry Jones, a Monty Python egyik alapítója, színész és rendező. Eszembe jutott, milyen rég láttam a Gyalog galoppot. Úgyhogy újranéztem. Egyik kedvencem a boszorkányos epizód. Régebben tanításhoz is használtam, mert jól ábrázolja, ahogy eltérő gondolkodások és világok találkoznak egymással egy párbeszédben. Az egyik oldalon a kérdező, aki egy probléma feltárásában a kérdés és következtetés módszerét alkalmazza, a másikon a válaszadó, aki nem tudja, mire megy ki a játék: a furcsa kérdésekre saját világából vesz megoldási javaslatokat, aztán a két világ valahol mégiscsak összeér. A gondolkodás „tárgya” egy fiatal nő, akiről azt próbálják megállapítani: boszorkány-e, vagy sem. Az eljárást a kérdező logikája viszi előre: ő irányít, vezeti a válaszadót, így halad minden az „igazság” irányába.

A Gyalog galoppban a jelenet a szokásos, szürreális elemeket tartalmazó, könnyfakasztó „pythoneszk” szabályai szerint épül fel – modern (fekete)komédia. A szürreális, nonszensz és ironikus gesztusok ellenére azonban több társadalmi és történeti „igazság” van benne, mint azt első látásra gondolnánk. Ami a jelenetben a nonszensz, egy adott korban a „valóság” volt.

Az ördög, a nő és az inkvizíció 

A gondolat, hogy a boszorkányok nők, olyan sztereotípia, amely nemcsak a néphit és a népi vallásosság, hanem a koraújkor hivatalos boszorkányüldözésének kontextusában is erősen tartotta magát. De míg a falusi boszorkányság működéséről, elképzeléseiről, csapásmagyarázó mechanizmusairól és szereplőiről csak elbeszéléseink és elképzeléseink, addig a koraújkori boszorkányüldözésről egzakt adataink vannak – a feltárt peranyagokból.

Egyetemistaként és fiatal kutatóként éveket töltöttem koraújkori (16-18. századi) magyarországi boszorkányperek vizsgálatával. Leginkább az ördögszövetség és ennek demonológiai kontextusa érdekelt, illetve az a hatalmi kommunikáció, amit kínvallatásnak nevezünk. Perverz elfoglaltság volt, nem tagadom. A történeti/antropológiai kutatás alapját a magyarországi boszorkányperek forrásai jelentették, magyar és német nyelvű perszövegek. Az ördöggel kötött szövetség nem volt általános jelenség a magyarországi perekben, általában ott volt tetten érhető, ahol az eljárás a Praxis Criminalis – Magyarországon a boszorkányüldözés legjelentősebb kézikönyve – alapján zajlott. Az ördöggel szövetséget létesítő ember képzete azonban nem a boszorkányperek kontextusában jött létre (ehhez ld.: a Faust-hagyomány és a hivatalos valláson kívüli néphit/hiedelemrendszer, népi demonológia, egyházi demonológia), de a boszorkányüldözés hatására új kontextusba került. A boszorkányperek tortúra alatti vallatásában pedig radikálisan átalakult. A boszorkányperek ördögszövetség-képzete alapvetően különbözik minden más ördögszövetség-képzettől. A másság kulcsa az a szituáció, amelyben megjelenik: a kínvallatás. Az ördöggel szövegséget kötő „ember” szerepébe pedig általában nő került. De miért érdekes a sztoriban az ördög?

Ha a vallatók bizonyították az ördöggel kötött szövetséget, akkor a vádlottat halálra ítélték. A Praxis Criminalis ezt a következő módon fogalmazza meg: „Mivel a valódi mágia gonosztette az ördöggel kötött egyszerű, vagy bonyolult szerződés révén az embereknek a megrontására történt, vagy azokat a mágusokat, a keresztény hit megtagadása mellett magukat az ördögnek adták át, vagy azokkal testileg egyesültek – jóllehet mágikus gonosztetteikkel senkinek nem okoztak kárt – tűzhalálra kell ítélni.” (Praxis Criminalis LX. cikkely 5. §.) A paragrafus tehát három pontot vizsgál: a keresztény hit megtagadását, az ördög imádását, illetve az ördöggel folytatott szexuális viszonyt. Ezek meglétét kellett a kínvallatás során bizonyítani. (Kínvallatás nélküli beismerő vallomásról nem tudunk.)

