Osho meglassudas

Tarot: ma, december 1. Fogjunk vissza!

Emlékeztek még arra, hogy a havi rendszerességűnek ígért tarot-kártya olvasásunk első darabjában Moscu Katalin azzal bátorított minket, hogy bármire lehet kártyát húzni? Évre, hónapra, napra,  eseményre, Covidra, kapcsolatra, szerelmi viszonyra, anyagi helyzetre vagy bármilyen tetszőleges dologra. Vagyis húzhatunk az előttünk álló decemberre, sőt, az ünnepekre is! És ami jó ebben a játékban még, az az, hogy nincs kész megfejtés, mindannyian a magunk kódfejtői lehetünk. Próbáljátok utánunk!

Dajer_Tamogatom

Úgy esett, hogy a decemberi hónap tarot-kártyáját november utolsó napján, teliholdkor és részleges holdfogyatkozásban húztam, vagyis amikor a Nyilasban álló Nap visszakacsintott a Föld vállán keresztül az Ikrekben kiteljesedő Holdra. A megfogyatkozott Hold duplán nyom a latban: nem elég, hogy minden megérzésünk a megszokottnál élesebben tör felszínre, most még az árnyékos oldalt is alaposan szemügyre vehetjük. Az Ikrek miatt pedig kapunk mindent: hideget-meleget, kellemest-kellemetlent, magas és alacsony labdákat.

Úgyhogy mély levegőt vettem, és csak annyit kértem, jöjjön valami egyszerű, érthető, hétköznapi, amin a konyhában is eltűnődhetek. Majd bekúszott a képbe Osho Szivárvány Lovagja, a teknősbéka-páncélba bújtatott

MEGLASSÚDÁS…

meglassudas

Felnevettem, mert két nappal előtte, egy másik tarot-pakliból a téli álmát alvó medvét húztam ki, vagyis mindkét kártya a lehető legközérthetőbb módon üzeni: állj le, ne foglalkozz az anyagiakkal, pihentesd a tested, elmédet kapcsold ki, és hagyd a megérzéseidet, az álmaidat, a csendes megfigyeléseidet érvényesülni.

20201201 103835

Nincs szükséged további célkitűzésekre, nem kell rohannod sehova. Szombaton megfőzted az év húslevesét, most szépen, szeretettel és kollagénnel telve ülj le a konyhaszékre, rendezd el köténykéd ráncaid, tedd öledbe a kezed, és kapcsolt be a lassító gombot. Élvezd a tétlen üldögélés pihentető gyönyörűségét. Csodáld meg a sonkaszelet szivárványba játszó színeit, a kocsonya felszínének csendes remegését, a pirítóson omlósan széthulló velő csillogását, az aranygaluskáról lepergő diószemeket. A szelíd délutáni fényben aláhull az orchidea hamvas szirma, egy árnyalattal sápadtabb lesz mamóka krizantémja, és vízcsepp gördül le a kövirózsa szirmán. Minden tökéletes még az elmúlásban is. Kár tovább törnöd és képezned magad, zoomokból ki- és beesned, mert úgy vagy jól, amilyen vagy. Békélj meg a gondolattal, hogy tökéletes teremtmény vagy akkor is, ha nem találod meg a mindenkit megörvendeztető karácsonyi ajándékot, ha nem minden sütid keto, vagy elfelejtettél tejfölt vásárolni a töltött káposztához.

December az illúziók hava: békében összejön a család, Mikulás rákacsint a huncut gyerekekre, és megsimogatja a szófogadók buksiját, Angyal (vagy Jézuska) leghőbb vágyaidat teljesíti. Hozsánna és alleluja akkordokra lejtesz egy új kezdet felé csinos teakosztümben, új hajszínnel, frissen dajeroltatva, makulátlanul manikűrözött piros körmökkel. Mindez látszat; a lényeg a csendes megnyugvás, amivel a konyhapulton felejtett kolbászt pakolod el éjfélkor a kamrába.

Mennyire a természet ellen való ez az ünnepek előtti felgyorsulás! Le kell adni a munkát, zárás van, kattognak a határidők, lejárnak a szerződések, közben ünnepre hangolódunk (hisszük is, hogy képesek vagyunk rá!), és lázasan törjük a fejünket, mi a manót kezdünk a téli vakációval, hiszen vesztegzár alatt a világ. Miközben arra vágyunk, hogy reggel kicsit tovább aludjunk, vagy délután nyugodtan szundikálhassunk, sétáljunk ráérősen az erdőben, végre maszk nélkül is mélyet szippantsunk a friss levegőből, beszélgessünk a gyerekkel, bindzseljük végig újabb kedvenc sorozatunkat, bámuljunk bele a tűzbe. Nézem ezt a matuzsálemi lényt, ahogyan minden félelem és megfelelési kényszer nélkül, a maga ütemében halad, vagy éppen ácsorog. Szemlélődik. Elégedettnek tűnik. Figyeli magát, nem akar többet, mint amennyit kényelmesen megbír.

Érezz rá a meglassúdás, az elcsitulás ízére, és nyugtázd elégedetten, hogy már régen révbe értél, otthon vagy magadban. Hogy a májas a kedvenc ételed. Hogy a reggeli tíz kilométeres futás után bitang jól esik elszívnod egy cigit. Hogy kedvenc vörösborodat a gyertyákkal kirakott, illóolajos fürdővel előkészített kádban iszod meg. Otthonra nem a haspólót veszed fel, hanem nagyid karton otthonkáját, és ráérősen olvasol vagy szudokuzol a toaletten. Beszélgetsz a barátaiddal apró semmiségekről, aktívan meditálsz mosogatás közben, dalolva stoppolod a kilyukadt zoknikat.

Van egy olyan – ismét divatba jövő – bölcsesség, miszerint úgy készülj a magaddal töltött időre, mintha a szeretődet várnád. Ne sajnáld magadtól a szépet, a finomat, a kényeztetést – de legfőképp a magadra szánt idővel bánj bőkezűen. Csak lazán, hyggésen. Az élet minden területén busásan megtérül ez a befektetés.

 

Tarot sorozatunk első darabja, a Tarot: ma, október 25. Az elmeátállítás napja itt olvasható

Dajer_Tamogatom