20220515 232414

Tarot: a megfogyatkozó hold sötétjéből felbukkanó tündökletes flamingó

Kolozsvári szerzőnk,  Moscu Katalin – aki már az év elején megígérte nekünk, hogy idén sem maradunk Tarot útmutatásai nélkül –  ezt írta nekünk, mikor elküldte írását: nyugodtan változtassatok a címen! Eszünk ágában sincs, miért is tennénk? Főleg, amikor a mai vérhold drámai fordulatokat, konfliktusokat, veszekedéseket is hozhat és hatalmi játszmákat is ígérhet, ahogy Kati olvasta ki a kártyákból. Úgy kell nekünk most  ez a kép a rózsaszín flamingó tündökléséről, mint az Osho által is emlegetett sötét kapuk előtt állónak a bíztatás. Még akkor is, ha Te, aki ezt most olvasod ezen a hétfő reggelen, nem látsz mást, csak a heti feladatlistádat. Ilyenkor jusson eszedbe az is, hogy a flamingók egyetlen éjszaka akár 500 km-t is képesek repülni. Na, ugye!

Dajer_Tamogatom

A mai nap érdekes csillagállást hoz számunkra: vérholdat és teljes holdfogyatkozást a Skorpió jegyében. Teljes holdfogyatkozáskor a Nap, a Hold és a Föld egy vonalba kerül, a Föld a Nap és a Hold között helyezkedik el. A Holdat teljesen beborítja a Föld árnyéka, amitől vöröses árnyalatú lesz, ezért emlegetik köznyelven vörösholdnak vagy vérholdnak. Nálunk a holdfogyatkozás részleges lesz, de kellőképpen erős ahhoz, hogy a sötétben tapogatózva megtegyük az első lépéseket. Ez az év első vérholdja (a második november 8-án esedékes), ami tökéletes időpont arra, hogy a megfelelő energiákkal kellőképpen felfegyverkezve ránézzünk a legsötétebb oldalunkra is. Amivel nincs semmi baj, csak mi nem szeretünk szembesülni vele, mert nem épp azt a képet festi rólunk, amit hízelgőnek találunk mások számára. Ilyenkor hasznos feltennünk a kérdést, mi fontosabb: tetszeni vagy hitelesnek lenni?

Előfordul, hogy kicsit kaotikusnak érezzük a világot magunk körül, de én ettől nem ijedek meg. Inkább jelnek tekintem, hogy megérett az idő valamilyen változásra. A változás pedig, tudjuk, mindenki számára kényelmetlen, de legalábbis ismeretlen. Kihajt a komfortzónából, amit bizony nem szeretünk, de ne feledjük, itt tanulunk a legtöbbet magunkról. A komfortzónán kívül pedig néha olyan sötétben rejtőző kapuk, lehetőségek nyílnak meg, melyek új mederbe terelhetik az életünket.

Én úgy vagyok ezekkel az időszakokkal, hogy félek tőlük, ugyanakkor rettenetesen várom az újat. Kíváncsiságom többnyire felülírja a rettegést. Bátorságra és önbizalomra, néha mások biztatására van szükségem, de nem teketóriázom sokáig. Ez a vérhold is ilyen drámai fordulatokat hozhat, konfliktusokat, veszekedéseket, hatalmi játszmákat – erre a Skorpió jól rá is erősít. De a Plutó, a Mars és Neptunusz szelídebb energiákkal ellensúlyozzák a következő két hetet, és ne feledkezzünk meg a Nap–Föld–Hold tengelyről sem, mely kiegyenlítést ígér. Megérett az idő arra, hogy – akárcsak a skorpió a kinőtt páncélját – levetkőzzük haszontalan és felszínes rétegeinket, helyükbe pedig magunkra öltsük hitelesebb énünket.

Erre a vetkőzős jelenetre húztam két aláfestő kártyát az ÉRETTSÉG és a FLAMINGÓ képével.

20220515 232653

Majdnem elnevettem magam, amikor elolvastam Osho magyarázatát az érettségre, mert ő is holmi sötét kapukat emleget: „Ha eljutsz odáig, hogy a meditáció (vagyis az önmagaddal való egyensúlyba kerülés) minden éjedet beragyogja fényével, még a halál sem a pusztulást jelenti majd számodra, hanem kaput az isteni természetre. Amikor szívedben kigyúl e fény, a halál maga is kapuvá változik, amelyen át beléphetsz az egyetemes szellem birodalmába, eggyé válhatsz az óceánnal. És ha az óceánnal való eggyé válás élményét nem tapasztalod meg, életed hiábavaló volt.” Arról nem is beszélve, hogy a kártyán látható képen az almák épp az éj sötét leple alatt érnek be, és valahol a háttérben kikandikál a lombok mögül egy eltakart hold vékony sarlója.

