Kaffka Margit: Színek és évek – felolvasás, 11. rész

„Pár napig volt köztünk valami feszültség emiatt, de aztán segítettem rajta, hogy elmúljon. Egy asszonynak egyetlen hivatalfőnöke az ura; az pedig, ha egy kicsit szereti, mindig megvesztegethető.” Hát igen, Magda szépen belejött a házaséletbe és a „parádézásba”, pedig most is kritizálta az „uradalmiakat”, de azért pónilovat és nyelvtanárt hozat a gyerekének. Nem is kérdés, hogy szájára veszi a kisváros, de ez Magdát nem zavarja, sőt egyre határozottabban nyilvánítja ki véleménye az ügyvéd férjének. „Valaki akarok lenni, itt Szinyéren”- mondja.

Én pedig amellett a tény mellett nem tudok elsiklani, hogy Kaffka Szinyérnek nevezi a kisvárost, pedig tudjuk, hogy Nagykárolyban játszódik a történet. Érdekes, hogy a város környéki falvak nevét, családneveket és az utca neveket nem változtatta meg, csak a város nevét. Valószínűleg, már írás közben is érezte, hogy jobb más nevet használni, mert nagyon pontos leírást ad a dzsentrivilág anomáliáiról. Jól sejtette. Miután megjelent az írás folytatásos kiadásban, a nagykárolyiak nem örültek Kaffka regényének.

A Kaffka Margit Színek és évek felolvasás többi részét itt hallgathatod: Dajer hangjáték

Hallgassátok a tizenegyedik részt, és ha tetszik, iratkozzatok fel a Youtube-, podcast– vagy Spotify– csatornánkra!