Kaffka Margit: Színek és évek, felolvasás 16.rész

E heti ajánlónkat Lakatos Melinda írta, aki Aliz gimnáziumi magyartanára volt Nagykárolyban. 

„A Színek és évek hallgatása közben… Az 1960-as évek végén érkeztem meg a nagykárolyi állomásra szászföldi szülőfalumból, a kő és fa világából. Hatalmas épületbe lépem be, palotának tűnt, a sárkányi kisállomás olyan volt mellette, mint egy tyúkketrec, mint egy őrbódé, még a vonat, a szilágysági is különös volt, rövid, szép, négynyelvű felirattal a fülkékben, szép toalett, apró zöld csempékkel kirakva a fala, és tágas… ilyet még eddig nem láttam! Nem utaztam Tasnádszántóra rögtön, gondoltam, megnézem, milyen lehet az a város, amelyiknek ilyen palota-állomása van? Ahogy kiléptem, rácsodálkoztam a széles utcára, az állomástól a városba vezető úton számomra ismeretlen nagylevelű fák álltak, cigarettaszerű képződményeket mutogatva, szép nagy épületek, szép előkertek az úton végig, virág és virág… még a járdaszegély is virággal övezett. Fölötte meg ragyog a kék ég! Olyan mediterrán hangulata volt a városnak, valami boldog olasz életet képzeltem el, vidám, nevető emberekkel – ehhez az is hozzájárult, hogy ott lengett a légben a szőlő, a barack, a birs illata. De nem tudtam, miért, kevés ember járt az utcán, csend ült a városon. Vajon milyen élet van a szép kertek, virágok, illatok között megbújó szép házakban? Boldog emberek élnek itt? Élhetik a maguk elgondolása szerint az életet? Vajon itt is van egy bizonyos várostörvény, íratlan? Hogy ezt szabad, ezt nem, így kell, úgy kell élned, ha tetszik, ha nem? Eljöttem a szigorú és prűd Szászföldről, a szigorú törvények és falutörvények elől – itt mi fogad? Milyen itt a lányélet? Milyen az asszony élete? Erre kapunk feleletet Kaffka Margit nagykárolyi írónő regényéből, amit Aliz szép alt hangján hallgathatunk meg.”

Kaffka Margit Színek és évek c. regénye felolvasásának többi részét itt hallgathatod: Dajer hangjáték

Hallgassátok a tizenhatodik részt, és ha tetszik, iratkozzatok fel a Youtube-, podcast– vagy Spotify– csatornánkra!