kiki vagott

All-focus

Van-e a tigriseknek társadalmi neme? Történetek a Tigristárból

A Tigristár a Néprajzi Múzeum kortárs jelenségekkel foglalkozó kutatásainak egy szelete, egy alulról szerveződő, közösségi gyűjtőkampány, amely online közegben zajlik több mint egy éve.  Tigriseket gyűjt és leltároz. Az eddigi tigrislelőhelyek között van múzeum, archívum, cirkusz, cukrászda, kirakat, könyvtár, piac, búcsú, utca, képtár, iskola, reptér, palota, családi archívum, nyaraló, otthoni ruhatár. A tigrisek lehetnek teljes alakú kitömöttek, vitrinlakó trófeák és könyvek, regénybeli változatok, de leginkább műtárgyak és műtárgyakon látható ábrázolások. A mai válogatás azt vizsgálja, hogy miként ruházzuk fel a tigriseket társadalmi nemi jelleggel. Lehetnek-e például arannyal hímzett, férfierőkkel felruházott lények, csattannak-e emberrel, férfival és nővel, lehetnek-e szőrtelenek, megnyalhatnak-e egy nőt, és hirdethetik-e a Prájdot. A Tigristárból válogatott és kommentált néhány csajos és pasis példát a Dajernak Frazon Zsófia etnográfus.

01a
NEM A TIGRIS 064 / Mácsai Boglárka // Néprajzi Múzeum Etnológiai Archívum: „Bálványképek a keleti (Amur-vidéki) tunguzoktól – 1908-1911-1914 évi gyűjtéseimből (Amulettek és sámán felszerelések leírása)” – részlet

 

01bNEM A TIGRIS 064 / Mácsai BoglárkaNéprajzi Múzeum Etnológiai Archívum: „Bálványképek a keleti (Amur-vidéki) tunguzoktól – 1908-1911-1914 évi gyűjtéseimből (Amulettek és sámán felszerelések leírása)” – részlet

Az egyik képen egy szárnyas, repülő tigris látható, hátán egy tigrisistennel, a másikon a tigrisistenke női változata. A megsárgult ceruzarajzok a Néprajzi Múzeum kéziratgyűjteményében találhatók, és egy 20. század eleji gyűjtés szöveges és rajzos dokumentumai. A gyűjtő Baráthosi Balogh Benedek (1870-1945), tanár és megszállott turanista, aki egy utazása alkalmával az Amur-vidéki (keleti tunguz) sámánfelszerelések szimbólumait rögzítette és próbálta megfejteni. A képeket a Néprajzi Múzeum NEM A TIGRIS / múzeumi gyűjtőkampány Facebook csoportjában publikálta Mácsai Boglárka muzeológus. De miért izgalmasak ezek a rajzok, és miként aktiválják a kérdést, hogy: van-e a tigriseknek társadalmi neme? És mi is ez a Tigristár?

 

 

 

Sex és gender

Amikor a tigrisekre nem pusztán biológiai lényként (vadállat, állatkerti állat, védett állat, kihalt alfaj) vagy művészi gesztusként (dekoratív csíkozás, divatjelenség) tekintünk, hanem ennél tágabb társadalmi és kulturális jelenségként, esetleg kritikai gondolatként vagy metaforaként, akkor nem a szaporodás, az utódok nevelése, a hímek és a nőstények megkülönböztetése a fontos. Hanem valami más. A kulturális nézőpont egyfelől átrendezi a mintázatot: nem a tigriscsíkokokat, hanem a női és férfi karakterhez kapcsolt jellemzőket és tulajdonságokat. Másfelől átjárhatóvá teszi, egymásba mossa, összeolvasztja őket. A Tigristár példányai között erre több példát is találhatunk.

 

 

 

Baráthosi munkájában a tigrisek és a tigrisistenkék rajzos ábrázolása, az apró tárgyak múzeumi gyűjtése egyaránt fontos volt. A ma a Múzeumban található rajzok és az amulettek némelyikén egyértelműen látszik, hogy a Tigrisistenke olyan antropomorf lény, amelynek női alakja is létezik. Egyelőre nem világos, miért és mikor férfi, miért és mikor nő, de fontos, hogy az istenfigura mindkét nemben megtalálható a keleti-tunguz hitvilágban. A repülő szárnyastigris és a hátán lovagló női tigrisistenke azonban csak együtt közlekedik, elválaszthatatlanul összetartozik.

