Ezt a képet egy teljesen átlagosnak induló, szürke, álmos, őszi reggelen lőtte egyik barátunk a Budai Várnegyedben, Covid idején. Beindító kép, nem? Mi történhetett itt? Néhány hete játékot hirdettünk, amelyben azt kértük, írjátok meg nekünk max. 500 karakterben a cikket megosztó facebook posztunk alá a kép történetét! A hozzászólásként beküldött történetekből, a játékot lezárva immáron, a december 6-ai, vasárnap esti szerkesztőségi Zoomunkon választottuk ki a nyertest. Mielőtt olvasóink történetei előtt kíváncsian megnyitottuk a dajer.hu kommentfalát, megkértük Rácz Zsuzsa író barátunkat, aki jelen volt magazinunk születésénél is, hogy elsőként ő ossza meg velünk, mi jut eszébe a kép kapcsán?
fotó: Polyacskó Orsolya
Szürke és szomorú volt a reggel, köd és szitálás, zombifilm, amikor kisfalunk nagyboltja előtt, a parkolóban egy komplett sci-fi-látomás ugrott elém: fehér sátor előtt fehér szkafanderbe öltözött emberek kacsáztak a parkolóban álló autók leengedett ablakaihoz. Öt percet ha álltam ott, cirka 20 autónyi sor jött össze, járó motorral várakoztak.
A Covid-tesztre. Fejenként húszezerért, hiszen az állam nem fizeti. Ebbe a sorba biztosan nem állok be.
Különben is: szervizbe kellett vinni az autónkat. Hetek óta úgy használjuk, hogy négy ajtóból egy nyílik, a vezetőoldali – kiköpött burleszkfilm, amint négyen igyekszünk bemászni az egyetlen ajtón át…
Az autóvillamossági szakember az egyetlen ilyen szakmával bíró ember a falunkban. Tudja is magáról, hogy hiányszakma az övé. Hozzám hasonlóan negyven pluszos ürge, vállig érő, csatakos ősz haja egy jobb napokat látott zöld kötött sapka alól kandikál ki, szemén olvasószemüveg, lábán gumipapucs, abból egykor fehérnek árult frottírzokni csodálkozik a világra ártatlanul.
Szépen felvezetem neki, mi a probléma az autóval, igyekszem elkapni a tekintetét. Elveszi tőlem a slusszkulcsot, megnyomja párszor a nyitógombot, és hallja, amit kell, vagyis amit nem lehet: nem nyitja a szerkezet a zárat.
– Ez elromlott – állapítja meg, és még mindig nem néz rám, pedig vagy öt perce állunk egymással szemben. – Hány éves is ez? Nem egy mai csirke már… – veti oda nekem.
– Még húsz sincs – számolok gyorsan utána. Mondanám is, de megkukulok, mert egy futó pillantás erejéig rám emeli a tekintetét. És ott van bizony benne.
Nem az autóra értette.
Huszonévesen is rühelltem autószerelőhöz vinni az autót: akkoriban azért nem néztek a szemembe a szakik, mert a mellemet bámulták. Vagy én nem mertem ránézni senkire egy férfiakkal teli műhelyben, ahol a falon lógó csupasz nős poszterek is rám hozták a frászt. Alig telik el húsz év, és már a kivénhedt hippi dj-nek tűnő szakember sem méltat szemkontaktusra, mintha nem is látszanék, pláne egy olyan korú és állagú autó női tulajdonosaként, amely hozzám képest ugyan tini, de magához képest lassan matuzsálem. De ez az egyetlen. A családi autónk.
– Újonnan gyártottat ebbe már nem érdemes rakni, csak az alkatrész minimum egy százas, és akkor még a munkadíjat fel sem számoltam – mond ítéletet, és már fordul is el, majd még odalöki: – Mostantól érdemes jóban lenni egy bontóval, onnan lehet olcsón alkatrészt szerezni.
