Tanakodtunk egymás közt, hogy miről is írhatnánk a Menopauza Világnapján, és persze Moscu Katalinban rögtön elkezdett huncutul vigyorogni a kisördög: hát mi másról, mint a szexről! A szerkesztőségi egyezség szerint az írja meg a cikket, aki előrukkolt az ötlettel. Így esett, hogy első kézből olvashattok kolozsvári szerzőnk szexuális élményeiről (vagy helyenként azok teljes hiányáról), miközben a hüvelyszárazság vagy a libidó csökkenés helyett most olyan fogalmakkal is megismerkedhetnek azok, akinek ezek még újdonságot jelentenek, mint a szexuális intelligencia, szex-pozitivitás, BDSM, shibari vagy kinbaku. Mert a jó nő holtig nem csak tanul, de akár szexszel is.
Érett, gyerekeket szült nő voltam már, amikor nőtársaimmal történt döbbenetes beszélgetések nyomán rájöttem, hogy kamaszkorom óta üdítően egészséges, traumáktól és megrázó élményektől mentes szexuális életem van. Tíz nőből kilencnek volt már tapasztalata zaklatóval, én sem vagyok kivétel ez alól, de a maradandó, lélekbe vájó élményt sikerült megúsznom.
Ebben a viszonylag szép ívű történetben többször gondoltam vagy éreztem úgy, hogy szexuális tapasztalataim csúcsára értem, innen már csak lefele van, vagy a nihil. Ez többnyire akkor jött elő, amikor olyan partner kopott ki az életemből, akivel testiekben sikerült összhangba kerülnünk. Visszatérő motívum lett szexuális énem elgyászolása. Először 24 éves koromban borultam gyászba (ez egybeesett egy kezdődő méhnyakrákkal, amit műtéttel orvosoltak), aztán folytatódott szüléseim pillanataival (33 és 40 éves koromban), majd egy újabb partner távozásakor (43 éves koromban). Mindeközben az ív egyre frenetikusabb magaslatokra tört. Lassan megtanultam, hogy ha egy jó dolog elmúlik, egyáltalán nem biztos, hogy utána csak rosszabb következhet. Épp ellenkezőleg!
Közben akadtak teljesen szexmentes időszakok is, amikor vagy nem volt kedvem, vagy nem volt méltó partnerem hozzá. Nálam nem váltak be a futó kalandok és a maratoni menetek. Azt, hogy én magam lehetek örömeim legbőkezűbb forrása, viszonylag későn fedeztem fel. Addig naivan úgy gondoltam, hogy a nők csak ínséges időkben nyúlnak magukhoz.
Felismerés negyven felett
Negyvenes éveim közepén furcsa élménnyel gazdagodtam. Akkor már gyakoroltam azt, amit mai napig is megteszek minden reggel: amint kezdek ébredezni, rendre tudatosan kapcsolódom érzékszerveimhez, megfigyelem, melyik indul be elsőnek, milyen információt szolgáltat, majd megpróbálom felidézni álmaimat és elraktározni belőlük azt, ami érdekesnek tűnik. Azon a reggelen arra ébredtem, hogy elnémultak szexuális érzékeim. Nem tudtam felidézni, hogy mi jó a szexben, vagy mit szeretek benne. Emlékeztem teljes szexuális múltamra, a legnagyobb pontossággal fel tudtam idézni részleteket, de nem tudtam megnevezni, mért volt jó, kellemes vagy izgató. Olyan érzés volt, mintha egy filmet néznék, aminek nem én vagyok az egyik szereplője, és egyetlen érzékszervem sem rezdül az ismerős élményre. Pánikba estem. Attól féltem, hogy egyik napról a másikra aszexuális lény lettem. Mély lélegzetet vettem, és arra gondoltam, oké, most ránézek erre a jelenségre a napos oldalról. Elszörföztem képzeletben Erotika szigetére, és a következő gyakorlatot találtam ki magamnak: a képzeletemben nem kell szégyellnem magam senki előtt, tehát mi lenne, ha szabad utat adnék fantáziámnak, és elképzelném, mi az, ami teljesen bepörget anélkül, hogy eddigi tapasztalataimból indulnék ki. Erősen meglepődtem magamon. Olyan képek jöttek elő, amitől az életben elpirultam volna (pedig kevés dolog hoz zavarba). Ámulva állapítottam meg, hogy ami ebben a pillanatban megmozgatja a fantáziám, köszönőviszonyban sincs valós élményeimmel.
Hogy történhetett meg ez pont velem, akit mindenki határozott, jussát kikérő nőnek ismer? Hát úgy, hogy utoljára húszéves koromban beszélgettem magammal őszintén arról, mit hogyan szeretek, vagy mitől lehet jó számomra a szex, milyen minőségű kapcsolódást szeretnék szexpartnereimmel, vagy egyáltalán mennyire fontos számomra a szex!
