SelectorKA válogatása az amerikai eseményekhez. Funky, soul, hip-hop és blues.
Allen Ginsberg: Amerika
Amerika mindent neked adtam és most semmi vagyok.
Amerika két dollár és huszonhét cent 1956. január 17-én.
Ki nem állhatom a saját eszemet.
Amerika mikor fejezzük be az emberi háborút?
Baszd meg magad az atombombáddal.
Nem vagyok jól ne zavarj.
Nem írom meg versem míg eszemnél vagyok.
Amerika mikor leszel már angyali?
Mikor veszed le ruháidat?
Mikor nézed meg magad a síron keresztül?
Mikor leszel méltó millió trockistádhoz?
Amerika miért teltek meg a könyvtáraid könnyel?
Amerika mikor küldöd tojásaidat Indiába?
Torkig vagyok hülye követeléseiddel.
Mikor mehetek a nagyáruházba hogy
két szép szememért
megkapjam mindazt ami kell?
Amerika végül is te meg én vagyunk tökéletesek
nem a túlvilág.
Masinériád túl sok nekem.
Miattad szent akarnék lenni.
Valahogy másképp kell levezetni ezt az okfejtést.
Burroughs Tangerben van nem hiszem hogy visszatér
vészjós hely az.
Vészjós vagy-e vagy ez csak valamiféle
célszerű tréfa?
Megpróbálok a lényegre térni.
Ragaszkodom a rögeszmémhez.
Amerika ne taszigálj tudom mit teszek.
Amerika lehull a szilvafa virága.
Amerika nem olvastam újságot hónapokig mindennapra
jut gyilkossági ügy.
Amerika együttérzek a radikális munkásagitátorokkal.
Amerika kölyökkoromban kommunista voltam
nem sajnálom.
Marijuanát szívok ahányszor hozzájutok.
Házamban ülök napokig és bámulom
a vécében a rózsát.
A kínai negyedben berúgok és sohasem párzok.
Döntöttem itt zűrzavar készül.
Látnod kellett volna amint Marxot olvasok.
Analitikusom szerint teljesen igazam van.
Nem akarom elmondani a Miatyánkot.
Misztikus látomásaim vannak és kozmikus rezdüléseim.
Amerika még nem mondtam el neked hogy bántál Max
bácsival miután átjött Oroszországból.
Neked beszélek.
A Time Magazine-ra bízod érzelmi életedet?
Engem gyötör a Time Magazine.
Minden héten elolvasom.
Fedőlapja rám bámul ahányszor a sarki cukorkabolt
mellett elosonok.
A berkeleyi közkönytár alagsorában olvasom.
Mindig a felelősségről magyaráz nekem.
Az üzletemberek komolyak.
A filmproducerek komolyak. Mindenki komoly
csak én nem.
Eszembe ötlik hogy én vagyok Amerika.
Ismét magamhoz beszélek.
Ázsia felkel ellenem.
Egy kínainak több az esélye.
Nemzeti erőforrásaimra kéne támaszkodnom.
Nemzeti erőforrásaim: Két marijuana-cigaretta millió
nemiszerv óránként 1400 mérföldes sebességgel
terjedő közöletlen magánirodalom és huszonötezer
ideggyógyintézet.
Szót sem szólok a börtöneimről sem a csökkentjogúak
millióiról akik virágcserepeimben virulnak ötszáz nap
fénye alatt.
Bezártam Franciaország bordélyait következő állomásom
Tanger.
Elnök óhajtok lenni dacolva a ténnyel hogy
katolikus vagyok.
Amerika hogyan írhatok szent litániát a te csacska
hangnemedben?
Henry Ford nyomdokába lépek strófáim oly egyéniek mint
az ő autói sőt mi több mind különböző neműek.
Amerika strófáimat darabonként 2500 dollárért adom el
neked. 500-at levonok régi strófáidért.
Amerika szabadítsd ki Tom Mooneyt.
Amerika mentsd meg a Spanyol Köztársaságot.
Amerika Saccónak és Vanzettinek nem szabad meghalni
Amerika én vagyok a scottsborói fiúk.
Amerika amikor hétéves voltam mama elvitt egy
kommunista sejt üléseire jegyenként egy marék
garbanzót adtak nekünk egy jegy öt cent és szabadon
beszéltek mindenki angyali és együttérző volt
a munkásokkal olyan komoly volt minden sejtelmed
sincs milyen jó dolog volt a párt 1935-ben Scott Nearing
nagy öreg ember volt igazi mensch Bloor mama
megríkatott egyszer tisztán láttam Israel Amtert.
Mindenki kém volt nyilván.
Amerika te valójában nem akarsz háborúzni.
Amerika ők akarnak a gonosz oroszok.
Ők ám az oroszok ők ám az oroszok meg a kínai sárgák
Meg ők az oroszok.
Oroszország bekapna elevenen. Oroszország őrült
hatalom. Ki akarja venni kocsijainkat garázsainkból.
El akarja happolni Chicagót. Vörös Reader’s Digest köll
neki. Autógyáraink köllenének Szibériába. Nagy
bürokráciája működtetné benzinkútjainkat.
Nem jó. Pfuj. Indiánokat olvasni tanítana. Nagy fekete
niggerek köllenek neki. Hah. Tizenhat órát güriznék
naponta. Segítség.
Amerika ez komoly dolog.
Amerika ez a benyomásom támad a televízió előtt.
Amerika helyes ez?
Jobban szeretnék munkához látni.
Igaz nem akarok bevonulni sem esztergályozni gyárak
precíziós részlegeiben rövidlátó vagyok és egyébként is
pszichopata.
Amerika homokos vállammal a munkának nekifeszülök.
A dajer.hu Nem mondod?! De durva! közösségi adománygyűjtő kampányát itt támogathatod.
Köszönjük, hogy mellénk álltál! Az adjukossze.hu felületen június 11-ig, intenzív kampánnyal minimum 700 ezer Ft-ot szeretnénk összegyűjteni, és reméljük, hogy aznap este ezt még megfejelhetjük majd egy szép összeggel a Gyökerek és Szárnyak Alapítvány Élő Adás online estjén. Szeretettel várunk ott is mindenkit, további infók a záróeseményről később itt és a közösségi médiafelületeinken.
Együttműködő partnereink:
Ez is érdekelhet
-
Mit akar és mire képes az inkluzív marketing? – podcast a Sokszínűségi hónap keretében
-
Bátorságok fényképei – Csoszó Gabriella kiállításáról
-
A jó kompromisszumok robotosa – Választási anzix
-
Papa, higgy nekem! – interjú az orosz propagandamédia működéséről
-
Nők, akik ellenállnak a putyini agressziónak