Az ördöggel folytatott szexuális viszony képzete kirajzolja a gender szerepeket: az ördög férfi, a boszorkány nő. A szexuális kapcsolat leginkább az üldözések kontextusában vált tényezővé – mégha hatása a falusi boszorkányság működésében sem elhanyagolható. De mondhatjuk-e erre azt, hogy az egyház nőellenességével és férfiuralmának bizonyítékával van dolgunk? A válasz lényegesen bonyolultabb, mint első látásra gondolnánk, viszont  mégiscsak mutat egy meglévő és szívós elképzelést.

A nonszensz és a valóság

Kérdező: Honnan tudjátok, hogy boszorkány?

Fiatal nő: Nem vagyok boszorkány.

Tömeg: Hát pont olyan.

Fiatal nő: Nem vagyok boszorkány.

Kérdező: Pedig úgy vagy öltözve.

Fiatal nő: Ők öltöztettek fel boszorkánynak.

Tömeg: Hazudik.

Fiatal nő: Az orrom sem az enyém, ez egy műorr (mutatja).

Kérdező: (vizsgálja) Hm. Nos?

Tömeg: Orrt mi csináltunk neki.

Kérdező: Hát még mit?

Tömeg: Hát kalapot is. De attól még boszorkány.

Kérdező: Ti öltöztettétek fel?

Tömeg: Nem. Nem. (szünet) De. De. Részben. De van neki szemölcse.

Ez a Gyalog galopp boszorkányos részének felvezető jelenete. Majd jönnek a „hivatalos” keresztkérdések, végül a próba, a csaj lebukik – mert könnyebb, mint egy kacsa, tehát fent marad a vízen, tehát boszorkány. Csavaros logika. A koraújkori boszorkányperekben nem lehetett ilyen könnyen megúszni. A fizikai erőszak pedig alapvetően alakította a vádlott vallomását.

Pócs Éva néprajzkutató professzorasszony még 1998-ban írt egy szöveget arról, hogy miért lehetnek nők a boszorkányok. A szöveg egy pontján visszanyúl a középkor nőképéhez: amelyben elfogadott nézet volt, hogy a nőknek kisebb a bűn elleni ellenállóképessége, jobban jellemzi őket a hitbeli gyengeség. Ennek a gyengeségnek a szexualitással és a kísértéssel való kapcsolata már Aquinói Szent Tamásnál is megjelenik szöveg szinten. Ha ebben a kontextusban helyezzük el a Sátán/ördög kísértését, akkor már a felületes tekintet számára is látható, ahogy a különféle irányokból közelítő képzetek erősítik egymást. A kérdés az, hogy ebből miként vált a koraújkorra bűntetőügyi igazság, és miként lehetséges az, hogy a Magyarországon boszorkányság miatt perbe fogott vádlottak esetében 85-90% a nők aránya?

Nos, igen, ez egy nagyon hosszú történet: benne van az antik és a középkori varázslónők negatív (vagy legalábbis ellentmondásos) megítélése, a gyógyítással és varázslással kapcsolatos félelmek és bizonytalanságok, a lokális hiedelemrendszerek boszorkányelképzelése, a demonológia írott szövegei ugyanúgy, mint a női bűnök és a bűnbeesés (lehetőségének) hétköznapi elképzelése. Az egymás erősítő rétegzett képzetek időben is szívósan voltak jelen, a boszorkányperek kontextusában pedig jogi státuszt nyertek. Ezek a jellemzők azonban már sokkal kevésbé szóltak a hétköznapi valóságról, mint egy képzetrendszer működéséről.

Mindez könnyen csábít minket egy olyan olvasat létrehozására, amelyben a boszorkányüldözést egyben nőüldözésnek is tekintsük, vagy hogy a patriarchális társadalom koraújkori nőellenességére utaljunk. Az is belátható, hogy ezek mindegyikében van igazság, ennek ellenére szeretnék amellett érvelni, hogy mindezt merjük komplexebben, időben és térben változó jelenségként tekinteni. És vegyük észre például a közvetlen társadalmi közeg – a lokális tér, a család, a rokoni kapcsolatok és konfliktusok – szerepét ezekben a jelenségekben: hogy gyakran nem kellett művelt demonológusnak lenni ahhoz, hogy vádat és ítéletet fogalmazzunk meg valakivel kapcsolatban. És mindez nem tűnt el a koraújkorral.

A Gyalog galopp boszorkányos jelenete újra eszembe juttatta ezt a fontos tanulságot, miszerint: a széles gondolati mezőre fűzött magyarázati elvek elengedhetetlenek, de ezek nem takarhatják ki a közvetlen, a hétköznapi, a saját tapasztalati világot. A saját felelősséget az ítélkezésben. Mert orrt mi csinálunk neki.

A szerző előző írásai

Az év szava: Isobue
Wave Lady