A felismerés egybeesett egy szexmentes időszakkal, így veszítenivalóm nem volt: eldöntöttem, újraírom ezt a fejezetet, ezúttal sokkal tudatosabban. Szintén ekkor kezdtem önismerettel foglalkozni, számos görcs oldódott, sokkal bátrabban eveztem ismeretlen vizekre. Kérdezgetni kezdtem ismerőseimet, ők hogyan pörgetik fel szexuális életüket, és így tárult fel előttem több, addig számomra teljesen ismeretlen világ. Megtudtam, hogy létezik feminista pornó, szex-pozitivitás és kink, valamint rengeteg játékszer. Hatalmas lelkesedéssel vetettem bele magam az olvasásba és az internet bugyraiba. Mindenre kíváncsi voltam, még arra is, ami első ránézésre elborzasztott. Közben megtanultam mi a konszenzus, hogy a határaimat saját magam szabom meg, és jogom van azokat mindenki számára határozottan kijelölni. Így azt is megtanultam, hogy kedvemre válogathatok a műfajokban, nem kell mindenevőnek lennem.
Információ-és élmény-habzsolás, gyermeki ujjongással
Ötödmagammal létrehoztunk egyesületet, melynek célja pontosan a szex-pozitivitás és a szabad akarat érvényesítése úgy, hogy közben nem kerekedünk senki fölé vagy alá, hacsak nem ez a konszenzus. Rengeteget tanultam társaimtól, akik közül az egyik gender-kutató, a másik szociológus, a harmadik az egyik legtudatosabb és legkritikusabb huszonéves, akit valaha ismertem. A negyedik társ egy programozó férfi, többnyire a működés logisztikáját biztosítandó, aki nem pörög be, amikor mind a négy csaj igen, és akin lakmuszpapírként tesztelhetjük a férfiakat bíráló elveinket. Borzasztóan türelmes és megengedő. Mondanom sem kell, hogy én vagyok a legidősebb közülük. Időnként tátott szájjal hallgattam őket. Közben bővült az ismeretségi kör, és óhatatlanul belekóstoltam a BDSM – bondage & discipline (B&D), domination & submission (D&S), sadism and masochism (S&M) szavakból képzett rövidítés – közösség eseményeibe. Ez a rengeteg élmény elindított bennem egy teljesen új folyamatot: félretétette velem minden addigi előítéletem, és megteremtette annak lehetőségét, hogy minden új dologra gyermeki ujjongással csodálkozzak rá.
Elsőnek a korral kapcsolatos előítéleteim oldódtak fel. Rájöttem, hogy mivel mozgékony és fiatalos vagyok, sokkal hamarabb megtalálom az összhangot a jóval fiatalabbakkal. Sőt, örömmel nyugtáztam, hogy sokan keresik és szeretik ezt a fajta dinamikát. Aztán megfogalmaztam magamnak, mik az érzéki preferenciáim a másik megjelenésében, testében, végül, hogy mik a vörös zászlók (kizáró okok). Megtanultam visszautasítani, nemet mondani, világosan kijelölni a határaimat, megfogalmazni a preferenciáimat. Különválasztottam a romantikát, az intimitást, a barátságot, a szexet. Nem volt nehéz, hiszen már nem kerestem élettársat. Szabadon és kíváncsian mozogtam ebben az új közegben. Lassan felépítettem saját erotikus intelligenciámat. Mindent, amit azelőtt ösztönösen cselekedtem, felboncoltam, megvizsgáltam, megkerestem az okokat, majd kiegészítettem azzal, amit a fantáziám hozzá bírt tenni. Elkezdtem tudatos szexuális lényként élni.Bejelentkeztem az internetes kink ismerkedő platformra és néhány szabadelvűbb társkereső oldalra. (Erről bővebben itt írtam) Felszabadultan, viccesen kezdtem el beszélgetni a szexről.
A Mariana-ároktól a kötelekkel teli szabadságig
Ebbe a gyönyörű, felfedező korszakba köszöntött be a menopauza. A perimenopauza időszakában libidóm az egeket verdeste. Akkor még nem ennek tulajdonítottam, hanem a sok újdonságnak. A menopauza alatt azonban ezt is megtanultam. Meg azt, hogy a menopauza érkezésével együtt libidóm leesett a Mariana-árok legmélyére. Előbb elkeseredtem, aztán beletörődtem, végül rájöttem, hogy kezdenem kell magammal valamit ebben az időszakban is. Eszembe nem jutott lemondani szexuális identitásomról. Visszanyúltam a szexmentes időszakaimból ismert gyakorlataimhoz: képzeletben játszottam. Így jöttem rá, hogy vérbeli szerepjátékos (roleplayer) vagyok, és imádok forgatókönyveket írni. Napokat töltöttem el úgy a tengerparton, hogy többórás szerepjátékokat írtam fejben, kigondolva a legapróbb részleteket, párbeszédeket, helyszíneket, kellékeket, öltözékeket, interakciókat. Majd sok figyelemmel, türelemmel és játékszerrel újratanultam magam. Kiderült számomra, hogy a szexuális aktuson túl rengeteg egyéb lehetőség rejtőzik Erotika dzsungelében. Az intimitást és érzékiséget sok más eszközzel lehet fejleszteni. Első helyre lépett az érintés és az, amit a képzelet képes generálni általa. Felfedeztem magamnak a shibari-t és azon belül a kinbaku művészetét (japán, kötelekkel való esztétikus kötözési műfaj). Egész életemben szerettem a köteleket meg a bogozást. Ebben a műfajban végre látványos értelmet nyert, illetve olyan konszenzuális alá-fölérendelő viszony megtapasztalását nyújtotta, amelyben a felelősségvállalás egészen másfajta oldalát ismertem meg. Természetesen kipróbáltam mindkét szerepkört: a kötözőét és a kötözöttét is. Alapvetően különböző élményt nyújt a kettő.
