kaffka1

Kaffka Margit: Színek és évek – felolvasás, 9. rész

Miklusicsák Aliz ajánlója
„Hogy velem mi van? Írom szakmányban azt a rossz regényt; nekem már csak ez marad! Dehogyis jó az! Ha egy teljes nyugodt évem van rá, dosztojevszkiji arányú dolgot lehetett volna csinálni abból az anyagból – így csupa léhaság, vaskos elírások” – számolt be Kaffka a Színek és évek munkafolyamatáról Hatvany Lajosnak, 1911-ben. Nem tudta, nem is sejtette, hogy korának ő az első magyar írója, női írója, aki ilyen részletességgel beszél a házasságok „szokott fásultságáról”, aki érezteti, hogy sem a férjnek, sem a feleségnek nem jó, ha az elvárások szerint él. Aki pedig másként él, mint például Magdus anyja az új férjével, akkor megszólják, háborodottnak titulálják. Ebben a részben mindenki elégedetlen, boldogtalan, de még egy ilyen „begubózott, otthonülő esztendő” is hozhat váratlan találkozást, amelyre az ötvenéves Magdus szégyenlősen emlékszik vissza.

Kaffka Margit Színek és évek c. regénye felolvasásának többi részét itt hallgathatod: Dajer hangjáték

Hallgassátok a kilencedik részt, és ha tetszik, iratkozzatok fel a Youtube-podcast- vagy Spotify-csatornánkra!