tumblr c55651c74a99afc192658e239f6da5d6 3f646a05 500

Keresd a nőt! – hiánypótló online kiállítások

Ha szombat és hideg, akkor múzeum! Nem is egy: Berényi Marianna a világ múzeumainak sokféle aktuális, női tematikájú online kiállítását mutatja be a Dajer olvasóinak egyetlen cikkben. Rakjátok le nyugodtan a nagykabátot, prémgallért a ruhatárban, induljatok el a napsütötte üvegfolyosón, és bármerre fordultok, bármelyik terembe, épületbe tértek is be, nem fogtok unatkozni. Csak keressétek a nőt: a történelemben, a művészetben, a tudományban, az aktivizmusban, a feminizmusban, a szürrealizmusban, az archívumban, a régészetben, a középkorban, Berlinben, Angers-ban, Párizsban, Zürichben, Washingtonban, Londonban és Budapesten. Szerzőnk a Magyar Nemzeti Múzeum főosztályvezetője, kutatásai során a múzeumok online tereit és azok használatát vizsgálja. Mi pedig örülünk, hogy ilyeneket kutat, és hogy a szerzőnk.

 

„Amikor egy lány kinyit egy könyvet, amelyben nők nélküli történelmet olvas,
azt tanulja meg, hogy kevesebbet ér.”
Myra Pollack Sadker
professzor, író, kutató és aktivista

Bárhol is járunk a világban, kisebb vagy nagyobb múzeumokban, az emberiség történetének ilyen-olyan szeletét bemutató kiállítások bizonyos tekintetben rendkívüli módon hasonlítanak egymásra. A tárlatokon végighaladva úgy tűnik, a régi korok társadalmaiban szinte csak férfiak éltek. A bemutatott tárgyak, történetek alapján olyan benyomásunk lehet, mintha hajdan a nők aránya 10 százalék alatt lett volna, és az a kevés is csak azért jött volna a világra, hogy egy férfit megszüljön, egy férfit helyettesítsen, egy férfit elcsábítson és befolyásoljon, egy férfit megihlessen, egy férfinak tetsszen, egy férfit kényeztessen, egy férfihez hozzámenjen, vagy esetleg férfiként álljon helyt valamilyen férfias helyzetben. Saját jogon, „nőies” eredménnyel csak kevesen kerülhettek be a nagy nemzeti panteonokba. Igaz, a 20. század végén elindult egy lassú változás, a múzeumi világ számára mégis nehézséget jelent, hogy a gyűjteményekből hiányoznak azok a tárgyak, dokumentumok, amelyek a nők mindennapi életének, gondolatainak, érzéseinek a lenyomatait őrizték volna meg. Ettől függetlenül egyre több múzeum vállalkozik arra, hogy a női történeteket is elmesélje. Ha az állandó kiállítások mozdulatlanságába nem is tudnak mindig beavatkozni, az online és virtuális tartalmaikban már szinte egyenjogúsítják a nőket.

 

Ami sokaknak nagyon hiányzik: nőtörténeti múzeum az USA-ban

Washingtonban a Smithonian Intézet különböző múzeumaiban rendkívül szerteágazó képet kapunk az emberiség történetéről. Többek között külön múzeum foglalkozik az amerikai nemzet, az afroamerikaiak, az indiánok történetével, a természettudományokkal, az űrhajózással, az egyes művészeti ágakkal. Ebben a komplex kulturális univerzumban azonban a „mi minden van?” mellett a „mi hiányzik?” kérdés is izgalmas problémákra mutat rá. 1994-ben például vizsgálóbizottság állapította meg, hogy az intézet rendszeresen megfeledkezik a latinók bemutatásáról, 2014-ben pedig külön kongresszusi bizottság tárgyalt arról, hogy a Smithonian projektjei nem fordítanak elegendő figyelmet az amerikai nők történelmi szerepére. A washingtoni Nemzeti Nőtörténeti Múzeum felépítéséről egyébként már 1996-ban elkezdtek beszélni, a szenátus többször is zöld utat adott a projektnek, de hiába tárták fel, hogy az örökségi helyszínek vagy az iskolai történelemkönyvek leckéinek töredéke reflektál a témára, a fizikai megvalósítás várat magára. 2021. február 13-án virtuális csúcstalálkozó tárja fel a nők alulreprezentáltságát a történelem- és a társadalomtudományokban, miután a Hol vannak a nők? elnevezésű jelentés megállapította, hogy a nők tapasztalatai és történetei nincsenek megfelelően integrálva az amerikai államtörténeti normákba.

