A megbicsakló kocka – Brigitte Bardot és a vichy minta vizuális emlékezete

Brigitte Bardot halála napján, 2025. december 28-án épp Franciaországban, egészen pontosan Vichyben jártam. Véletlen egybeesés – de a textilben, mintában gondolkodó ember tudja: a véletlenek gyakran pontosabbak, mint a tervek. Szentirmai-Joly Zsuzsanna textiltervező művész cikke

Textiltervezőként számomra ez az egyik legizgalmasabb pont: amikor egy minta már nem anyag és struktúra, hanem szimbólum; nem szerkezet, hanem emlékezet.

Csupán néhány hete tarthattam előadást textiltervezőként legfrissebb kutatásaimról: a jellegzetes kockás textilmintatípusokról. A mintakultúra és a mintaismeret az általános műveltség, a kultúra és a vizuális intelligencia része, ennek ellenére ez a tudás mára nagyrészt háttérbe szorult, szinte kihalóban van.

Egy kicsit küldetésemnek érzem, hogy ezt a feledésbe merülő ismeretet feltárjam és továbbadjam, hogy megőrződjön, hiszen ezek a minták ugyanúgy körülvesznek minket ma is. Még a 40–50 éves korosztálynak is ismerősen csenghet például az „Eszterházy kockás” kifejezés, de nem biztos, hogy pontosan be is tudjuk azonosítani. Pedig ezeknek a mintáknak – akárcsak egy embernek – nevük, történetük és identitásuk van.

Brigitte Bardot neve pedig elválaszthatatlan a vichy kockás mintától.

A vichy kockás minta neve nem a szerkezetből, hanem a helyből ered. A 19. század elején, Vichy városának környékén, az Allier mentén működő textilmanufaktúrák – köztük a Grivats-fonoda – kezdtek nagy mennyiségben csíkos és kockás pamutvásznakat gyártani. Ezek az egyszerű, praktikus anyagok a város nevével együtt váltak ismertté, és így rögzült a köztudatban a „carreau de Vichy”, azaz a vichy kockás elnevezés. Vagyis: nem a minta született Vichyben, hanem a neve. Ugyanez a minta más kultúrákban más néven él tovább. Az angolszász világban ginghamként ismerjük, Balin pedig polengnek nevezik. A minta tehát nemzetközi, univerzális.

Egy szerény kockától az ikonig

A vichy (angolul gingham) kockás minta már a 18–19. században is létezett. Olcsó, praktikus, egyszerű vászonkötésű pamutanyagról volt szó: konyharuhák, kötények, ágyneműk, munkaruhák textiljéről. Nem elegáns. Nem alkalmi. Nem nőies.

Ez a szerény kockás minta, amelyet korábban leginkább piknikabroszokhoz társítottak, egy egészen különleges esemény után a női ruhatár alapdarabjává vált.

Brigitte Bardot 25 évesen feleségül ment Jacques Charrier színészhez, és Jacques Esterel divattervezőt kérte fel menyasszonyi ruhájának elkészítésére. Fiatal kora ellenére ez már a második házassága volt, így megengedett magának némi szabadságot a ceremóniában.

Egy azóta legendássá vált fényképen friss férje karján jelenik meg: rózsaszín–fehér vichy kockás pamut menyasszonyi ruhában, amelyet angol csipkéből készült Claudine-gallér díszített. A tervező szándéka az volt, hogy elegáns, ugyanakkor a vidéki lányok öltözetéből inspirálódó ruhát alkosson. Ez a falusias, újraértelmezett menyasszonyiruha tökéletesen illett Bardot derűs, természetes személyiségéhez.

Ez a váratlan és merész választás – fehér fátyol és fényes szaténanyagok helyett – óriási hatást váltott ki. A színésznő népszerűségének köszönhetően a modell bejárta az egész világot, és

1959 nyarán egész Párizs vichy kockás mintában sétált.

Ez az esküvői kreáció arra ösztönözte Jacques Esterelt, hogy továbbvigye ezt az irányt, és meglovagolja a nyári kockás minta trendjét. Rosine Delamare jelmeztervező irányítása alatt Esterel tervezte meg Brigitte Bardot jelmezeit Virginie szerepében is. Így került be a Voulez-vous danser avec moi ? című film híres kék–fehér vichy kockás szoknyája a filmtörténet ikonikus öltözékei közé.

Brigitte Bardot volt az, aki a mintát: – a háztartásból a testre vitte, – a praktikumból az érzékiségbe emelte, – a „vidékiből” ikonikusat csinált.

