Ha péntek, akkor igazolt hiányzás

Az egész úgy kezdődött, hogy egy  svéd tinédzser péntekenként suli helyett a parlament elé ment, hogy kezdetben egyszemélyes ülősztrájkkal követelje ki a döntéshozóitól, hogy végre foglalkozzanak a közelgő klíma-katasztrófával.  A Fridays For Future mozgalom mára világméretű lett, több mint 100 országban csatlakoztak hozzájuk, köztük itthon is. Magyarországon az egyetemisták alapította  FFF Magyarország hirdetett demonstrációt Budapesten és nyolc vidéki városban, május 24. délelőttre.

Amióta Greta Thunberg feltűnt a médiában, nem tudok elszakadni a keresztesháborúk azon epizódjától, amikor a nyugati keresztény egyház és az európai hadvezérek közösen azzal a korszakalkotó, bődületesen horrorisztikus ötlettel álltak elő, hogy gyerekeket küldjenek a Szentföldre. Nem szeretném nagyon plasztikusan ecsetelni a 1212-es év csatáit, de minden bizonnyal az Al Jazeera tudósítói is – pedig láttak már elég kemény dolgokat –elszörnyedtek volna azon a vérfürdőn, amit azóta mindenki szeretett volna meg nem történté tenni. Ártatlan, fegyverforgatásban járatlan és gyenge sihederek indultak díszes páncélzatban harcba, és véreztek el az első ütközetben a kereszténység védelmében. Akik küldték őket, hittek a gyerekek ártatlanságának erejében és sérthetetlenségében. Fanatikusan. (A magyar kormány most is éppen a keresztény Európa védelmével kampányol.  Jelen írás azonban nem ezzel foglalkozik, bár egyértelmű az összefüggés a klímaváltozás és a pár éve kialakult népvándorlás között.)

De honnan is jön az asszociáció? Nyilván nem kell senkinek sokáig gondolkoznia, aki már erre a cikkre ráklikkelt. Két elég magától értetődő oka is van: egyrészt Greta saját generációjának tagjait hívja ebbe a harcba. A klímát ugyanis maguknak védik. Másrészt az is egyértelmű, hogy a klímaváltozásból eredő hatások leginkább ennek a generációnak az életét fogják megnehezíteni. Igen, egyesek szerint annyira, hogy a sötét középkor az egy kis nomád hétvégi kiruccanás volt ahhoz képest, ami ránk vár néhány évtized múlva.

Nem tudjuk pontosan hogyan és mikor következik be egy olyan törés a klíma immáron törékeny egyensúlyában, ami hirtelen változásokhoz vezet, és olyan felgyorsult módon kell átalakítani életünket, amire egyáltalán nem vagyunk felkészülve. A környezetvédők évtizedek óta beszélnek erről, győzködik a politikusokat, hogy hozzanak érdemi klímapolitikai intézkedéseket: energiaigény csökkentése, a megújuló energia technológiák fejlesztése és terjedésének felgyorsítása, a mezőgazdaság, az élelmiszertermelés és a mobilitás dekarbonizációja, stb. Nem akarom felsorolni a szükséges intézkedéseket és részletezni ezek szakpolitikai összetettségét, technológiai, ökológiai, és egyéb tudományágakkal való egymásra hatását. Egy biztos; már nagyon sok időt vesztettünk. A klímaváltozás brutális, kíméletlen és igazságtalan.

Igazságtalan majd’ minden szinten. Ugyanis leginkább azokat sújtja, akik talán egyáltalán nem járultak hozzá előidézéséhez. Földrajzilag is. Afrikában pl. lényegesen súlyosabb hatásai vannak és lesznek, mint a fejlett országokban, ahonnan a kibocsátások java származott. A szegény országok polgárainak egy főre jutó kibocsátása még mindig töredéke a most születő magyar gyerekek klímalábnyomának. A kis szigeteken élők lassan megpakolhatják bárkáikat, mielőtt a magasabb vízállás elsodorja ingóságaikat is, házaik már nem lesznek többé biztonságosak.

Igazságtalan generációs szempontból is. Azok a gyerekek, akik most világszerte számon kérik a politikusokon a nem-cselekvést, a tétovázást, halogatást és a szokásos üzletmenet folytatását, egyáltalán nem tehetnek arról, ami velük fog történni. Nem tehetnek arról, hogy felnőtt életük legnagyobb valószínűséggel teljesen más lesz, mint a miénk. És igen, többek között a saját szüleik, vagyis mi voltunk felelőtlenek. Nem feltétlenül azért, mert kocsival vittük őket a suliba és repülővel mentünk nyaralni. Inkább azért mert nem voltunk erélyesek, elég kiműveltek, érdeklődők azzal kapcsolatban, hogy milyen jövőt hagyunk rájuk ezzel az „üzletmenettel”. Nem szorítottuk rá politikusainkat, hogy másképp szabályozzák a gazdaságot, klímatudatos adópolitikát folytassanak. Úgyhogy a fiatalok dühösek. Joggal. Ránk. A szüleikre, nagyszüleikre, akik még változtathattak volna.

Ezek a fiatalok most kézbe veszik a saját jövőjük alakítását. Keresztes háború? Szélmalomharc? Lógás a suliból? Tök igaza van Grétának: minek is menjenek iskolába, tanuljanak, képezzék magukat, ha a politikusok semmibe veszik a tudományt? Egy-két földrajz, matek, töri és osztályfőnöki órát simán beáldoznék azért, hogy a politikusok ráébredjenek: a saját gyerekeik, unokáik és az ő barátaik torkig vannak velük. Hogy a klímaügy nem egy flower-power hóbort és bepipázott hippik rossz álma, akiket néhány szélturbinával, pár négyzetméter napelemmel és biogyümölcsökkel le lehet kenyerezni. Nem lehet kipipálni, mert ennél sokkal nagyobbat kell gurítani! A valóban klímatudatos logika alapjaiban változtatja meg a kereskedelem, a gazdálkodás, az ipar menetét, és a mi életünket is.

A most utcára vonuló klímasztrájkolók is gyerekek még. Ártatlanok. Nincsenek felvértezve (szak)politikai tudással, fondorlattal. De biztosan nem olyan tudatlanok, mint 800 évvel ezelőtti „kortársaik”, akiknek fogalma sem volt, hogy milyen transzcendens cél érdekében vonultak fel megáldott zászlóik alatt. Ezek a gyerekek pontosan tudják, hogy ha ezt a csatát nem nyerik meg, akkor egy szörnyű, és sokkal komolyabb szenvedéssel járó háború kezdődik.

Ezért minden szülő kötelessége felmentést adni gyerekének ezekre a péntekekre, ha már eddig nem tett azért, hogy egy élhető világot hagyjon örökül neki.

Gyereknapra pedig ajánlok egy nagyon szép és okos filmet a témában: A messzi dél vadjai (Beast of the southern wild, 2012). Egy egyedülálló apuka, a kiválasztott gyönyörű kislány és a vadak a messzi múltból…

A Fridays For Future Mozgalom hazai eseményeiről itt lehet tájékozódni.

Szerző: Ámon Ada, klíma-és energiapolitikai szakértő