03 scaled
NEM A TIGRIS 105 / Svégel Fanni
Két festmény egy dániai Kunst & Håndværk kirakatában, 2019

A cici azonban rákerülhet a tigrisre is. A Tigristárba Svégel Fanni publikált egy ismeretlen kortárs művésztől két festmény egy dániai Kunst & Håndværk kirakatából: „a bal oldali képen a cicik és a kis fekete háromszög kendőzetlen ábrázolása egyértelműen jelzi, hogy itt bizony lánytigrissel van dolgunk” – írja. Eszerint a másik kép esetében egy fiúval. Az emberek és állatok karakterábrázolása közötti átjárásnak egészen más formája, amikor az állat testén kvázi emberi attribútumok jelzik a nemi jelleget. Hangsúlyosan, felismerhető és beazonosítható módon. A dán festmény esetében azonban csak a női figurán jelenik meg a másodlagos nemi jelleg. A tigris ugyanis nem olyan nagymacska, mint az oroszlán: ahol a sörény egyértelműen olvashatóvá teszi a hím és a nőstény közötti különbséget. A dán festett tigrisnél így tulajdonképpen a cici a sörény. A lánytigris sörénye.

Az áldozatok  

 

A bécsi Weltmuseumban tavaly év végén volt látható a Nepal Art Now című időszaki kiállítás, és ezen Sheelasha Rajbhandi Agony of the New Bed, from the series Marriage Taboos című munkája. A műről készült fotókat Nagy Zsófia Magdolna és Tollas Erik képzőművészek küldték a Tigristárba. Sheelasha Rajbhandi művében a tigrisek kettős szerepbe kerültek: egyszerre voltak harcos és támadó, másfelől védelmező lények. „A fiatal művésznő alkotása Nepál társadalmi, gazdasági és politikai múltját és jelenét tükrözi. Az új ágy gyötrelmei a házassági tabukat helyezi aszerint megvilágításba, hogy az áldozatok kerülnek önmagukért és másokért küzdő szerepkörbe, így lépnek fel az igazságtalanság ellen. Ez a lázadó erő képes megváltoztatni a szerepkörök megkövesedett rendszerét, az arannyal hímzett, férfierőkkel felruházott lény válik saját magát és egymást védelmező anyává” – írta az alkotás mellé Zsófi és Erik. A bécsi Weltmuseum nemzetközi gyűjteményi összetétele sok hasonlóságot mutat a budapesti Néprajzi Múzeum nemzetközi gyűjteményével. A Weltmuseum azonban egyértelműen új hangot talált néhány éve: és például saját etnológiai anyagát a (kortárs) művészeten keresztül is újraértelmezi. Ez a megközelítés nem kizárólagos az intézmény gyakorlatában, de nagyon erős regiszterré vált. A Nepal Art Now című kiállításon például olyan művek voltak láthatók, amelyek a hagyományos helyi kultúra és a társadalmi kontextus szerepét hangsúlyozták. Az idézett műben a hagyományos férfi és női szerepek, a házasság és ennek társadalmi feszültségei jelennek meg. A műben nem dönthető el egyértelműen, hogy a tigrisek férfiak vagy nők, de így is határozottan mutatnak rá a férfiak és a nők közötti társadalmi hierarchiakülönbségre, az egyenlőtlenségek és a kiszolgáltatottság tapasztalatára, a társadalmi egyensúly hiányára. Férfi és női tigrisekkel elbeszélt női történetek. Olyan tigrisek, amelyek alapvetően alakítják a női sorsokat.