Körülbelül úgy hangzik, mintha nekem mondaná: ideje, kisanyám, hogy szerezz magadnak is helyet mielőbb valami elfekvőben.
Felüvölt bennem egy oroszlán, de mielőtt kiszabadulna, és széttépné a szakembert, gyorsan visszaülök az autónkba, bevágom az egyetlen működő ajtót. Ráadom a gyújtást, csutkára feltekerem a hangerőt a magnón (épp működik, az se mindig), és sírva ordítom az I will survive-ot Gloria Gaynor-ral: Did you think I’d crumble? Did you think I’d lay down and die?! Azt hitted, összetörök, és lefekszem meghalni?! Oh, no, not I! Nem, nem én! Oh, as long as I know how to love, I will stay alive! Amíg tudom, hogyan kell szeretni, addig életben maradok! Kedves autónk, újszülött lányaimat is biztonságban hozta haza anno a kórházból. Műszerfalát megpaskolom, ahogyan a ló hátát szokás vágta után: we will survive, túléljük, ezt is, egyet se félj, szívem.
Update, december 7-én!
A december 6-ai esti dajer szerkesztőségi ülésünkön döntést hoztunk az We will survive játékunk kapcsán. Bár a szeret-nem szeret visszatérő motívumát is szerettük némely történetben, végül egyhangúlag Kaczkó Katalin kétsoros csattanósa mellett döntöttünk:
„Pistikém, fagyni fog hajnalban, ezért ne felejtsd el letakarni a szélvédőt! A cucc hozzá ott van a kesztyűtartóban!”
Gratulálunk Katalinnak, akinek ezúttal egy szerintünk elég vagány ajándékot tudunk eljuttatni, melyet egy múlt heti sajtótájékoztatón kaptunk és amit nagy szeretettel most tovább adunk a nyertesnek:
A fotón is mellékelt rózsaszín táskában egy hosszú téli esték kikapcsoló időtöltésére is kiváló szórakozást nyújtó ún. „felnőtt kifestő”, mi úgy mondjuk, punci-kifestő van! A rajz finom kidolgozottsága hűen visszaadja a közelről talán e módon ritkán vagy tán nem elégszer (!) tanulmányozott, de csupa titkot, szépséget rejtő testrészünket. A játék valamennyi többi résztvevőjének is köszönjük az aktivitást, és nekik szeretnénk felajánlani egy-egy dajer tombola jegyet a 2021 március 8. köré tervezett eseményünkre, a Dajer napokra… Reméljük, találkozunk!
Miért ez az ajándék? Amikor barátunk a játékot és fantáziánkat beindító fotót lőtte, még nem tudhattuk, hogy ezekben a napokban a Libresse éppen megjelenteti majd hazánk női tabu-térképét. A térkép születésének történetéről azt írják a szervezők, hogy „a szégyenérzetet, a stigmatizálást csak a rejtőzködés megszüntetésével és párbeszéddel lehet eltörölni”, ezért azt kérték a nőktől egy kutatás keretében, mondják el, hogy „mi számukra a legnagyobb tabu, miről a leginkább zavarba ejtő, kínos, fájó beszélniük.” 4 ezer nő válaszolt a kérdésre, és a nem reprezentatív felmérés alapján 15 tabu-téma rajzolódott ki, melyből az első három legnagyobb tabunak a hüvelyfolyás, a másság és a szexuális élet témái bizonyultak. És ami esetünkben igencsak érdekes még, a 15. helyen a menopauza végzett! A dajer.hu kérdésére a cég képviselői elmondták, hogy a válaszadók korát illetően statisztikai adatuk nincs, demográfiai adatokat nem gyűjtöttek a kérdőívezés során.
Hogy miként kívánja most folytatni a Libresse az #amibennedvan kampányt és hogyan tervezi elérni, hogy a nők számára egy tabudöntő, szakmailag is korrekt és bátor szereplőként legyen jelen, arra mi is kíváncsiak vagyunk és követni fogjuk…
https://www.youtube.com/watch?v=BE_7iBdNlAg