87475030 1372407516275355 789526310262145024 o scaled
Unladylike2020/Facebook

A tantervekben tanított 737 történelmi személy között csak 178 női nevet találni (24%), de köztük több csupán kitalált szereplő. Érdekes, milyen kontextusban kerülnek elő ezek a karakterek: túlnyomórészt háztartási szerepkörben találkozunk velük (53%), aztán következnek a szavazati jogok (20%). Az online térben való építkezés ugyanakkor felül tud emelkedni a politikai és gazdasági megállapodások és döntések labilis világán. A National Women’s History Museum szervezete működik, szakmai és közönség programokat szervez, adományokat gyűjt, és online kiállításokat készít az intézmény weboldalán. „Ha azt akarjuk, hogy lányaink profitáljanak az »előttük álló« nők bátorságából és bölcsességéből, meg kell osztanunk a történeteiket” – mondják, és honlapjukon gazdag forrásanyag, óratervek, videók mellett jobbnál jobb virtuális kiállításokat tesznek közzé. Megismerhetjük azokat a nőket, akik kimagasló szerepet játszottak a NASA fejlesztéseiben vagy a tudományokban, de találhatunk fontos összeállításokat az afroamerikai nők mozgalmairól, női katonákról, sportolókról, politikusokról, művészekről. A feltárt témakörök egyértelműen bizonyítják, hogy a nők története épp olyan színes és sokoldalú, mint a férfiaké, csak akarat kell a bemutatásukhoz.

 

Túl a lányregényeken – Girlhood (It’s Complicated)

A lányregények, különösen, amelyek a 20. század második fele előtt keletkeztek, hajlamosak a világot rózsaszínű ködben ábrázolni, szakadékot hasítva a finom női lélek elvárt ideája és a nők mindennapokban megélt tapasztalatai között. Az Amerikai Történelem Nemzeti Múzeuma olyan offline és online kiállításokat hozott létre, amelyek szakítanak ezzel a hagyománnyal: valódi lányokat mutatnak be, akik saját korukban megkérdőjelezték az elvárásokat, felszólaltak az általuk képviselt ügyben, s ezáltal bizonyos társadalmi változások indikátorai lettek. A kiállítás szokatlan lánytörténeteket mesél el az oktatás, a testedzés, a munka, a divat vagy az életmód témája mentén. Az amerikai nők választójogának évfordulója alkalmából készült tárlaton számos olyan kevésbé közismert tény derül ki, amely új árnyalatokkal gazdagítja a nők történetét. Ilyen meglepő információ például, hogy az 1800-as évek Amerikájában több lány tanult földrajzot, kémiát, biológiát és fizikát, mint fiú. Ezeket a tárgyakat akkortájt azért találták lányoknak valónak, mert úgy vélték, ha a természetet jobban megismerik, Istenhez is közelebb kerülnek. A természettudomány csak az 1900-as években vált „fiús” témává, amikor egyre több munkahely vált elérhetővé ezen a területen. A kiállítás megtekinthető itt: https://americanhistory.si.edu/girlhood

125904860 10159355771962518 2193208396091216449 o scaled
National Museum of American History/Facebook

 

Nőművészet az online térben

A Guerilla Girls az 1980-as évek közepe óta reagál különböző akciókkal a világ diszkriminatív, szexista, rasszista megnyilvánulásaira. Tevékenységük kiindulópontja azonban a művészet területe volt, ma már múzeumi kiállítások értékes tárgyai azok a plakátok, installációk, amelyekkel a nők művészeti kánonokban érzékelhető hiányára irányították a figyelmet. Híres 1989-es plakátjukat, amelyben azzal szembesítik a látogatókat és a kurátorokat, hogy a nőknek meztelennek kell lenniük, hogy bejussanak a Met. Múzeumba, most a Tate Gallery online gyűjteményében is megnézhetjük azokkal a tárgyakkal együtt, amelyek a múzeum offline kiállításában a feminizmus és a média kapcsolatával foglalkoznak.

