Őrület! Ehhez is a bezártság kellett, hogy szerzőtársunk újra a volán mögé üljön. De nem elég, hogy megint vezet, és élvezi, és lett saját kocsija, és állandóan erről beszél (és most már ír is!), és indexel, és kiinteget az ablakon, dudál, tolat, előz, beparkol. Frazon Zsófia mindeközben tárlatvezet nekünk gördülő múzeumában, szép hangú lírán pengetve el dallamos nevű tárgyainak történetét, amíg végigszáguld az ókortól napjainkig, szélsőséges időjárási viszonyokon át az Olümposz hegyéről Zalába. Az autósok védőszentje, Szent Franciska legyen veled – és mindannyiunkkal!
Nem, ez nem egy új Peter Greenaway-film (A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője) vagy egy frissen piacra dobott John le Carré-regény (Suszter, szabó, baka, kém), bár mindkét pasi nagy történetmesélő, jól bánnak a szavakkal és a dolgokkal, és szeretem őket idézni. Nem, ez most más: csak egy egyszerű felsorolás. Egyetlen körbepillantással befogható dolgok tára. Ülök egy autóban. Egy Renault Clióban. Ebben a különös kis múzeumban. És azért mesélek most minderről, mert a barátaimnak azt ígértem, hogy 2021-ben istenbizony lehet velem majd másról is beszélni. Mint műszaki vizsga, alvázszám, köbcenti, lóerő, beletett kilométer, olajcsere, szíjas olajszűrő-leszedő, hibás blokkolásgátlót jelző fény, parkolási sérülés, jégkaparó, tolatás, kuplungcsere, keréknyomás, kézi mosás, tankolás, kamionelőzés, kézifékes indulás, dísztárcsa és Wunderbaum. Aztán mondták, inkább írjam le. Kezdem az elején. Sőt, messzebbre kanyarodok és elengedem az időt.
Mnémoszüné és Zeusz lányai
Ha nincs a világjárvány, 2020-ban minden másképp alakul. A karantén, a betegség és a halál azonban mindannyiunk életét átírta. Az emberiség számára az év szava: a korona. Mindezzel dacolva szeretnék megidézni egy múzsát. A múzsák ugyanis az emberek gondjainak enyhítésére születtek. Csodás és lírai nők, kilencfős csapat. Kár volna nélkülük élni.
Zeusz egyik szerető asszonya Mnémoszüné volt, aki az emlékezet istennője. Nászukból születtek a múzsák, akik elhozták az embereknek a fájdalmak feledését és a gondok enyhítését. „Zeusz és Mnémosyné kilenc éjszakát töltöttek szerelemben szent fekhelyükön, a többi istentől távol. Amikor eltelt egy esztendő, Mnémosyné kilenc egyforma természetű lányt szült, akik csak az éneklésre gondoltak, semmi egyébre. A hófedte Olympos csúcsától nem messze szülte őket, azon a helyen, ahol később a kilenc lánynak – a Múzsáknak – tánctere volt és palotája. […] Kleió, »a dicsőítő«, Euterpé, »a megörvendeztető«, Thaleia, »az ünnepi«, Melpomené, »az éneklő«, Terpsikhoré, »a táncot élvező«, Erató, »a vágyat keltő«, Polymnia, »a sokhimnuszú«, Urania, »az égi«, és Kalliopé, »a széphangú«. Akit szerettek, annak szájából édesen folyt a beszéd és édesen az ének” – írja Kerényi Károly Görög mitológia (1977) című bestsellerében.
Ahogy minden isteni történet, a múzsák születéséről, létszámáról és elnevezéséről szóló mítoszok több változatban is élnek. Ami viszont azonos a történetekben, hogy ezek az égi és költői nők változtatni és jobbítani tudnak a világon: énekükre megáll az idő, az ég, a tenger, a folyók és a csillagok. Nekem egyformán kedvesek, bár mostanában leginkább Kleió, az elbeszélő. Mert milyen a véletlen!
Kleió és a Muszeion, Clio és a múzeum
Ha a mitológiai vonalon haladunk tovább, akkor pont elérünk a múzeumig: i. e. 308-ban ugyanis a múzsákról nevezték el az Alexandriában alapított könyvtárat és régiséggyűjteményt Muszeionnak – ennek latin formája a múzeum szó alapja szinte minden nyelvben. Itt van tehát Mnémoszüné, az emlékezés istennője, a múzsák anyja, akinek egyik lánya, Kleió, a történetmesélés múzsája. És itt van a múzsák alexandriai temploma, a mai múzeumok mindenkori elődje: múlt és jelen tárgyakban és történetekben (szavakban és dolgokban) megelevenedő világa. De miért mesélem mindezt? És hogy jön a történetbe a kalaptartó, a szivargyújtó és a kesztyűtartó?