Persze nem kell ezt ennyire drámaian és szó szerint értelmezni. Minden változást lelkünk halálos fenyegetésként él meg, hiszen komfortzónánkon kívül semmiről nem tudjuk, hogy halálos-e vagy sem, így bölcsebb minden változásra drámaian tekintenünk. S amikor elmúlik a dráma, akkor kezdjük látni, hogy igazából nem is értjük, mitől féltünk, hiszen ezerszer jobb nekünk új bőrünkben, mint a régiben volt! Nem is értjük, miért halogatjuk a sötét kapuk döngetését. Nyilván szeretnénk tudni, hogy melyik a legalkalmasabb pillanat erre, amire Osho azt válaszolja, hogy mindig a jelen. Vagyis pontosan az, amelyiken bekopogunk, vagy elkezdünk vetkőzni, vagy ott állunk pőrén és a legkevésbé torzító tükörben nézegetjük magunkat, esetleg amikor új, rózsaszín tollruhánkban ékeskedünk. „Nem létezik olyasmi, hogy alkalmatlan idő.” Ugyanúgy, ahogy az isteni lét sem szép vagy csúnya, tetszetős vagy taszító, hanem minden benne van: a sötétség és a fény, a hiány és a teljesség, a szigor és a szelídség, a fekete és a rikító rózsaszín. Igazából ezekre az ellentétekre is csak nekünk, embereknek van szükségünk, mert a teljességet képtelenek vagyunk másképp értelmezni, a mindenség érzékelésére még kevesen értünk meg. A mindenségben pedig ott van árnyoldalunk is, amit nem szívesen fényezünk, de attól még ott van. A vérhold pedig megláttatja velünk, ha megértünk rá. Ez a lap jelzi, hogy „immár kész vagy megosztani benső kincseidet, lényed nektárját. Ehhez mindössze annyit kell tenned, hogy elengeded magad az adott élethelyzetben, és szabad folyást engedsz az eseményeknek. Önmagad e megosztása, alkotóerőd megnyilvánulása számos területen végbemehet: munkádban, kapcsolataidban, mindennapi életedben. Részedről semmiféle különleges előkészület vagy erőfeszítés nem szükségeltetik hozzá. Egyszerűen eljött az alkalmas idő.”

Ez így szinte kerek lezárás, de hogy jön ide a rózsaszín flamingó? Mire tanít bennünket, mely tulajdonságai segítenek át bennünket ezen az önmagunkhoz vezető beérési folyamaton? Először is, a hagyományos tarot-ban ez a kártya a kelyhek királya, a víz elem férfi oldala, aki a transzcendens tapasztalatokhoz, az intuitív teremtő megnyilvánulásokhoz való egyértelmű hozzáférést jelképezi. Ő az, aki teljes pompájában és hatalmának maradéktalan tudatában vállalja be saját vonzerejét és szenvedélyét, meri használni varázslói képességeit.

Sötét oldalunk leginkább rejtegetett szenvedélyeinkkel függ össze. A flamingó arra tanít, hogy ennek a szenvedélynek nem kell föltétlenül emészthetőnek, visszafogottnak lennie. Vagyis ha nem az, akkor sem kell rejtegetnünk. Érdemes használnunk érzelmi energiáinkat arra, hogy eljussunk a gyönyör világon túli magaslataihoz, ahhoz, amit csak álmainkban éltünk meg eddig. A sötét kapukon túl az élet lehetőségekkel teli óceánja hullámzik. Rajtunk múlik, mit halászunk ki belőle, mit hozunk felszínre, mit mutatunk meg, miben teljesedünk ki. A flamingó rikító rózsaszínre váltja be a fekete iszapból kihalászott táplálékát. Mi választjuk ki és döntjük el, miből merítünk ihletet ahhoz, hogy valami tündökletesben teljesedjünk ki. A lényeg az, hogy mi magunk “bírjuk meg” azt a tündökletes, merész csodát. Nem kell mindenkinek megbírkóznia vele, nem kell az egész világnak elfogadnia.

Készüljünk rá tudatosan, keressük rá a lehetőséget, majd merjük megragadni a pillanatot, és hagyni szárba szökkenni vágyainkat, lelkesedésünk tárgyát, örömeink forrását. Majd ráérősen élvezzük beérett zamatos gyümölcseit. Ebben a szakaszban már feladhatjuk érzelmi zűrzavarainkat és küzdelmeinket, és kevésbé viharos vizekre evezhetünk, megtalálva a lelki békét, nyugalmat és folytonosságot. Ebben az állapotban méltósággal fogadhatjuk a kihívásokat, így elegendő erőnk lesz ahhoz, hogy könnyedén billenjünk át rajtuk. Ezért a rózsaszín gyönyörért megéri sötét kapukat döngetni, nem gondoljátok?

 

Tetszett ez az írás?!
Ha igen, kövess bennünket a Facebookon és az Instagramon!

 

Dajer_Tamogatom