Bár Csoszó Gabriella fotóművész sorozatában jellemzően egy-egy hős portréját ismerhetjük meg, most ez úgy igaz, hogy mégsem. Mai hőseink szimbiotikus egysége is magában hordozza azt az ismert kettősséget, ami a legtöbb szülő-gyerek kapcsolat dilemmája, az óvni és elengedni finom libikókázását, de ők kivételesen nehéz helyzetben, néhol csak kapaszkodva találják meg az egészséges egyensúlyt. A fotós beszélgetőtársa Csordás Anett, a Holnap Iskolája megálmodója és vezetője, Erik boldog anyukája.
“Inklúzió – befogadó együttnevelést jelent, melyben a fogyatékos és a tipikusan fejlődő gyermekek együtt, közösen vesznek részt, közösen tudnak fejlődni, tanulni képességeiknek megfelelően. Feltétele az akadálymentes környezet, mely azt jelenti, hogy a tanulóközösség minden tagja számára hozzáférhetőek a tanuláshoz használt, szükséges eszközök, mindenki megkapja azt a támogatást, mellyel a képességeihez mérten a lehető legönállóbban tud részt venni a tanulási folyamatban.” Forrás: Holnap Iskolája
– Amikor Erik iskoláskorú lett, iskolát kellett keresnem a számára. Szerettem volna, ha többségi iskolába jár, együtt a többi gyermekkel. Mindig mindenütt ott volt velünk, számára és számunkra is az a természetes, hogy mindenben részt vesz velünk. Fel sem merült, hogy ez másként legyen.
– Bár Eriknek nagyon komoly támogatásra van szüksége, azt éreztem, hogy ez nem ok arra, hogy a társadalom elkülönítse a többi gyermektől. De hiába jártam végig az összes iskolát, egyszerűen sehol sem fogadták. Mert hogy nem tud önállóan ülni, nem beszél, kell mellé egy asszisztens, amit ugyan a jogszabály lehetővé is tesz, mégis mindenhol találtak valami kifogást. Plusz az is nagy probléma, hogy az iskolák zöme nem akadálymentes.
– Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy nincs más megoldás, alapítani kell egy iskolát. Igazságtalannak tartom, hogy vannak gyerekek, akiket már kicsi koruk óta elkülönítenek a társaiktól, holott igazából nem indokolt. Hiszen nincsenek olyan állapotban, ami miatt őket valamilyen elkülönített, védett környezetbe kellene elhelyezni. Erik például világ életében együtt volt másokkal.
– Így kezdtük el megszervezni a Holnap Iskoláját 2018-ban. Együtt más szülőkkel, gyermekekkel. Aztán kerestünk fantasztikus pedagógusokat. Fontos volt, hogy legyen normál oktatónk, de gyógypedagógusunk, gyógytornászunk, konduktorunk is, hogy a gyerekek maximális támogatást kapjanak.
– Magam is pedagógus vagyok, magyar szakos tanár és drámapedagógus, korábban egy alapfokú művészeti iskolát vezettem. Mindig is az volt az álmom, hogy alapítsak egy élményalapú iskolát. Már a szakdolgozatomat is Freinet-ből és Montessoriból írtam, érdekeltek a különböző pedagógiai kísérletek. Így ebben nem csak az volt benne, hogy az Erik típusú gyerekek is járhassanak élményalapú iskolába és felszámoljuk az érthetetlen szegregációt, de az is, hogy olyan iskolát teremtsünk, ami élményekre épül. Ami izgalmas, befogadó, személyre szabottan oktat, és követi ugyan a hagyományokat, de közben él a 21. század technológiájával és tanítja is azt.
– Azt is láttad, hogy az aktualitásokra is erősen reagálunk, most például etika órán a Meseország mindenkié című könyvet olvassák a gyerekek és beszélgetnek róla. Tegnap pedig, mivel elkezdődött a böjti időszak, mindenki tett egy fogadalmat, valamilyen felajánlást az étkezésével kapcsolatban. Ez jó alkalom volt arra, hogy a keresztény kultúra hagyományairól is tanuljanak.
– Azt gondolom, hogy az inkluzív oktatásnak magától értetődőnek kell lennie. Nyilván kellenek védett intézmények az olyan állapotú gyerekeknek, akiknek erre a típusú védett környezetre van szükségük, de csak azoknak kellene ott vagy otthon lenniük, akiknek az egészségi állapota ezt tényleg indokolja.
– Ugye, mozgás napon is voltál? Ilyenkor gyógytornával, nyújtásokkal kezdődik a nap.
