A szeretet és a szerelem szavakat a karácsony közeledtével sokkal többet halljuk és használjuk: jól, rosszul, üresen és tartalmasan. Ha komolyan vesszük e fogalmak értelmét és minőségét, akár új rétegekkel gazdagíthatjuk a jelentésüket. Kiss Mária Adrienn képzőművész és Kupihár Rebeka költő egymásnak felelgető felolvasásában a szeretet, a szerelem, a női identitás és tapasztalat és legfőképp ennek szabadsága a kulcs motívumok: Galgóczi Erzsébet Törvényen belül című prózáján és Kupihár Rebeka A heterók istene című líráján keresztül. Az közelmúltat és jelent összekötő párbeszédhez Frazon Zsófia írt felvezetőt, hangolódásként, holnap pedig a teljes felolvasást is meghallgathatjátok.
A Törvényen belül című hangmű a párbeszéd és a felolvasószínház határterületén mozog. A két szereplő Kiss Adrienn Mária képzőművész és Kupihár Rebeka költő, akik 2025. októberében adott elő egy közös felolvasóperformanszt a Dajer Szellemi Műhely Horváth Mihály téri terében. Ezen az estén született az ötlet, hogy a felolvasást visszahallgatható formában megismételjük.
Az élő performansz vizuális kerete Kiss Adrienn Mária Törvényen belül című műtárgyinstallációja volt. Adrienn és Rebeka, a két szereplő, a műtárgyak közvetlen szomszédságában ült, és egymásnak felelgetve olvasott. Adrienn Galgóczi Erzsébet Törvényen belül című prózájából, Rebeka pedig A heterók istene című, első megjelent verseskötetéből. Olykor-olykor felálltak és elsétáltak a teremben egy üveges válaszfalhoz, az üvegre pedig felírtak egy-egy rövid passzust vagy fogalmat az elhíresült gyermekvédelmi törvényből.
A most hallható felolvasásban ez a szál kimarad, ami viszont továbbra is egyben tartja, az a női identitás és a szabadság témái – más-más időkből és más-más perspektívából.
A címadó szöveg Galgóczi Erzsébet (1930-1989) írónő realista prózája, amelyhez Adrienn több szálon is kapcsolódik: anyai ágon ugyanis egy Győr környéki faluból származik, ami határos Galgóczi szülőhelyével, a ma már Győrhöz tartozó Ménfőcsanakkal. Adrienn és Galgóczi Erzsébet családja egykor kapcsolatban állt egymással. Ez a közelség azonban nem pusztán földrajzi, hanem hétköznapokban meglévő tapasztalat: a paraszti közösségekre jellemző matriarchális mintázat, melyek a világháborúk hatására markánsabbá vált – mint a túlélés, a csendes irányítás és a női gondoskodás. Erről Adrienn egy szövegében így ír: „Ez a struktúra az én családomban is generációkon átívelően jellemző volt. E konzervatív, katolikus értékrendet hordozó közegből kiindulva – akárcsak Galgóczi – én is egy olyan művészi útra léptem, amelyben a heteronormatív kereteken túli identitás és az örökséggel való párbeszéd meghatározó szerepet kér.”
A felolvasás terét adó két objekt az absztrakt festészet elemeire épülő alkotások: a női princípium, a térbeli szabadság és az identitás állandó változásának és átalakulásának vizsgálata. Egyszerre geometrikus és organikus, metaforikus és konkrét. Ebbe a térbe és elbeszélő közegbe lép be Kupihár Rebeka lírája, A heterók istene című verseskötetének részleteivel. Rebeka költészete az azonos nemű női kapcsolatok személyes, társadalmi és transzcendens dimenzióit jeleníti meg: a szerelem tapasztalatát, annak összetettségét. A próza és a líra, illetve Adrienn és Rebeka dialógusa nagyon erősen hozza elő azt a feszültséget, ami a nők közötti szerelem társadalmi marginalizációja és a személyes szabadság között húzódik, az összeolvasás pedig a Kádár-korszak és a mai világ tapasztalatainak mintázatát is árnyalja. Ez pedig a queer és a női tapasztalatok kortárs és kritikai újraértelmezésére is lehetőséget teremt, lehetőséget teremthet.