Most elmesélek egy történetet. Húszéves voltam, amikor megtanultam vezetni. Technikailag gyorsan ment, bár nagyon figyelmetlen voltam. Aztán kicsit javultam: technikailag is, meg figyelemben is. Évekig vezettem patinás autókat: Polski Fiat (alul indítós), Fiat 500, Skoda 110R Coupé. Ezekből azt tanulja meg az ember, hogy az autó alapjában véve mechanikai eszköz: tízfilléressel beállítható az alapjárat (Polski Fiat), a klíma pedig nem más, mint a letekert ablak és a lobogó haj. Néhány év múlva azonban megtört az autós karrierem. A korona kellett hozzá, meg a karantén, hogy elszánjam magam: húsz évvel később újratanuljam az autóvezetést, meghosszabbítsam a jogsim (ebben a sorrendben), majd kezdőcsomagnak beszerezzek egy működőképes Cliót. És hirtelen tényleg szabad lettem.
Az első éles egyedül vezetős utam karácsonykor volt: Zalába, a Balaton déli partján, egy megállással, csokival, kávéval, négy hangfallal. Oda napsütéses tavasz, vissza köd- és hószitálás. Egy parkolási sérülés. A vizsgán átment, növeltem a beletett kilométerek számát, indítás után hamar elértem a 60 km/órát, hogy kikapcsoljon a hibás blokkolásgátló. A kuplungcsere már megvolt, keréknyomás, kézi mosás, tankolás rendben. Megtoltam az első 120 km/órás kamionelőzést is (ebben néhány lóerő még segített volna). A dísztárcsák csak az egyik oldalon vannak feltéve, lustaságból, a Wunderbaum azonban már az indulás előtt a kukában végezte, mert penetráns. Ekkor még nem volt olajcsere (és a szíjas olajszűrő-leszedőt sem ismertem), nem volt szükség kézifékes indulásra, jégkaparót kaptam a mamámtól ajándékba (kellett is, mert Zalában fagyott), és egy rosszul sikerült tolatás alkalmával az első saját parkolási sérülést is kipipáltam (benyálaztam, nem vészes). Szóval nem lehet rám panasz. Tényleg szabad lettem. Már csak a rutint kell visszaszereznem. Csak jussunk már el végre a szivargyújtóig!
Kalaptartó, szivargyújtó, kesztyűtartó
A vezetés olyan, mint a reggeli zuhanyzás: pörög a film a fejemben. Beragadnak szavak, beragadnak képek, ismétlődnek, formálódnak, átalakulnak, átrendeződnek. Hátranézek tolatáskor: kalaptartó; elindítom a telefonon a navigációt: szivargyújtó; kiszedem a cédét az anyósülés elől: kesztyűtartó. Először csak azt gondolom: vicces szavak, mi van még? Aztán elkezdem ismételgetni (közben beleállok a forgalomba), rájövök, mennyire jó kis szavak. Mire kiérek a városból, már tudom, hogy ezeknek utánanézek majd. Mert ma egyik sem az, aminek látszik. Van abban valami egészen meseszerű, ahogy eredeti funkciójukat vesztett tárgyak fogalomként továbbélnek. Nem kerülnek kukába, csak változatossá és finom szövésűvé teszik a nyelvet, erősítik a kulturális nyelvhasználatot. Kalaptartó, szivargyújtó, kesztyűtartó: elnevezések, amelyek fennmaradtak, holott eredeti szerepük már rég megkopott. De egy kis magánmúzeum összedobható belőle. Leltározzunk!
RC1 szivargyújtó
Emlékeztem rá, de aktívan nem használtam a fogalmat. Csak bementem a sarki kínai boltba, hogy telefontöltőt vegyek az autóba. Nem találtam, ezért segítséget kértem. Magyarázom, hogy kis útitöltő kellene. Rátermett magyarsággal mondja a lány, hogy azon a polcon kutassak. Majd odalép, és kérdezi, hogy milyen utazáshoz kell (jogos a kérdés). Autóba, felelem. Ja, néz rám mosolyogva: a szivargyújtóba. Ezt a szót gyerekkorom óta nem mondtam ki. Ó, igen, mondom hangosan: a szivargyújtóba. Majd megkérdezem, honnan ismeri ezt a szót magyarul. Náluk is így hívják, csak kínaiul, válaszolja. Végülis logikus. Hogy is nevezhetnék másképp?
A szivargyújtó a személyautók egyik legrégebbi változatlan kelléke. A háztartásban és a vendéglőkben használható elektromos szivargyújtót (elektrischer Zigarrenanzünder) 1880-ban szabadalmaztatta Friedrich Wilhelm Schindler német feltaláló. A szerkezet és a gondolat lényege, hogy ezekben a terekben elkerüljük a nyílt láng használatát és a tűzveszélyt. A szalonok és vendéglők társasági tárgya hamar dizájntárggyá vált. A személyautó-történelembe pedig az Egyesült Államokban került be: 1925-től vált a szériafelszerelés részévé, az öngyújtó és a gyufa kiküszöbölésére. Különös epizód, hogy a német Hindenburg léghajó dohányzóhelyiségében (!) is elektromos szivargyújtót használtak, hogy biztonságossá tegyék a léghajózást. Gyufát nem vihettek az utasok a fedélzetre.