 

05 scaled
NEM A TIGRIS 330 / Hajdu Ágnes // Kiki Smith Tiger Biting Neck, Albertina, Wien

 

A tigris és az ember viszonyában, bármilyen hihetetlen, sokkal ritkább, hogy a tigris támad emberre, mint fordítva. De nem példanélküli. Hajdu Ágnes muzeológus küldött a Tigristárba egy remek és elgondolkodtató példányt a bécsi Albertina A Passion for Drowing című kiállításából: „Kiki Smith német származású amerikai képzőművész rajza a Tiger Biting Neck (2002) címet viseli. A művész munkásságában hangsúlyos szerepet töltenek be az állatábrázolások, a 2000-es évek elején kifejezetten a Nő és az Állat kapcsolata foglalkoztatta, ez a rajz is ennek a korszaknak a terméke. A rajz láttán az első pillanatban egyenlőtlen erőviszonyokat konstatáltam, a – művészre feltűnően hasonlító – nőalak arckifejezését szemügyre véve viszont elbizonytalanodtam, merthogy ez a nő nem fél. Innentől pedig egész egyszerűen már nem áldozatnak, talán inkább (játszó)társnak láttam/látom.” A kép interpretációjából azonban nem elhagyható a szexuális utalás nyilvánvalósága sem. A tárlat a Pompidou Központ Guerlain-gyűjteményéből készült, központi témája a virtuóz rajztudás volt. A válogatás és a koncepció az Albertinában akkor látható Dürer-életműkiállításhoz kapcsolódott, azt interpretálta kortárs perspektívából.

Az irónia

06 scaled
NEM A TIGRIS 397 / Gerhes Gábor // Nathalie Djurberg Tiger Licking Girls Butt – részlet; Kunsthalle, MUMOK, Wien

A szexualitással kapcsolatos társadalmi közbeszéd jellemzően zárt jelenség (Magyarországon mindenképp); a kommunikáció két legfontosabb regisztere a tiltás és a tabu. A művészeti reflexió lehetőséget nyújt ennek nyitására és oldására. A svéd Nathalie Djurberg 2004-es Tiger Licking Girls Butt című animációjának részletét Gerhes Gábor képzőművész küldte a Tigristárba – „Tigris nyalja a lány seggét” kommentárral. A 2 perces animáció a bécsi Kunsthalle és a MUMOK közös rendezésében készült Traum und Trauma című kiállításon volt látható még 2007-ben. A kiállítás koncepciója Sigmund Freud trauma-értelmezésén alapult: miszerint, ha a pszichét túlzottan stimuláljuk (ahogy ezt egy trauma is teszi), az elme ezt nem képes normál módon kezelni. Az elfojtott trauma így csak más formában, például álom vagy rémálom formájában jelenik meg és tudatosul. Az athéni Dakis Joannou gyűjtemény alkotásaiból rendezett bécsi kiállítás a trauma esztétikáját vizsgálta 45 művész alkotásán keresztül – amúgy egy Kiki Smith mű is ki volt állítva. De míg Kiki Smith rajzán a nő és a tigris csattanásában a támadás a fő motívum, addig Nathalie Djurberg animációjában tulajdonképpen erőszakmentesen jelenik meg a szexuális regiszter és az iróniától sem mentes bűntudat: „Vajon miért van a vágy, hogy újra és újra megtegyem ezeket a dolgokat?”

 

07
NEM A TIGRIS 490 / Stenczer Sári, Horváth Tibor // Camilla Englund szőrtelenítő tigrise

Ha azonban hőseinket egy kicsit kiszakítjuk a szexuális kapcsolatban betöltött társadalmi szerepekből, de továbbra is a test megformálását vizsgáljuk, viszont az iróniát továbbra sem engedjük el, akkor tovább gazdagíthatjuk a tigrisek női karakterét. Stenczer Sári kurátor és Horváth Tibor képzőművészek küldték a Tigristárba ezt az üdítően vicces, mégis élesen kritikus képet, amihez Sári fűzött kommentárt: „Családi gyűjteményünkben leledző Camilla Englund rajz a tapasztalatok szerint sok olvasatot enged meg. Első ránézésre nekem például azt, hogy a szemét civilizáció a tigrist is szőrtelenítésre kényszeríti, de vigyázat, a körmeit nem vágja. Horváth Tiborral való fejtegetés után ott tartunk, hogy a tigris leborotválja csíkos bundáját, hogy elrejtőzzön a mi fajunk idiotizmusa és kegyetlensége elől. Nektek mi jut eszetekbe?” – tették fel a kérdést.

