„De a kék egyenruhás bennlakók ilyenkor beszívhatják egy pillanat felére azt a friss, boldog „világi” illatot, mely a külső levegővel beárad. Sóvárgó szemük megláthatja a város utcájának egy darabját, felrévlik előttük álomszerűen és futtában az „élet”, amilyennek valaha ösmerték – tavaly vagy tavalyelőtt, mikor még otthon, valahol a szülők házából jártak iskolába” — írja a regény elején Kaffka Margit. Emlékszem, amikor a nagykárolyi zárdába jártam elemi iskolába, a nyolcvanas években, ha egy nap otthon maradhattam, furcsa szabadságot éreztem és láttam, hogy az emberek fesztelenül járkálnak délelőtt az utcákon. Ezt az érzést csak most értettem meg. Erre is Kaffkától kaptam választ.
Ha tetszett, iratkozzatok fel a Youtube-, podcast– vagy Spotify– csatornánkra!
Ez is érdekelhet
-
Székely Magda: Súlytalanság – elmondja: Miklusicsák Aliz
-
Václav Havel: Tiltakozás – felolvassa Miklusicsák Aliz
-
Szabó T. Anna: Hópihe /illusztráció: Rófusz Kinga / elmondja: Miklusicsák Aliz
-
Falcsik Mari: Mindennapi adagunkat – elmondja: Miklusicsák Aliz /kollázs: Kovács Andrea Kurszán
-
Bognár Péter: GH-0071/20010714 – elmondja Miklusicsák Aliz