P78793 10 scaled
Do Women Have To Be Naked To Get Into the Met. Museum? 1989 Guerrilla Girls null Purchased 2003 http://www.tate.org.uk/art/work/P78793

Ugyancsak érdemes végiglapozni az amerikai Feminista Intézet Google Arts galériáját. Mivel a feminizmus műveihez nem könnyű hozzáférni, nemzetközi kontextusban áttekinteni, összehasonlítani, elemezni őket, az interdiszciplináris igénnyel létrejött digitális archívum 11 története új felfedezéseket tartogathat mindenki számára Cindy Sherman virtuális kiállításától a lázadó Judith Bernstein műterméig. És ha nemcsak a kortárs művészet érdekel bennünket, érdemes az AWA (Advancing Women Artists Foundation) nevet viselő amerikai civil szervezet honlapját is átböngészni, hogy olyan régen élt női művészekkel is megismerkedjünk, akiknek nemcsak a nevét felejtette el a világ, hanem a nem megfelelő őrzés következtében alkotásaik is károkat szenvedtek. Jane Fortune 2009-ben indította el alapítványát, hogy a múzeumi raktárakba és a templomok eldugott sekrestyéibe rejtett női alkotásokat kiszabadítsák, restaurálják, és ezzel együtt a művészettörténet fehér foltjaira felhívják a figyelmet. Megismerhetjük a firenzei művészethez kötődő Plautilla Nelli nővér (1524–1588), a firenzei művészeti akadémia első női tagja, Artemisia Gentileschi (1593–1654), Elisabeth Chaplin festő (1890–1982) vagy Adriana Pincherle (1905–1996) életművének feltárását. A 16. századtól mutat be alkotásokat az a washingtoni National Museum of Women in the Arts (NMWA), amely a világ egyetlen olyan nagy múzeuma, amely kizárólag női alkotók – képzőművészek, előadóművészek, írók, költők stb. – munkásságára koncentrál, 1987-es alapítása óta mintegy 4500 darabos gyűjteményt felmutatva. Honlapjukról kiindulva bejárhatók az online gyűjteményeik, művészprofiljaik, Google Arts projektjeik és közösségi oldalaik tartalmai.

21200582 10155597856092999 359003065456122938 o scaled
National Museum of Women in the Arts / Visitor with Deborah Paauwe, “Tender Locks” (2004)

Német vizekre evezve pedig Fantastische Frauen címmel a szürrealizmus női képviselőinek alkotásait, kapcsolati hálóját fedezhetjük fel digitálisan a frankfurti Schirn Kunsthalle online tereiben. 11 ország 34 művészének alkotásai mentén ismerhetjük fel, hogyan járultak hozzá a nők a szürrealizmus nyelvezetének megteremtéséhez, miként találkoztak az 1920-as évek Párizsában, milyen kiáltványokat fogalmaztak meg, hányféle folyóiratot jelentettek meg. A nemek közötti kapcsolat, a nőiség polgári felfogása, az ezzel szembeni lázadás, a női identitás kontinenseken átívelő sokfélesége bontakozik ki ebben az online anyagban Frida Kahlótól Louise Bourgeois-ig, sajnos a magyar Ország Liliről vagy Anna Margitról méltatlanul elfeledkezve.

 

Nőnek való vidék – a történelem megtalált lapjai

Mennyivel demokratikusabbak forrásként a régi korok temetői, mint a középkori írott források vagy a múzeumi gyűjtemények? Mit árulnak el a leletek a nők hétköznapjairól és ünnepeiről? Hogyan látják a régészek a nők történetét? A Magyar Nemzeti Múzeum régészei – Hajnal Zsuzsa (Népvándorlás kori Gyűjtemény), Gergely Katalin (Zalavár Gyűjtemény) és Soós Rita (Honfoglalás kori Gyűjtemény) először tárlatvezetés-sorozatba kezdtek, hogy a hiányzó női történetet beemeljék az állandó régészeti kiállításba. 2021. február 15-től pedig online kiállítást indítanak, hogy a népszerű régészeti korszakokról alkotott elképzeléseket tegyék teljessé, látványos képekkel, 3D modellekkel, valamint hogy az ezekhez tartozó szövegek segítségével a látogatók betekintést nyerhessenek a tárgyak mögött húzódó személyes történetekbe is.

