fortepan 53236

Egy pillanatba sűrített korszak a csillaghegyi strandon (1930): a kép közepén álló fehér ruhás férfi mellett bebugyolált nő, fürdőruhás strandolók, a fogyasztói kultúráról beszélő hirdetőtáblák. Forrás: Fortepan/Romák Éva

A kiszabaduló női test drámája

A világ egyre több országában tesznek kísérletet arra, hogy szabályozzák a média és a divat által közvetített testképet. Annak ellenére, hogy a női test sokféleségét, a szépség diverzitását hangsúlyozó kampányok sikeresek, kevés bizonyítékunk van arra, hogy változna a globális szépségideál. Továbbra is többségében a fehér, de mindig a karcsú, fiatal nők képe tartja fogva a tekinteteket és a vágyakat. Miért ilyen makacs ez a fajta testkép? Miben gyökerezik a vékony, fogyókúrázó, a nem kívánatos domborulatokat és ráncokat kordában tartó nő alakja? Czingel Szilvia néprajzkutató-kultúrantropológus „A női test alakváltozatai 1880–1945” című könyve a modern női test kialakulásának időszakába repít vissza bennünket, hogy feltárja, honnan erednek a mai nők ezen a téren tapasztalt frusztrációi. A kötetről Berényi Mariann írt a Dajernek, a melltartó nélküli világnap alkalmából.

1929. január: 60 kg – 1932. április: 54 kg – 1932. augusztus: 52-53 kg – 1939. május: 51,5 kg. 10 év alatt 8 és fél kg. Egy évtized alatt ennyivel csökkentették egy 160 cm magas nő ideális testsúlyát a korszak meghatározó francia divatmagazinjai. Az eszményi női test fogyókúrájának üteme beszédes, és nem csupán a zsírszövetek száműzését jelenti – bonyolult, a mindennapi élet egészét befolyásoló folyamat áll mögötte. Czingel Szilvia többéves kutatással összegyűjtött történetei olyanok, mint egy kirakósjáték elemei, amelyekből kirajzolódik a modern nőideál csöppet sem idealisztikus keletkezése. A könyv lapjain a világ különböző pontjain élő hírességek és hétköznapi asszonyok sorsa bomlik ki, feltárva, milyen elvárások és kihívások határozták meg, mit jelentett és mit nem jelenthetett egy adott pillanatban az egyén számára saját nőiessége, női teste.

Dajer_Tamogatom

fortepan 71031 scaled
Az 1920-as években Budapesten utcai mérlegen is lehetett ellenőrizni, hogy a testsúly megfelel-e az elvártnak. Forrás: Fortepan/Lissák Tivadar

A történetfolyamot két királynői sors keretezi. A szerző Sisivel, azaz Erzsébet királynéval indít, aki a 19. század második felének fűzőbe szorított, hosszú hajú szépségideáljaként – az akkor még távoli jövőt megidézve – önsanyargatóan fogyókúrázott, sportolt. És a rövid hajú Simon Böskéről szóló esettanulmánnyal zár, akit 1929-ben elsőként választottak Miss Hungáriává, majd első magyarként Miss Európává. Kettejük fénykora között nemcsak egy jó fél évszázad telt el, de ezalatt radikálisan meg is változott a női testről alkotott felfogás, a nők mozgástere és társadalomban betöltött szerepe. Míg Sisi már azzal is botrányt váltott ki, hogy a Burgba fürdőszobát építtetett, a keszthelyi származású Simon Böske fürdőruhában vonult végig a francia kifutón. S ha a konzervatívabbak meg is szólták, kedve szerint púderezhette, rúzsozhatta magát, sőt azzal is megpróbálkozhatott volna, hogy a jazzkorszak divatját követve vörösre festi a körmeit. Simon Böskének sokkal nagyobb problémát jelentett a politikával átszőtt testkép megjelenése. Származása miatt a magyar közbeszéd hangsúlyos elemévé vált egy pillanatra: lehet-e zsidó lányból magyar szépségkirálynő?

A nagy történeti dinasztiák fenséges asszonyainak és a ’20-as, ’30-as évekbeli szépségverseny-őrület koronás szépségeinek világa között eltelt időszakban nemcsak egy iszonyatos háború alakította át Európa és az egész glóbusz politikai, társadalmi, gazdasági rendszerét, nem csupán egy gazdasági válság zavarta össze a kialakuló fogyasztói kultúrát, hanem a nők számára – különösen, ha megfelelő helyre és körülmények közé születtek – egyre több lehetőség nyílt, hogy saját sorsukról rendelkezzenek. Hosszú küzdelem után ledobhatták a fűzőt, modern fehérneműk közül választhattak, új megoldások tették higiénikusabbá a menstruáció napjait, egyre több kozmetikumot próbálhattak ki, fürdőszobájuk lehetett, sportolhattak, anyáik zsírszagú konyháját hátrahagyva a korzón vonultathatták fel legújabb ruhakreációikat, a fürdőkabinok magányából kilépve a lídón egyre kényelmesebb fürdőruhában sétálhattak, melynek hosszát egyre ritkábban ellenőrizték a rendőrök.

fortepan 62191 scaled
Strandszépségverseny. A fürdőruha és a szépségverseny alapvetően formálta át a korszak női testről alkotott elképzelését. Forrás: Fortepan/A R

