Kaffka Margit: Hangyaboly – FELOLVASÁS, 6. RÉSZ

Miklusicsák Aliz személyes ajánlója

Nem véletlenül hagytam ki egy vasárnapot a Hangyabolyból, hiszen a karácsonyi hangulathoz sehogy sem illett a regénynek ezt a részlete. Még nem írtam róla, de már többször gondolkodtam azon – akaratlanul is összehasonlítva a Színek és évek regénnyel -, hogy a Hangyaboly felolvasása sokkal nagyobb kihívás, már a dramaturgiája miatt is. Míg a Színek és években egyetlen nő érzésein keresztül ismerhettük meg a regényt, itt egy női közösség mindennapi szócsatáinak vagyunk tanúi. S bár egyértelmű, hogy Kaffka kivel azonosul és kiknek az elveivel ért egyet, végig lojális próbál maradni azokkal is, akik mást gondolnak. De miért mondom, hogy nehezebb feladat ennek felolvasása? Ebben a részben például, amely a zárda egyik hálótermében játszódik, párhuzamos történetek és konfliktusok tobzódnak, sok szereplővel. Míg a Főnökasszony haldoklik a szobájában, addig a Hangyaboly „vezére”, a maga módján, lassanként próbálja a régi dogmákat megkérdőjelezni és a rendszert megbuktatni, miközben egyéni szenvedéseken keresztül látjuk, hogy valóban megérett az idő a változtatásra. Király Erzsi nyers humora és őszinte szembesítései a többiek felé néha fájó ugyan, de mégis elkerülhetetlennek tűnnek…