– Szerintem az Erik típusú gyerekek tudnák megmenteni a magyar közoktatást. Csak egyetlen példa a sok közül: ha szeretnél vele kommunikálni, akkor felé kell fordulnod, időt kell hagynod magatoknak, figyelned kell rá és egymás szemébe kell néznetek. Mennyi mindent tanulunk meg e közben!
– Az az álmunk, hogy legyen egy magiskolánk és lehessenek szerte az országban tagintézményeink. Az én álmom pedig az, hogy Magyarországon jobb legyen az ellátórendszer. Szeretném, ha minőségi oktatás lenne, hogy a gyerekeink kiteljesedhessenek. Minden gyermek, nemcsak az enyém. Ezért is szeretnék országgyűlési képviselő lenni, hogy még többet tehessek értük.
– Mindig együtt töltitek a napot?
– Most az online oktatás miatt igen, de egyébként Erik kilenctől ötig iskolában van. Ilyenkor teljesen külön vagyunk. Eleinte ez sokkszerű volt. Egy teljes hónapon át folyamatosan rossz érzésem volt, aggódtam és szokatlan volt, hogy nem kell minden pillanatban készenlétben lennem.
– Hogyan képzeljük el egy átlagos napotokat?
– Mivel Erik teljes támogatást igényel, ezért sokszor a nap nem akkor kezdődik el, amikor az ébresztőóra megszólal, hanem sokkal korábban. Például ha éjszaka Erik meg szeretne fordulni vagy inni kér, akkor segítenem kell neki. Ha nagyon nehéz éjszakája van, akkor előfordul, hogy nyolcszor, tízszer is. Ha könnyebb az éjjel, akkor csak egyszer vagy kétszer. Aztán felkelünk, reggeli készülődés, támogatom őt abban, hogy mosakodjon, felöltözzön, reggelizzen, fogat mosson. Aztán átbeszéljük a napot, hogy mit fogunk csinálni, ez nagyon fontos mindkettőnknek. Megbeszéljük, hogy melyikünkkel mi fog történni aznap, van-e valami különleges kívánságunk, segítsek-e elmondani valamit a pedagógusoknak. Aztán elmegyünk az iskolába. Ma online suli van, így itthon tanul. Van, amikor ebben segítenem kell, mert például kéz kell hozzá, vagy mert be szeretne Erik nyomni valamit, de egyébként önállóan tud már tanulni a többiekkel, mostanra adekvát jelekkel kommunikál, visszajelez. Aztán tízórai, tanulás, majd ebéd. Délután pedig többnyire velem dolgozik. Nagyon érdeklődik minden iránt, amit csinálok, például az ápolási díj-kampányt is végigcsinálta velem. Sokszor addig igazgatja Erik a monitoromat, míg végül ő is jól látja. Vicces, amikor egy komoly megbeszélésen először remegni kezd a kép, aztán megjelenik oldalt egy barna hajas buksi. Szeret hozzászólni is, ha valami megérinti. Este aztán vacsora, fürdés, utána pedig együtt olvasunk valamit.
– Hmmm, várjatok kitalálom, minek öltöztetek.
– Én egy híres varázsló iskolából jöttem.
– Tényleg, de akkor hadd nézzem a villámot a homlokodon!
– Én pedig egy kis faluból jöttem, a legnépszerűbb tv sorozatból.
– Nem vagy véletlenül szemüveges?
– Nem, ő a barátom, a Matyi. Én nem a Matyi vagyok.
– És Erik?
– Ő Milandi, Milán és Andi, két kedves tanárunk egy személyben.
– Anett, Eriknek most mi az álma, a vágya?
– Erik nagyon szereti a gitárzenét. Nagyon szeret színházba, moziba járni és rajong a közösségi élményekért. Most lesz 16 éves. Már nagyon elmenne egy élő gitár koncertre. És nagyon szeret a testvérével találkozni. Van egy 27 éves lányom, aki Londonban él, imádják egymást. És tudod, Eriknek nagyon fontosak az emberek. Szereti figyelni őket, velük lenni. Ha megkedvel valakit, mindig jelzi. Akkor megérint, rád teszi a kezét.
Köszönet Csordás Anettnek, Attovics Eriknek, Czirok Artúrnak, Czirok Olivérnek valamint Léránt Cintiának és Balogh Andreának!
A Holnap Iskolája működtetője a Lépjünk, hogy léphessenek Egyesület.
Fotók és szöveg: © Csoszó Gabriella
Tetszett Önnek ez az írás?! Ha igen kövessen bennünket a Facebookon és az Instagramon!
A képek a szerző tulajdonát képezik, melyek a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény alapján jogvédelem alatt állnak.
A szerző írásai, fotói a Dajeren:
Én hősöm: Iványi Gábor. Fotósorozat
Budapest, 2020.12.31. Lock Down
Csillag vagy fecske. Nadrág és szeretők