A betegségek tucatjait okozó fűző elhagyása mégsem jelentett egyértelmű fellélegzést a nők számára. A nőknek és a férfiaknak egyaránt szembesülniük kellett a valódi női test megmutatkozásával. Korábban az azonos társadalmi csoportba tartozó nőket a fűző egymáshoz hasonlóvá formázta, a fűző nélküli reformruhák, majd a 20. század egyre rövidülő szoknyái, egyre többet láttatni engedő, vékony alakra tervezett ruhakölteményei nemkívánatossá tették a domborulatokat. A fűző szerepét felváltotta a fogyókúra, az edzés és a tudatos étkezés rabsága. Számtalan olyan újdonság került piacra, amely ma már természetes része mindennapi életünknek, de ebben a korban az újsághirdetések még titoktartást ígértek a megrendelőknek! A tűrt, tiltott, támogatott és vágyott lehetőségek komplikált és folyamatosan változó rendszere alakult ki, amely lakóhelytől, családi és társadalmi helyzettől függően eltérő normarendszer hatékony megismerését követelte a nőktől.

Czingel Szilvia a könyvében arra tesz kísérletet, hogy egy-egy téma kapcsán ezeket az egymás mellett párhuzamosan élő világokat és a köztük lévő kapcsolatokat ábrázolja. Azaz nem szorítkozik az arisztokrácia, a nagypolgárság és a sokszor polgárpukkasztó művészvilág történeteinek elmesélésére. Legyen szó az intimitásról, a fehérneműk viseléséről, a szabadidő eltöltéséről, minden esetben szembeállítja a forradalmi átalakulást a magyar parasztság lehetőségeivel, vélekedésével, konzervatív attitűdjével. Ráadásul a két külön dimenzióban formálódó női testképet sem zárja el egymástól: harmadik viszonyítási elemként, közvetítőként beemeli a városi cselédek történeteit, akik lassú, de biztos változást idéztek elő falujuk higiéniához, szépségápoláshoz, öltözködéshez való viszonyában.

A fűző elhagyásával, a női öltözködés radikális átalakulásával azonban nemcsak a testhez való viszony változott meg. Korábban egy nő öltözködését a társadalmi helyzete és a vagyoni lehetőségei határozták meg. Az újfajta viseletek megjelenésével a nők az identitásukat is kifejezhették öltözködésükkel. Dönthettek arról, mennyire lesznek modernek, kísérletezők vagy épp hagyománytisztelők. Testüket a változó társadalmi kódex mellett a divatipar és saját döntéseik alapján formálhatták. Szerencsés esetben.

fortepan 26060 scaled
A tenisz azon kevés sport egyike, amely a nők számára is megengedett volt – természetesen az öltözködési szabályok betartása mellett (1909). Forrás: Fortepan

Czingel Szilva képekkel is gazdagon illusztrált könyve nem a női test felszabadításának sikertörténetét mondja el. Magyar interjúalanyai, forrásai sem arról számolnak be, hogy a nőknek a testükre irányuló figyelme része lenne a saját identitáskeresésüknek. Szó sincs választható normákról, a test és az én kapcsolatának elmélyüléséről. Mások szigorú tekintetétől kísérve sajátítják el azokat a „szabályokat”, ahogyan a testükhöz viszonyulnak, különböző törvényeknek és tabuknak vetik alá magukat. A két világháború közötti példák többségében olyan unatkozó úriasszonyokat ismerhetünk meg, akiket a cselédeik mentesítenek a házimunka alól, szabadidejüket pedig saját magukra fordíthatják. Az asszonyok és a lányok öltözködnek, sportolnak, szépítkeznek, az elvárt normáknak megfelelően viselkednek, hogy a férjük dekoratív társaként fokozzák a család elismertségét, vagy egy megfelelő férfi igájába hajtsák testüket. Simon Böske, az első magyar szépségkirálynő, aki előtt nemzetközi siker állhatott volna, így fogalmazott: „Férjhez akarok menni egy csinos, intelligens, vagyonos fiúhoz úgy, amint az kedvenc regényeimben szokott történni.”  Számára testének szépsége olyan eszköz volt, amellyel előnyös házasságra, mesebeli boldogságra számíthatott. De a háború őt sem kímélte: családját deportálták a holokauszt idején, második férjével egy csillagos házban élték túl a vészkorszakot. Jób Dániel, az egykori színházigazgató 1955-ös halála után Böske magára maradt, 1970-ben bekövetkezett haláláig mentális és idegrendszeri problémákkal küzdött.

Mi sem egyszerűbb, mint hogy a női testet beszorítsuk néhány kilogramban és centiméterben értelmezhető számjegy közé, és fűző helyett normákkal és elvárásokkal szorítsuk össze. Igaz, „A női test alakváltozatai”-nak történetei messzire nyúlnak vissza, mégis olyan világokat tárnak fel, amelyek megértése nélkül nem téphetjük le a női testeket ma sem eresztő láthatatlan fűzőt.

Czingel Szilvia: A női test alakváltozatai 1880–1945. Jaffa Kiadó, Budapest, 2020.

Czingel konyvborito

Tetszett Önnek ez az írás?! Ha igen kövessen bennünket a facebookon, youtube-on  és az instagramon!

Dajer_Tamogatom