Ez nem csupán divattörténeti gesztus volt, hanem vizuális forradalom: egy minta, amely addig „nem volt méltó”, hirtelen kívánatossá vált.

Ettől kezdve Vichy városa Brigitte Bardot-t egyik ikonikus alakjaként kezeli,

és megjeleníti őt plakátjain és turisztikai kiadványaiban. A legismertebb ábrázolás meglepő módon sötét bőrűként mutatja a színésznőt.

Mitől vichy a vichy?

De milyen is ez a vichy kockás anyag szakmai szemmel, és hogyan különböztethető meg a többi hasonló mintától?

Ahogyan a legtöbb kockás minta, a vichy is a szövött szerkezetből adódik. A szövet két egymásra merőleges fonalrendszer kereszteződéséből jön létre. Ha a legegyszerűbb módon – egyik fonal felül, a másik alul, a következő sorban pedig fordítva – kapcsolódnak egymáshoz, akkor vászonkötésű szerkezetről beszélünk.

A vichy esetében a kockás minta szabályos színsávokkal, ilyen vászonkötésben jön létre: a fehérhez egy további szín – kék, piros, zöld vagy más halvány árnyalat – társul. A négyzetek általában aprók, legfeljebb 2 centiméteresek.

A minta első pillantásra hasonlíthat az észak-amerikai eredetű buffalo kockásra vagy a brit–skót pásztorkockás (shepherd’s check) mintára, ám ezek szerkezete eltérő. Ezeknél a fonalak kereszteződése sávolykötésű, ami egy finom, haránt irányú sávozottságot hoz létre.

A buffalo kockás mintánál a fehér helyett fekete és egy erőteljesen kontrasztos zöld vagy piros szín jelenik meg. Robusztusabb, maszkulinabb, nagyobb léptékű mintáról van szó, 2–5 centiméteres kockákkal.

A pásztorkockás ezzel szemben fekete–fehér (vagy sötét–világos) apró léptékű mintázat, jellemzően vastagabb gyapjúanyagban. A sávolyszerkezet miatt a négyzetek széle optikailag „recés” hatású. Elegáns, üzleti stílusú ruhák anyaga.

A vichy mintázat lényege tehát az, hogy nem grafika, hanem szerkezet.

Fontos hangsúlyozni: a vichy nem rajzolt minta, hanem szövött logika. Ez az oka annak, hogy évszázadokon át változatlanul működött.

A megbicsaklás – a neo vichy

A változás azonban örök, és itt még nincs vége a történetnek.

Vichy városának szimbólumává vált ez a minta, és 2020-ban a város új vizuális identitást kapott. Az új logó alapja a híres kockás minta lett, áttervezve, újraértelmezve. Ez az úgynevezett neo vichy minta ma számos városi felületen és terméken megjelenik.

Egy abszolút klasszikushoz nyúlni mindig bátorságot igényel. A tervezők pontosan azon változtattak, ami a vichy mintát korábban a többi kockás struktúrától megkülönböztette – méghozzá olyan irányban, hogy azokkal könnyebben összetéveszthetővé vált.

A mintában ugyanis megjelenik egy haránt irányú dinamika, egy optikai elmozdulás, amely textiltervezői szemmel már nem a klasszikus vichy szerkezeti logikáját követi. Inkább emlékeztet: sávolyos szerkezetre, buffalo- vagy pásztorkockás struktúrára, esetenként akár a tyúklábminta vizuális világára.

És itt történik egyfajta „megbicsaklás”. Nem hiba. Nem rossz design. Hanem inkább jelentéseltolódás. A vichy minta nem halt meg – csak továbbalakult.

A kérdés nem az, hogy szabad-e újraértelmezni. Hanem az, hogy meddig lehet úgy újraértelmezni, hogy közben még önmaga maradjon.

A neo vichy minta Sébastien Canu és Gérard Caron designer közös munkájának eredménye. A mintáról alkotott költői definíciójukkal zárom soraimat:

„Ez a négyzetbe zárt jin–jang a világ minden kettősségét szimbolizálja. Ugyanaz a kocka, egyszerre kultikus és giccses, ugyanaz a sakktábla: egyszerű és kifinomult, manicheus, mégis nietzschei, vetülék és láncfonal, konyharuha vagy szalvéta – és mindez fordítva is igaz.”

Szerző: Szentirmai-Joly Zsuzsanna textiltervező

Vonatkozó tartalom

Brigitte Bardot – Off-Beat Bardot