A kora középkor időszakában, amikor a Kárpát-medencében különböző eredetű és kultúrájú népek váltották egymást, a krónikások csak a férfiak világáról, a háborúskodásról emlékeztek meg, nők csak királynőként vagy szentként kerülhettek fel a pergamenlapokra, a hétköznapi lányok és asszonyok láthatatlanok maradtak. Régészetileg azonban sokszor a női sírok látványosabbak, gazdagabbak, mint a férfiaké, miközben az sem megkérdőjelezhető, hogy a korszak asszonyai is jelentős szerepet játszottak a történésekben, még akkor is, ha nem tudunk sokat elképzeléseikről, mindennapi szempontjaikról, személyes kapcsolataikról, intrikáikról és küzdelmeikről. Az ásatásokon napvilágot látott tárgyak segítségével viszont bemutathatóvá válnak használati tárgyaik, viseletük, sőt a közösségeikben betöltött kiemelkedő szerepük is. A hamarosan nyíló, Nőnek való vidék című online kiállítás a hunok (4. század vége – 5. század közepe), a germánok (5. század közepe – 6. század közepe), az avarok (6. század közepe – 9. század eleje), a Karoling-kor (9. század), a honfoglalás kora (10. század) metszetében tárja fel a reprezentáció, a viselet, a mindennapok, a hiedelemvilág női vetületét. A kiállítás itt lesz látható: https://mnm.hu/hu/kiallitasok/virtualis

A történelem hiányzó női lapjait máshol is előkereste az online múzeumi világ. Zürichben a Nemzeti Múzeum honlapján Apácák. Erős nők a középkorban címmel virtuális túrán járhatjuk be a járvány miatt bezárt történeti kiállítást. A tárlaton egyértelművé válik, hogy a kolostor falai közötti nem aszketikus nők éltek, hanem olyan különleges emberek, akik az egyháznak köszönhetően vehettek részt a felsőoktatásban vagy kerülhettek ki a korszak rugalmatlan társadalmi hierarchiájából.

Clipboard01 scaled

 

De nemcsak a középkori történetírók feledkeztek meg női kortársaiktól, elég a 19-20. század időszakába visszarepülnünk. Sorra nyílnak meg azok az online tárlatok, ahol a múzeumok legalább a virtuális térben egyenjogúsítják kutatási területük asszonyait. A berlini Stadtmuseum 20 életrajzot és 400 tárgyat mutat be Berlin – a nők városa című kiállításán, hogy felfedje: miként járult hozzá a másik nem a város sikeréhez, legyen szó politikáról, üzletről, kreativitásról, innovációról. A francia Musea 2004 óta készít az Angers-i Egyetemen belül virtuális kiállításokat a nemek és a nők történetéről. A legutóbbi anyaguk azokkal az indokínai gyerekekkel foglalkozik, akik európai telepes vagy tisztségviselő apáktól és helyi anyáktól születtek. A dekolonizáció idején az 1940-es és az 1960-as években 5 ezer eurázsiai gyereket küldtek asszimilációs céllal Franciaországba édesanyjuk nélkül, közöttük 2 ezer lányt. A most bemutatott fotókra és oral historyra épülő anyag első sorban az anyától való elszakadás traumáját járja körül.

stadt der frauen ephraim palais scaled
Leuchtreklame für „Berlin – Stadt der Frauen“ am Ephraim-Palais © Stadtmuseum Berlin | Foto: Christian Kielmann

Annak ellenére, hogy az elmúlt egy év beszűkítette személyes életterünket és lehetőségeinket, a kulturális intézmények és közönségük megtanulták az internet világát strukturáltan, céltudatosan használni. Januárban 1000 fő töltött ki egy olyan kérdőívet, amely a múzeumok online programjainak felhasználóit vizsgálta. Nem meglepő módon a válaszadók csaknem 70 százaléka nő volt. Bízzunk benne, ha ők megnyitnak egy honlapot, onnan már egyre kevésbé hiányoznak női elődeik, példaképeik, és rajtuk keresztül is felfedezhetik saját értékeiket, értékességüket.

 

Írd meg, oszd meg, ha te is találtál olyan online kiállítást, amely gazdagítja a nők történetét!

info@dajer.hu

 

 

Tetszett ez az írás?! Ha igen kövess bennünket a Facebookon, Instagramon, podcast csatornánkon és a Youtube csatornánkon!

Berényi Mariann írásai a Dajer magazinban:

A folyami rákok a magányról énekelnek – a biológus bestsellere

A kiszabaduló női test drámája

Mariann feleselő hősei