Gyerekkoromból emlékszem, ahogy a felnőttek rágyújtottak az autóban: kivettek egy fura kis tárgyat, amit előzőleg, mint egy gombot megnyomtak, az egy rövid idő múlva izzani kezdett, az izzó spiráltekercset pedig csak hozzáérintették a cigaretta végéhez, amely lassan felizzott és meggyulladt. Néha azt mondták, még nem elég meleg. Nagyjából ekkor gondoltam utoljára a szivargyújtóra. Aztán most karácsonykor. Úgyhogy ezt tekintem a Cliomúzeum első műtárgyának, és az RC1 leltári számot adom neki. Amikor kivettem a szivargyújtót és beillesztettem helyére a telefontöltőt, a kis fura kupakot betettem a kesztyűtartóba.
RC2 kesztyűtartó
Tehát a kesztyűtartó nálam az a hely, ahol a szivargyújtót tárolom. De ez vélhetően nem általános. A kesztyű egykor ugyanúgy az autófelszerelés alaptartozékának számított, mint a szivargyújtó. A vezető kesztyűje egyszerre volt védő- és munkaruha: a kormánykerék ugyanis fémből készült, kaszni meg vagy nem volt, vagy szeles volt, fűtés még sehol. A fémkormány télen hideg, nyáron meg csúszós az izzadságtól. A vezetőkesztyű (driving glove; nálunk csak autóskesztyű) viszont amellett, hogy praktikus védőöltözetnek számított, divatos öltözetkiegészítővé is vált. A mai autós és motoros kesztyűk leginkább a speciális versenyhasználathoz és a luxusiparhoz kapcsolódnak, de én még jól emlékszem, hogy a mamának volt egy nagyon egzotikus csauszínű bőr autóskesztyűje, amit a Zsiguli kombiban használt. Mert tetszett neki. Mondjuk menő is volt a hetvenes években Zalában.
És ha valami alaptartozék, akkor a tárolását is kitalálják: ez a kesztyűtartó eredete. Amiben ma aligha tartunk kesztyűt: inkább zenét, papírokat, kukászacskót, fűt, fát, bokrot, virágot. Esetleg szivargyújtót. A kesztyűtartó kapta a Cliomúzeum kettes leltári számát.
RC3 kalaptartó
A legkevesebbet a kalaptartóról sikerült kiderítenem. Úgyhogy ezt csak józan paraszti ésszel oldom meg. A kalapokat el kellett helyezni rendesen az út során, nem lapulhattak ki. Ehhez egy vízszintes felületre volt szükség – például a csomagtartó fölött. De mire lehet ma használni ezt a felületet? Ugyancsak gyerekkoromból emlékszem a bólogatókutya egzotikus figurájára, amivel aztán egy múzeumi projekt kapcsán többet is foglalkoztam. Feltalálója ismeretlen, de miután Wiki-szócikk is készült róla (Booblehead), muszáj komolyan venni. Amikor egy tárgyról nem tudjuk, ki a feltaláló, ez lehetővé teszi, hogy minden országban legyen egy ügyes ember (általában férfi), aki feltalálta. Magyarország ebben erős. Szabó Lajos gépésztechnikus 1962-ben ismerkedett meg az elektrosztatikus festékszórással – így készül az a különös, felületre felhordott, műanyagérzést keltő bársonyos anyag, amellyel a bólogatókutyák is rendelkeznek. Ha lehunyjuk a szemünket, az ujjunk végén érezzük a felületet. A kamubársony bólogatókutyáról azonban nehéz eldönteni, valójában micsoda. Nem gyerekjáték – bár nyilván szórakoztató utazás közben. Nem lakásdísz – hiszen az autóban van, bár szépen illeszkedik az otthoni nippkultúrába. Akkor tulajdonképpen női tárgy? De mit keres az autóban? A kalap helyén? Ez egyelőre rejtély. Azonban nemcsak kutyában, hanem macskában is létezik. És történetesen tigrisben is. Úgyhogy ebből egy be is költözött a Clio kalaptartójára. (Nem, nem én vettem.)
Utóirat
Ha legközelebb valaki azt mondja, hogy az ember nem vesz francia autót, akkor csak elmosolyodok, csettintek a múzsáknak, és tartok egy tárlatvezetést.
Lábjegyzet
Autós kutatásaim során irigykedve vettem észre, hogy a régi VW Bogarakban kávét is lehetett főzni a kormány mellett: HERTELLA Auto-Kaffeemaschine.
Mondjuk nehezen tudom elképzelni, ahogy menet közben odadobok egy mokkát, de lehet, hogy ez is csak rutin kérdése. Ha bevállalok egyet, akkor ez lesz az RC4 leltári számú tárgy. És megírom.
Frazon Zsófia írásai a Dajeren:
Van-e a tigriseknek társadalmi neme? Történetek a Tigristárból
Orrt mi csináltunk neki. A Gyalog galopptól a Praxis Criminalisig.
Tetszett Önnek ez az írás?! Ha igen kövessen bennünket a facebookon, youtube-on és az instagramon!