A sokszínűség

08 scaled
NEM A TIGRIS 618 / Sajó Tamás // Boltcégér, Ukrajna, 2016

Június világszerte Pride-hónap, amikor a LMBTQ közösségek kulturális és demonstratív események sorát szervezik, amelyen a közösség tagjai és bárki más, akinek fontos a kulturális és társadalmi sokszínűség, részt vehet. Egy ehhez is kapcsolható ukrán utcai képet küldött Sajó Tamás (Studiolum) a Tigristárba: „A tigrist 2016-ban fotóztam Huszjatinban, az ukrajnai Podóliában. Felirata szerint ez a Pride (fonetikusan leírva, Prájd) családi bolt cégtáblája: egyaránt árulnak ruhát férfiaknak, nőknek, gyermekeknek, sőt terhes nőknek is. A töredékes alsó felirat »cipő« lenne. Talán még átfogóbb is a kínálat, de az már nem maradt meg a képen. A kompozíció elemeinek összefüggése rejtélyes. Mire büszkék? A »királyi« választékra, s ezért kerül fel a két királyi állat? Vagy egy családot akarnának jelképezni, mondjuk az oroszlán a hím és a tigris a nőstény (ahogy én is hittem gyerekkoromban), s ezt a transzgender párválasztást jelölné a Pride? A Keletet fel nem éri elme.”

És akkor most van a tigriseknek társadalmi neme vagy nincs?

Persze, nyilvánvalóan van. Hol ilyen, hol olyan, hol amolyan. De szabadabb és átjárhatóbb forma, mint az emberek esetében. Aszerint változik, hogy ki hozza létre, és mire használja. A fenti példák szubjektív olvasatok, mégis kiadnak egy lehetséges mintát: a tigrisek kulturális értelmezésének olyan tartományát, amelyben a gondolkodásnak csak a fantázia szabhat határt. Akár drámai, akár ironikus a történet.

A Tigristár a Néprajzi Múzeum kortárs jelenségekkel foglalkozó kutatásainak egy szelete, egy alulról szerveződő, közösségi gyűjtőkampány, amely online közegben zajlik több mint egy éve. A cél 999 tigris közös összegyűjtése: olyan tigriseké, amelyekkel garantált a személyes találkozás, a saját nézőpont és olvasat. Az eddigi tigrislelőhelyek között van múzeum, archívum, cirkusz, cukrászda, kirakat, könyvtár, piac, búcsú, utca, képtár, iskola, reptér, palota, családi archívum, nyaraló, otthoni ruhatár és könyvek lapjai. A „múzeum” tehát láthatóan tágan értelmezhető, metaforává alakítható közeg. A tigrisek pedig teljes alakú kitömöttek, vitrinlakó trófeák és könyvek, regénybeli változatok, de leginkább műtárgyak és műtárgyakon látható ábrázolások. Ami azonos bennük: hogy mindegyikük NEM A TIGRIS. Mert: a tigris a múzeumban, az tigris a múzeumban és nem a tigris – Kenneth Hudson angol múzeumteoretikus idézete nyomán. A gender szempontok mellett azonban ezer másféle nézőpontból elemezhető az anyag.

A kampányról és az archívumról: https://neprajz.hu/madok/kutatasok-sorozatok/nem-a-tigris—nyitott-archivum.html

Napi tigrisek és történeteik az aktív Tigristárban: https://www.facebook.com/groups/963214647358445/

 

Frazon Zsófia a dajer.hu-n eddig megjelent írásai:

Szinkópa, bébi, szinkópa!
Orrt mi csináltunk neki. A Gyalog galopptól a Praxis Criminalisig.
Az év szava: Isobue
Wave Lady

 

A még gazdagabb tartalom és a rendszeres megjelenés mellett most egy intenzív, eseményekkel teli szezont vizionálunk,ehhez kérjük támogatásotokat itt.Első lépésként június 2. és június 11. között, elkötelezett nagyköveteink személyes ajánlásaival, és barátaink, olvasóink segítségével, gőzerővel szeretnénk összegyűjteni legalább 700 ezer Ft-ot,  majd a kampány méltó és boldog lezárásaként az a tervünk, hogy az aznap esti Élő Adás Online adománygyűjtő eseményen célba vesszük majd a csillagos eget!

Köszönjük a bizalmat és  támogatásaitokat!

Hamarosan pedig még több infóval jövünk a kampány részeredményeivel és az Élő Adás Online meghívójával is, amelyre szeretettel várunk Benneteket!

Együttműködő partnereink: 

gy sz logo          lő Adás Online logó ÉAO2020          nate logo