Ugyancsak ebben az időszakban fedeztem fel Esther Perel-t, akinek két könyve jelent meg magyarul Szeretkezés fogságban és Affér címmel. Az első a szexuális vágy természetét, a második a hűtlenség fogalmát járja körül. Elolvasásuk után nyert értelmet az, miért volt számomra annyira idegen az érzelmi birtoklás fogalma. Az valahogy addig is tiszta volt, hogy képzeletben millióféleképpen megcsalhatom társaimat, csak azt nem tudtam, hogyan lehet ezt etikus módon kezelni, beszélni róla, megosztani másokkal. Persze tudtam, hogy nem kell föltétlenül megosztanom a gondolataimat, de bennem munkál egyfajta perverz kíváncsiság, hogy mások vajon hogyan viszonyulnak ezekhez a gondolatokhoz. Így lettem notórius másodkézi szex-fogyasztó. A kifejezést egyik egyesületi társamtól kölcsönöztem: ő second-hand sex-ként emlegeti. Vagyis minden erotikus történetet játékos kíváncsisággal hallgatok végig, és nem arra használom, hogy magam viszonyítgassam, hanem a képzelet élvezetét és az inspirációt keresem benne. No meg örülök annak, amit a másik megélt általa. Ennek az érzésnek tudtommal még nincs magyar fordítása, angolul compersion a neve, amit a féltékenység ellentéteként emlegetnek.
A börleszk-fotózás, mint testkép-javító terápia
Kezdetben a szexualitás köréhez szorosan kapcsolódott a testképem is. Gyakran szemléltem magam kívülről, és próbáltam eldönteni, mennyire vagyok esztétikus szeretkezés közben, vagy a partnereim számára. Hasonlítgattam magam a művészfilmek szereplőihez (soha nem a pornófilm színésznőkhöz, mert az nem volt elég píszí.) Később találtam rá gyógymódot: egyik barátnőm születésnapjára befizettünk egy börleszk-fotózásra. Egy estére kibéreltünk egy fotóstúdiót a fotóssal együtt, az előtérben megterítettük az asztalt és mindenki bevitte az összes kellékét. Életem egyik legfantasztikusabb élménye volt. Négy órán keresztül játszottunk, öltöztünk, nevettünk, boroztunk és falatoztunk, közben kattogott a fényképezőgép. A végére annyira biztattuk egymást, és olyan inspirálókat mondtunk, hogy az egész megmozdulás felért egy év terápiával. Amikor kézhez kaptuk a profi fotókat, akkor derült ki számunkra, mennyire vonzó, szexi nők vagyunk mindannyian. Volt ebben a megmutatkozásban valami felemelő, oldó, elfogadó, elfogadtató. Megtanultuk, hogy bárki lehet esztétikus. Beigazolódott az örök igazság: a szépség mindig a szemlélő szemében rejlik. Később érkeztek visszajelzések a kötözési folyamatokról is. Többnyire ilyeneket mondtak róla: esztétikus, intim, erotikus, gyöngéd, felemelő, inspiráló. Azóta valahogy kevesebbet foglalkozom a menopauzás zsírpárnácskáimmal. Igen, ott vannak. Néha zavarnak, de többnyire barátkozom velük. Fogalmam sincs, hogy idővel eltűnnek, vagy örökre ott maradnak. Most itt vannak, lényem részei, és bizony akad olyan, akinek így jobban tetszem. Ez azonban kevésbé számít: a lényeg az, hogy én legyek kibékülve magammal.
Három éve vagyok benne a menopauzában. Nagyjából mostanra barátkoztam meg a folyamattal. Sok önreflexióra, humorra, türelemre, elfogadásra volt szükség. Hedonista lettem. Néha kibillen a libidó mutatója pozitív tartományokba is. Van remény, de már nagyon kicsi a tétje. Mert igazából minden fejben dől el, a tűzijáték a képzeletben durran, az átlényegülés pillanatában pedig eltűnik a test, csak a sziporkázó érzés marad meg. Hogy ezt milyen gyakran és meddig élem meg, csak és kizárólag rajtam múlik.
A képek a szerző tulajdonát képezik, melyek a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény alapján jogvédelem alatt állnak.
Tetszett ez az írás?!
Ha igen, kövess bennünket a Facebookon és az Instagramon!